A tábort a szerb és a magyar parlament közösen rendezi. Célja, hogy magyarországi és szerbiai magyar és szerb fiatalok együtt töltsenek el néhány napot, előadásokat hallgassanak, vitázzanak, bulizzanak - ismerjék meg jobban egymást. A vajdasági magyarellenes támadásokat követően tavaly rendezték az első ilyen tábort a Szabadka melletti Palicson.

Tegnap rendhagyó történelemórát tartottak a szerb és a magyar történelem érintkezési pontjairól. Közös volt például a két nép sorsában, hogy többnyire nagyobb hatalmak meghatározta erőtérben éltek - mondta előadásában Szilágyi Imre történész. Számos személyiség részese mindkét nép történelmének. Például aki csak a szerb hősi dalokból ismeri Szibinyányi Jankot - nekünk, magyaroknak Hunyadi János -, azt hihetné, szerb hősről van szó. Nekünk, magyaroknak ellenben a törököt a mélybe rántó szerb Dugovics Titusz is egészen magyarnak tűnik.

Momcsilo Pavlovics, a belgrádi Kortárs Történelmi Intézet munkatársa arról beszélt: a kulcskérdés mindig a területek birtoklása volt. Sok véres konfliktus fordult elő a két nép közös történelmében, de bárki győzött az adott pillanatban, az sohasem oldott meg semmit - legfeljebb új ellentéteket teremtett a régiek helyett.

A magyar-szerb közös történelem során mindkét oldal rendszerint úgy viselkedett, mintha egy zéróösszegű játszma részese lenne: annál több jut neki, minél kevesebb marad a másiknak - mondta a rendhagyó történelemóra zárásaként Juhász József történész.

Az előadások szünetében megszólítottam néhány résztvevőt. Egy fiú, aki családjával Boszniából menekült Újvidékre, új lakóhelyén találkozott először magyarokkal. Bár ő inkább a volt Jugoszlávia más részéről érkezett szerb fiatalokkal barátkozik, nem érzi úgy, hogy Újvidéken üldöznék a magyarokat. Nem érez félelmet Szabadkán Gellér Anikó sem, aki a Szvetozar Markovics Gimnáziumba jár, de - mint mondja - csak magyar barátai vannak. A szerb gimnazisták valamiért nem barátkoznak a magyarokkal. Irina Gyukics Valjevóról jött Szegedre - öt olyan társával, akik tagjai a helyi diákparlamentnek. Szülővárosában nem nagyon vannak magyarok, ő Szegeden ismerkedett meg közelebbről magyar fiatalokkal. Mindannyian úgy látják: jó a hangulat a táborban.

Igaz, akiknek a leginkább szükségük lenne rá, éppen azok nem járnak toleranciatáborba.

A két fiatal már jól megérti egymást a táborban