Bikavérfürdő Egerben?
Két táborra szakadtak az egri borokat készítő pincészetek. Furcsa módon mindkét érdekcsoport az egri bikavér hírnevének védelmét tűzte zászlajára. Az egyik táborba a helyi borászatok, a másikba pedig az Egerbe szőlőt, esetleg bort vásárolni járó nagy pincészetek tartoznak. Előbbiek azzal vádolják, s igyekeznek kiszorítani a nagyobb pincészeteket, hogy azok gyengébb minőségű, külföldön nagy mennyiségben piacra dobott boraikkal rontják az egri bikavér hírnevét. A nagy felvásárlók szerint ha ők nem készíthetnek ilyen bort, az eltűnik a fogyasztók zömének asztaláról, a helyben tevékenykedő pincék ugyanis nem tudják majd kielégíteni a keresletet.
A csatározás nem mostanság kezdődött, hiszen az elmúlt időszakban az egri hegyközségi tanács több olyan intézkedést is hozott, amelyek nem kedveztek a "kívülállóknak". Az egyik rendelkezés szerint például az egri nedűt értékesítés előtt egy évig kell tárolni. Ez különösen a nagy mennyiségben bort készítő pincéknek rengeteg forrását kötötte le. Később e rendelkezés kiegészült azzal az elvárással, hogy helyben kell tárolni a hegy levét. Mostanság viszont olyan hírek keringenek, hogy bikavér néven csak az Egerben palackozott bort nevezhetik majd. A borvidéket leginkább felvásárlóként látogató borászatoknak amellett, hogy helyi bortárolókat építettek ki, helyi palackozóba is be kellene fektetniük.
A szigorú intézkedések magyarázata, hogy a helyi borászok eredetvédetté szeretnék tenni a bikavért. Az utóbbi időben ugyanis néhány társaságnál bevett gyakorlattá vált, hogy az Egerben felvásárolt, majd palackozásra elszállított bor minőségét lerontva, olcsó, palackonként csak kétszáz forintba kerülő bikavérrel árasztották el a kül- és belföldi piacot - magyarázza Botos Attila, az Egervin Rt. vezérigazgatója. Szerinte ez a rendelkezés megakadályozná a minőségrontást. Az Egerben régóta bort vásároló társaság neve elhallgatását kérő képviselője szerint viszont ezzel a lépéssel eltűnne a bikavér a boltokból. A nagy felvásárlók kiszorításával nem lenne, aki megvásárolná a bikavérnek való szőlőt. A helyi pincészeteknek ugyanis legtöbbször saját ültetvényük van, így alig kell alapanyagot vásárolniuk. Kereslet híján pedig a kisebb termelők lehúzhatják a rolót. Ráadásul úgy hiába lesz jó híre az egri bikavérnek, ha nem tudunk eleget készíteni belőle - dohog a névtelenségbe burkolózó cégvezető.
Ugyancsak az egri szőlészek válságát említi egy másik nagy felvásárló, az egyébként badacsonyörsi székhelyű Varga Pincészet Rt. tulajdonosa. Varga Péter szerint azonban nem a nagy felvásárlók kiszorítása okoz bajt, hanem az, hogy a pincészetek egy része csak megkésve fizet az átvett és feldolgozott szőlőért. Szerinte a gazdák fele még a tavalyi termés ellenértékét se kapta meg, pedig néhány hét múlva már kezdődik az idei szüret. Varga úgy látja, a nem fizető borászatok ezzel árelőnyhöz jutnak, hiszen a bor előállítási költségének felét a szőlő ára adja. A lapunk által megkeresett egri borászatok közül több is - például az Egervin vagy a Dr. Wein illetékese - határozottan cáfolta Varga állításait. Előbbi társaság nem is vásárol szőlőt, csak bort, míg utóbbi folyamatosan fizet, ahogy a forgalma engedi. Gál Tiborné, a Gál Pincészet ügyvezetője elismerte: tartoznak ugyan a szőlő árával, ám ez bevett szokás minden borvidéken, hiszen legalább két év kell ahhoz, mire a szőlőből jó áron eladható bort tudnak készíteni.
Tarsoly József egri hegybíró máshogy fogalmaz: szerinte máris megkezdődött a csatározás az alapanyagért. Idén ugyanis kevés, de jó minőségű szőlő terem Egerben, amelyet a tavalyinál 20-30 százalékkal drágábban lehet majd eladni. Ilyen piaci helyzetben pedig cseppet sem mellékes, végül melyik borászat tudja elnyerni a termelők bizalmát.
