Szambadobolás az üzleti sikerhez
Angliában olyan üzleti tréninget szervez dolgozóinak
a PriceWaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég, amelynek programját az Arts & Business szervezet dolgozta ki: pantomim, kóruséneklés, drámajátszás és szambadobolás. A dolgozókat fölkérték, válasszanak, és alakítsanak csoportokat, amelyekben elsajátíthatják az alapismereteket. Bemutatókat is tartanak, és ez, a vezetés véleménye szerint, jelentősen javítja az alkalmazottak kommunikációs képességeit.
"Kreatív olvasócsoportok" működnek ebédidőben az angliai American Expressnél Burges Hillben és Brightonban. A Shell cég dolgozóinak a manchesteri Witworth művészeti galéria szervez művészeti klubprogramokat. A Cafe Milano étteremlánc a Castleward Opera művészeit lépteti föl éttermeiben, és művészeti szakköröket működtet több iskolában. A kultúra és az üzleti élet kapcsolatának e brit példái bizonyára reminiszcenciákat is ébresztenek a magyar olvasóban. Úgy két évtizede az efféle tevékenységeket munkahelyi közművelődésnek, még korábban népművelésnek nevezték nálunk, de a két világháború között a Weiss Manfrédnál és más nagyvállalatoknál is működtettek hasonlókat a tulajdonosok.
A briteknél az utóbbi évtizedekben állami programmá vált a kulturális és üzleti élet összeboronálása, amelynek a thatcherizmus közkiadásokat kurtító politikája adott ösztönzést. Harminc éve, hogy megalakult az Arts & Business (művészet és üzlet) szervezet, hogy összehozza egymással a kulturális intézményeket és a vállalatokat. Ennél többet is tesz, hiszen állami támogatásból (tavaly csaknem 10 millió fontból) közvetlenül is pénzel programokat, amelyekhez a megrendelő vállalatok hozzátesznek (ezzel 2005-ben 452 millió fontos magánráfordítás történt a kultúrában). Az A & B név már nemcsak egy országos nonprofit szervezeté, hanem egy Európa-szerte magasra értékelt kultúrafinanszírozó gyakorlaté is. Hasonló törekvések léteznek más nyugat-európai országokban is.
Nálunk Hiller István oktatási és kulturális miniszter első bejelentései között szerepelt
az idén, hogy honosítják az A & B-t. Legutóbbi nyilatkozatában már az előkészületekre utalt, megjegyezve: nem voltak előzmények az utóbbi másfél évtizedben. Holott éppen első minisztersége idején, 2004-ben alakult meg a Soros Alapítvány támogatásából a Summa Artium iroda, amely az A & B-modell alapján működik.
- Kis nonprofit szervezetként eddig csak szerény eredményeket érhettünk el, ezért örülünk, hogy a téma a kulturális kormányzat érdeklődésének középpontjába került - mondja Török András, az iroda vezetője. Őket egyelőre nem kereste meg a tárca, de tapasztalataik hasznosak lehetnek. Ezek között szerepel például, hogy szervezik az egyik nagy biztosítótársaság vállalati kultúrprogramját; szerzői pályázatot bonyolítanak le az egyik középvállalat karácsonyi ajándék könyvének kiválasztásához vagy támogatót találtak egy Petőfi-kézirat múzeumi elhelyezése érdekében. A Summa Mecénás napján kulturális projekteket "árvereznek" el, összeismertetik a partnereket, díjakat osztanak. Egy dologban vallottak kudarcot: a hazai magántámogatásokról sehogy sem sikerül pontos adatokat szerezniük.
A Nonprofit Kutatócsoport Egyesület 2003-ban végzett vizsgálatot a vállalati támogatásokról, amelyből Kuti Éva kultúragazdász azt állapította meg, hogy a vizsgálatba bevont cégek 63 százaléka adományoz közcélra, és ezek 15 százaléka kultúrára, összesen évi 3 milliárd forintot (ez csak a nonprofit szervezetek támogatása). Az adományok odaítélésénél szinte kizárólag a cégek első számú vezetőinek érzelmi beállítódása, karitatív hajlama érvényesül. Vajmi kevés szerepet játszik a vállalat tevékenységi köre, üzleti érdeke, stratégiája. (Ennél rosszabb csak az lenne, ha egyetlen tulajdonos vagy igazgató ízlése alapján "népművelnék" a dolgozókat.) A kutató megállapítja: a kulturális mecenatúra számottevő bővítéséhez nemcsak az adománygyűjtési technikák tökéletesítésére lenne szükség, hanem szemléletváltozásra is. Míg Angliában előtérbe lépett a vállalati humánpolitika közvetlen érdekeltsége, nálunk a jó példák is főként a (szűk körben élő) hagyományos szponzori szándékokat és kapcsolatokat mutatják. Több nagy cég a hírnevének, imázsának megerősítése, javítása céljából támogat folyamatosan jelentős kulturális intézményeket, programokat. A T-Mobile a Kapcsolat-koncerteket, az Antenna Hungária a Zempléni Fesztivált, az MKB Bank a Liszt Ferenc Kamarazenekart és így tovább.
Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke szerint
a helyi NKA-támogatásokkal meglepően sok helyi magánerőt lehet megmozgatni. Az elnök-közgazdász úgy véli, a pénzügyi megszorítások miatt csak úgy növekedhet az üzleti szféra nagyobb kultúratámogató hajlandósága, ha az állam is beteszi a maga részét. Ez lehetséges pénzügyi kedvezményekkel és készpénz folyósításával egyaránt. Az előbbire a filmtörvény és a tavaly hozott adótörvény-módosítás a példa, amelylyel a kortárs képző- és iparművészeti alkotások vásárlását ösztönzik. A hazai filmgyártásba fektetett magánerő az adókedvezménnyel 2004-ben 632 millió, 2005-ben 2,8 milliárd, az idén eddig 1,9 milliárd forintot tett ki - tehát fokozatosan nő. A budai Várfok utcai galéria vezetője, Szalóky Károly szerint viszont a műtárgyak forgalmát egyelőre nem lendítette fel különösebben a kedvezmény.
Híreink szerint a kulturális és a pénzügyi tárca egyeztet esetleges további kedvezményekről a kultúra területén. Az állam közvetlen szerepvállalása nem fog ugyanis nőni. Ami az inflációt is figyelembe véve alighanem azt jelenti: csökkenni fog.
