Ezeréves együttélésünkben valóban akadtak tragikus fejezetek, de elődeink nem éltek át annyi véres konfliktust, mint például a németek és a franciák. Ők mégis előbbre tartanak a megbékélés folyamatában. Mert a történészek és más értelmiségiek számos közös rendezvényen mondták ki egymás előtt vélt vagy valós sérelmeiket. Ki lettek beszélve a társadalmi, s azon keresztül a családokat ért tragédiák. A két nemzet vezető politikusainak többsége szintén nyíltan szembe mert nézni a saját nemzeti önámításokkal, s így könnyebben közelíthették meg a másikét is.

Szlovákiában és Magyarországon erre csak néhány kísérlet akadt. Legutóbb a két ország római katolikus püspökei jártak elöl a példával: a kölcsönösen okozott sebeket megvallva megkövették egymást, s megbocsátottak egymásnak. A pozsonyi és a budapesti parlament a rendszerváltás óta máig képtelen hasonló gesztusra. Szlovák és magyar történészek immár csaknem egy évtizede nem tudnak szót érteni egyetlen olyan tankönyv megszerkesztésében sem, amely - a franciák és a németek példáját követve - legalább megkísérelné a közös múlt tárgyilagos bemutatását, szakítva a romantikus és nemritkán sematikus szemléletekkel. Főleg Trianon értékelése képez leküzdhetetlen akadályt.

A tovább élő és burjánzó önámítások és egésznek beállított részigazságok a melegágyai a szlovákok nem kis részében megbúvó magyarellenességnek. Miként a magyarok egy részében a szlovákokat lekezelő gőgnek is. Ilyen talajon Ján Slota választási programjának nyugodtan lehetett egyetlen lényeges eleme, hogy kizárólag szlovákokat követelt az új szlovák kormányba. Néhány magyarországi megnyilatkozástól vérszemet kapva, irredenta veszélyről, Dél-Szlovákia állítólagos elmagyarosításáról papolt, holott a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai éppenséggel a szlovák többség jelentős növekedését mutatják. Ám a nacionalista demagógia hatott, mert százezrek hitték el neki még azt is, hogy súlyos megélhetési gondjaikért nem Mikulás Dzurinda kemény reformjai, hanem kizárólag a "kizsákmányoló" magyarok tehetnek.

Robert Fico felelőssége, hogy a nacionalista pártvezér politikai súlyát a koalíciós alkuval felerősítette, egyúttal a saját mozgásterét lényegesen szűkítette. Tegnapi közleménye, amelyben dicsérte a besztercebányai rendőrség határozott fellépését, az első lépés a jó irányba. De még több kell - kellene. A megbékélés érdekében mielőbb szakítani a szelektív történelmi szemlélettel, az önámító mítoszokkal, s úgy általában: a múltbéli és a mostani részigazságok felnagyításával. Mindkét oldalon.