Szilárdabb, könnyebb, de...
A közelmúltban azonban több olyan, szerencsére könynyebb légi baleset is történt, amelyek a tartós használatban még nem teljesen kiismert műanyagok komoly veszélyeire is figyelmeztettek.
2002. július 16-án villám ért egy, az északi-tengeri olajfúró tornyokra munkásokat szállító Bristol helikoptert, mire rotorjának lapátjai eltörtek, de a kétéltű, úszni is tudó gép szerencsésen vízre ereszkedett.
A vizsgálat megállapította, hogy a lapátokat a korábban használt üvegszál-erősítésű műanyag helyett korszerűbb szénszál-erősítésűekre cserélték. Ám a szénszálak a villám hatására kiégtek az anyagból, mire a lapátok szétbomlottak.
Köztudott, hogy a fém repülőgépek felülete afféle elektromos védőketrecként vezeti le a gépet ért villámokat. Ám félő, hogy ez a védelem a mindinkább műanyagból készülő törzsű gépeken nem lesz elég hatásos.
Figyelmeztetőbb a múlt év március 6-án a Florida legdélibb csücske felett 12 000 méteres magasságban repülő Air Transat AT 961-es járat Airbus 310-esének balesete. Akkor ugyanis minden különösebb ok nélkül nagy dörrenéssel levált a gép függőleges farokrészének leghátsó darabját képező oldalkormány-felület. Ennek hiányát a gép bedöntésére szolgáló csűrőkormányok és az oldalt lévő hajtóművek összehangolt használatával a pilóták szerencsésen pótolták, és baj nélkül kényszerleszálltak a kubai Varadero repterén. Ám ha az egész függőleges vezérsík leszakadt volna, a gép orrnehézzé válva zuhant volna a tengerbe.
Az okra novemberben derült fény, amikor a csomagszállító FedEx vállalat Airbus 300-asát Memphisben (Tennessee, USA) javítani kezdték, mert egy földi kiszolgáló jármű nekiment az oldalkormányának. Amikor a javításhoz az oldalsó borítólemezeket lebontották, kiderült, hogy a kormányfelületet belül kitöltő-szilárdító műanyag méhsejt szerkezete elvált a külső borítástól, és kezdett felbomlani. A kormánymozgató hidraulika-rendszer tömítési hibája miatt ugyanis olaj került a szerkezetbe, ami aztán megbontotta az azt szilárd egységbe ragasztó műgyantát. Az így meggyengült oldalkormány - vagy más műanyag szerkezeti elem - testébe szivárgó víz a magasban, a kemény mínuszos hőmérsékleten repülő gépen megfagyva, jégként tovább feszegeti a szerkezetet. Azt azután a le- és felszállásokkal járó nagy hőmérséklet-ingadozás és a kormány mozgatásakor fellépő erő tovább bontja.
A tapasztaltak alapján a repülés biztonságáért felelős szervezetek a gyártókat és az üzemeltetőket sokkal hatásosabb ellenőrzési eljárások kidolgozására utasították. Eddig ugyanis főleg rendszeres megfigyeléssel és kopogtatással ellenőrizték a műanyag alkatrészeket. A jó szemű ellenőr nagyítóval a kezdődő kis hajszálrepedéseket is észleli, a kopogtatásra pedig az ép szerkezettől várható kemény hang helyett a hibás rész eltérő, tompa, ismétlődő hanggal válaszol.
Ezt a "középkorinak" minősített módszert hivatott felváltani a kanadai nemzeti kutatási tanácsnál dolgozó Jean-Pierre Monchalin és társai lézeres anyagvizsgálati szabadalma. A vizsgálandó műanyag felületet lézersugaras impulzusokkal felhevítik, mire a hő hatására az anyag ott hirtelen kitágul, és az anyagban terjedő rezgéseket terjeszt. Abból aztán megállapítható, hogy az egyes alkatrészek közötti kapcsolat kifogástalan-e.
A már felerészben műanyagokból épülő Boeing 787-es és nagyon hasonló, ugyancsak két hajtóműves riválisa, az A 350-es anyagvizsgálatára az eddigieknél is fejlettebb módszereket írnak elő. A külön erre a célra épített törzseket és fődarabokat felgyorsított kísérletekben mechanikusan is terhelik, amellett a háromszoros élettartamnak megfelelő 165 000 ciklusnak (egy ciklus = felszállás, levegővel feltöltés, mínusz 50 fokra lehűtés, túlnyomás-leeresztés, leszállás és +30 fokra felmelegítés) kitéve fárasztják.
Philip Irving, a bedfordshire-i egyetem szakértője szerint mire fele részben műanyagból készülő gépek szállítják majd az utasokat, nem kell már számolni ebből adódó balesetekkel.