Izrael Libanonban nem "a modernitás felett", hanem a síita iszlám militáns fundamentalizmusa ellen háborúzott. A Hezbollah ugyanis sem nem modern, sem nem demokratikus. Ám Schöpflinnek (az opendemocracy.net-en megjelent, a NOL-on ismertetett cikke alapján) nem ez az egyetlen súlyos tévedése:

Izrael - Schöpflin feltevése szerint - a születése óta "hallgatólagosan kivételezett státuszt" élvez. Részint a Holokauszt bűn miatt, másrészt pedig amiatt, hogy Izraelt tartják a Közel-Kelet egyetlen modern és demokratikus államának, a nyugati típusú racionalitás letéteményesének, az egyetlen "normális" államnak. Még azzal együtt is, – teszi hozzá Schöpflin - hogy Izrael arab polgárait "másodosztályúként vagy még rosszabbul kezeli", mert "tudatlannak, rosszhiszeműnek és irracionálisnak" tekinti azokat.

Izrael még "hallgatólagosan" sem szorul arra, hogy a nemzetközi közösség bármiféle "kivételezett státuszt" biztosítson számára. Emögött a "száj- és kézhagyomány" útján terjedő tévhit mögött ugyanis alaptalan feltételezés áll. Mintha a modern Izrael 60 éves történelme során "lábbal tiporta volna a nemzetközi jogot", de ezt a nemzetközi közösség a fenn említett két ok miatt elnézte neki. Ezt csak az feltételezheti, aki a nemzetközi jogot megkülönböztetés nélküli normák, elvek, szokás és viszonosságok zagyva egyvelegének tartja. A zsidó állam ugyanis a jus cogens, a kötelező nemzetközi jog minden szabályát, kivétel nélkül betartotta.

A vádja pedig, hogy Izrael arab polgárait "másodosztályúakként vagy még annál is alacsonyabban" kezeli ismét csak légből kapott feltételezés. Schöpflin e mögött ráadásul valamiféle "zsidó felsőbbrendűséget sejtet". Szó sincs róla. Az izraeli arabok a zsidó polgárokéval minden tekintetben egyenlő jogokat élveznek, semmiféle hátrányos jogi megkülönböztetésben nem részesülnek. (Ha a szlovákiai vagy erdélyi magyarok ilyen helyzetben lennének, semmi ok sem lenne az aggodalomra.) Előnyös jogi megkülönböztetést viszonyt igen is élveznek. Minden zsidó férfi és nő számára kötelező a katonai szolgálat, az izraeli araboknak viszont nem, ám nincsenek kizárva sem belőle. Önkéntességi alapon arabok is szolgálhatnak és szolgálnak is az izraeli hadseregben, mint azt a drúzok és a muszlim beduinok teszik is. Jogállásuk összehasonlíthatatlanul jobb és demokratikusabb mint bármelyik arab államban valaha is volt.

Mindkét állítás (a „kivételezett státusz” és „a másodrendű arabok” toposza) széltében-hosszában köztudomású és éppen ezért „bizonyításra nem szoruló tényként” fordul elő a Közel-Kelettel foglalkozó írásokban anélkül, hogy bármiféle ténybeli alapja lenne. Izrael "kivételezett státusza" pedig valójában azt jelenti, hogy a nemzetközi közösség a zsidó állam létezését annak ellenére megtűri, hogy Jézus eljövetelétől és keresztrefeszítésétől kezdve a zsidóság teljes eltűnésében reménykedett.

"Ami a Hezbollah elleni megtorlással vette kezdetét, valami mássá, - a Libanonban kiemelkedő arab modernitás elleni háborúvá változott." - feltételezi Schöpflin. A jogellenes agressziót a Hezbollah követte el Izraellel szemben. Az izraeli választ az európai politikusok, Kofi Annan, ENSZ főtitkár, a nemzetközi média egyaránt félreértve "aránytalannak" minősítette. A Nemzetközi Bíróság "falas" tanácsadó véleményében még megvonta Izraeltől a jogos önvédelem jogát. Ma már ez kiment a divatból. Ma azt mondják: "aránytalan". Vagyis az izraeli választ nem "jogos önvédelemnek", hanem - Schöpflinhez hasonlóan - "megtorlásnak" minősítik. Ezért mondhatta Erkki Tuomioja, az EU sorosa, hogy nem helyes "20 szemet követelni egy szemért." Izrael célja azonban az önvédelem, a prevenció és nem a megtorlás volt. A jogos védelem mértéke nem a tálió, a "szemet-szemért" elv, hanem a Hezbollah Izrael polgári lakosságát fenyegető erejének a felszámolása. A Hezbollah stratégiai célja Khomeini imám elképzelései szerint az iszlám világállam megteremtése. Ennek áll útjában Izrael, így a Hezbollah siíta, iráni zsoldoshadsereg a megsemmisítését célozza. Ez az elsődleges célkítűzése és nemcsak retorikai szinten. A határ mentén hadrendbe állított 14 ezer modern orosz, kínai és iráni ( nem arab!!) támadó rakéta, amelyből a Hezbollah 4000-t lőtt ki izraeli polgári célpontokra egyértelműen bizonyítja ezt. Ráadásul a háttérben ott áll az atomfegyverkező Irán, amely a Hezbolláh-val azonos célokat követ.

A háborúban Izrael a Hezbollah és nem Libanon ellen harcolt. Ezért bombázta az izraeli légierő Bejrút siíták lakta déli külvárosát, de nem a szunniták és a keresztények lakta városrészeket. A civil áldozatok viszonylag nagy száma pedig annak volt a következménye, hogy a Hezbollah Libanon síita lakosságát „élő pajzsként” használta. (Egyébként a háborús statisztikákban a Hezbollah fegyvereseit is civilként vették számításba, hiszen e fegyveresek nem tagjai a libanoni hadseregnek. Az áldozatoknak legkevesebb több mint a fele Hezbollahos volt..) A rakétákat, páncéltörő gránátvetőket lakóházak pincéiben tárolták, az Izraelt célzó rakétáikat is innen lőtték ki. Az izraeli válasz is ide érkezett vissza. Libanon ennek következtében szenvedett súlyos károkat. Libanon ugyanakkor nem vétlen a konfliktusban, hiszen a Hezbollah az elmúlt hat évben a területét használta Izrael elleni terrortámadásokra. Jeruzsálem minden alkalommal figyelmeztette a libanoni kormányt ennek következményeire. Bejrút ennek ellenére semmit sem tett a fegyveres agressziók megakadályozására. Bár ENSZ BT határozat (1559) írta elő a Hezbollah lefegyverzését, végrehajtására a libanoni kormány nem vállalkozott.

Az izraeli válasz – Schöpflin hipotézisével szemben - nem az arab modernizáció ellen, hanem éppenséggel mellette szólt.

A Hezbollah nem az arab modernitás megtestesítője. Dél-Libanonban teokratikus iszlám diktatúrát és sariát, iszlám jogot vezetett be és Libanont az iszlám világkalifátusba akarja bekebelezni. Elsődleges célja azonban valóban Jeruzsálem felszabadítása a zsidó uralom alól és Izrael Állam felszámolása. Izrael libanoni háborúja éppen ettől jogos önvédelem, de a libanoni demokrácia és a modernitás védelme is. Igaz, hogy a libanoni politikai rendszer a Hezbolláh-t politikai pártként, egyenlőként tagolta be. Fordítva azonban ez már nem áll.

Schöpflin elismerése a Hezbollah "átfogó szervezeti kapacitása" iránt több mint gyanús. Az iszlám fundamentalista szervezet és ideológiája ugyanis a moderntől és a demokráciától egyaránt messze áll. Szervezete és ideológiája a náci párttal mutat rokonságot. Egységes szervezeti felépítése szigorú alá- fölérendeltségen a führer-prinzip-en, a vezérelven alapul, amelyben Nasrallah tölti be a "közvetlen" vezér szerepét. Nincsenek autonóm intézményei, jóléti, politikai és katonai szárnyai, amelyek függetlenek lennének egymástól. A civil és jóléti intézményeik elválaszthatatlanok a katonaitól, a szervezet minden tagja Allah katonája - olvasható a Hezbollah programnyilatkozatában. A SS, Waffen SS népirtását, emberiség ellenes és háborús bűneit különben sem menti, hogy a náci párt, amelynek az utóbbiak csak erőszakszervezetei voltak, óvodák, kórházak és más polgárinak látsszó intézményeket is működtettet.

Ebben az értelemben a Hezbollah szervezetet valóban nem lehet pacifikálni, csak felszámolni. Schöpflint pedig szeretném megnyugtatni: a náci párt, a Waffen SS és sok minden más felszámolása után sem maradtak a németek politikai képviselet nélkül. Van és mindig is lesz élet a Hezbollán kívül is. A rokonság egyébként nem merül ki a fasiszta szervezeti elemekben. A Hezbollah siíta iszlám ideológiáját a zsidóság és Izrael elleni mély, megsemmisítő gyűlölet uralja. Amint Hitler célja az európai zsidóság, úgy a Hezbollahé az izraeli zsidóság megsemmisítése. Amikor Izrael a Hezbollah ellen harcol, nem az arab modernitás ellen, de a túléléséért küzd.

Az arabokkal vívott háborúkat kivétel nélkül az arabok kezdeményezték, miközben Izrael konszenzusos politikai ajánlatait rendre visszautasították. Ez egyértelmű tényként állapítható meg a Közel-Kelet politika történetéből. Nem arról van szó tehát, hogy Izrael az arabokat lealacsonyító módon, "tudatlan, rosszhiszemű és irracionális" egyedeknek tartja, akik csak "az erőszak nyelvén értenének." Éppen ellenkezőleg. A Hezbollah nem tárgyal Izraellel, de nincs is miről vele tárgyalni. Mintha a varsói gettó zsidó felkelőit felelősségre vonnánk amiatt, hogy az őket megsemmisíteni akaró SS-szel nem a megegyezés lehetőségét keresték és ahelyett, hogy megállapodtak volna velük a békés megsemmisítés feltételeiről, inkább fegyverhez nyúltak.

Európa, az Egyesült Államok és Izrael érdekei egybeesnek abban, hogy modern és demokratikus arab államok jöjjenek létre. Ennek legfőbb akadálya Libanonban a Hezbollah, Gázában pedig a Hamasz. Ha Libanon valóban demokratizálódni akar, meg kell szabadulnia a területére befészkelődött síita iszlám államtól. Az ellene indított izraeli háború a zsidó állam jogos önvédelmén túl az arab modernizációt is segítette. A libanoni demokrácia egyetlen esélye a Hezbolla felszámolása.

Schöpflinnek egyben azonban igaza van. Véleménye, amelynek egyetlen betűje sem állja ki a bizonyítás próbáját, valóban nem "csodabogár különcködés". Számosan hasonló álláspontot fogalmaztak már meg eddig is Európában, különösen baloldali értelmiségi körökben!?! Ám az, hogy sokan mondanak valamit, a kimondottat még nem teszi igazzá. Schöpflin legfőbb hibája, hogy csak vádol, de nem bizonyít.

Nem ismerős ez valahonnan?