bé

Iparággá nőtte ki magát az, ami korábban is létezett. A végzős egyetemi és főiskolai hallgatók gyakran adták-vették egymás között a dolgozatokat, sokszor ugyanazt adta le az egyik diák, amit a másik, csak másik konzulensnek. Erről mindenki tudott, de senki sem beszélt róla. A tanárok hallgatólagos beleegyezésével történt. Akárcsak ma. Csak most másképp zajlik.

Vannak, akik hivatásszerűen írnak szakdolgozatokat - megrendelésre, pénzért. De épp csak virágzik az iparág, máris akadnak kóklerek. Ezt az a harminc év körüli lány állítja, aki azzal egészíti ki a keresetét, hogy szakdolgozatokat, doktori diszszertációkat ír.

- Van, aki szakdolgozatírónak adja ki magát, mégis itt-ott fellelhető munkákat ad ki a kezéből. Ez pedig nem korrekt a megrendelővel szemben, ráadásul más szerzők hitelét is rontja - méltatlankodik a lány. - Én és a kis csapatom mindig egyedi dolgozatokat írunk, akárcsak a kollegák többsége. Sok egyéb mellett figyelembe vesszük az oktatási intézmény, a konzulens elvárásait, és ha szükséges, a szakdolgozat védésére is felkészítjük megrendelőinket. Etikátlan tevékenységet folytatunk, de azt igyekszünk a legtisztességesebben tenni.

Nem ez a lány - a továbbiakban nevezzük őt Mártinak - volt az első és az egyetlen, akit a "hivatásos" szakdolgozatírók közül interjúra kértem. Többen örülnek annak, hogy a sajtó foglalkozik velük, nekik ez reklám. Ám a legtöbben nem vállalták a nyilvánosságot. Volt, aki arra hivatkozott, hogy a médiaszereplés nem tartozik a tevékenységi körébe. Akik pedig válaszoltak a kérdéseimre, azt kérték, se a nevüket, se a kifejezetten a szakdolgozatírásra "szakosodott" honlapokon és fórumokon használt nicknevüket ne írjam le. Noha más helyett és nevében szakdolgozatot írni nem bűncselekmény, nem okirat-hamisítás, ahogyan sokan gondolják, mégis van mitől tartaniuk. Leginkább az adóhatóságtól, bevételük után ugyanis nem adóznak. Bizonyos szolgáltatásaik besorolhatók ugyan egy-egy TEAOR-szám alá mint oktatási szolgáltatás, de fő bevételi forrásuk, a szakdolgozatírás nem.

Ami az árakat illeti, az egyetemi, főiskolai szakdolgozatok általában 40-100 ezer forintba kerülnek. Az összeg sok mindentől függ, attól például, hogy mekkora a terjedelme, milyen és mennyi szakirodalmat igényel, mennyi idő alatt kell elkészíteni, angolul vagy magyarul kell-e megírni. Az üzleti képzésben részt vevőknek a disszertációért legalább 150 ezer forintot kell fizetniük, a doktori disszertációkért pedig legalább 400 ezer forintot kérnek a szerzők.

- Van, aki a főállása mellett egy év alatt majdnem egymillió forintot keresett - mondja az egyik szakdolgozatíró.

Márti pedig azt: - Nem bánnám, ha adózhatnánk a tevékenységünk után. Az, hogy egyre többen foglalkozunk ezzel, azt jelzi: igény van a munkánkra, a tudásunkra.

Márti a tengerentúlon találkozott először a hivatásos szakdolgozatírással. Amikor hazajött, nem gondolta, hogy honosítja. De az egyik ismerőse arra kérte, írja meg az egyik dolgozatát helyette. Márti először meglepődött a kérésen, majd eleget tett neki. Néhány hét múlva újabb megrendelő jelentkezett, az előző megrendelő ismerőse... Mindez bő két éve történt. Azóta a főállása mellett megközelítőleg száz dolgozatot - köztük szak- és PhD-dolgozatokat - írt meg. De ennél sokkal több megrendelést kapott. Mivel egyedül nem győzte, megbízható, szellemi munkára alkalmas ismerőseit kérte meg, hogy segítsenek neki.

Nem Mártié az egyetlen csapat, amelyik ezzel a tevékenységgel foglalkozik, de az övé egyike azoknak, amelyek komplex szolgáltatást nyújtanak az érdeklődőknek. Segítséget adnak annak, aki maga akarja megírni a dolgozatát, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Annak, akinek pedig ők írták meg a dolgozatát, felkészítést tartanak: hogyan védje meg a munkát?

Ahogyan számoltam, legalább 10-12, 10-15 fős csoport ír szakdolgozatokat, de rajtuk kívül számos egyéni szakdolgozatíró is működik. Az ország bármelyik pontjáról fogadnak megrendelést, az ügyletet ugyanis jellemzően mindannyian a neten, e-mailen bonyolítják. A szakdolgozatírók ott hirdetik szolgáltatásukat. A megrendelő elküldi az igényeit, majd a szerző árajánlatot tesz. Ha a megrendelő elfogadja, készülhet a dolgozat. A leadási határidő előtt néhány nappal a munka egy részét megkapja a megrendelő. Ezután a megadott bankszámlára elutalja a dolgozat árát. Amikor az összeget megkapta a szerző, máris küldi a teljes írást.

A szakdolgozatírók diplomások, többségük pedagógus. Szép számmal vannak köztük bölcsész végzettségűek, jogászok, közgazdászok, újságírók is. Mindannyian keresetkiegészítés gyanánt írják mások dolgozatát.

Márti szerint az, hogy valaki jó szakdolgozatíró, nem végzettség függvénye. Ő például tanárként végzett egy főiskolán, de ma már számos doktori disszertációt ír, főleg az üzleti oktatásban részt vevőknek.

- A technológiát kell elsajátítani, ami a magyar oktatási rendszerből következik. Nincs egy jó dolgozat, hiszen ahány iskola, ahány tanár, annyiféle elvárás. Vagyis a követelmények sokfélék, noha a szakdolgozatnak szigorú szabályai vannak, elméleti és gyakorlati része van. Mi már ismerjük a konzulensek elvárásait, a megrendelőket ugyanis alaposan kifaggatjuk. Van olyan konzulens, aki megköveteli, hogy az ő könyve szerepeljen a dolgozatban, más primer kutatást szeret viszontlátni - magyarázza tapasztalatait Márti, aki annyira ismeri a rendszert, hogy néha túllő a célon.

- Az egyik megrendelőmet a dolgozat védésekor igen csak zavarba hozták a tanárok. Azt mondta, két hónap alatt írta meg. A tanárok hitetlenkedtek, szerintük jóval több idő kellett ahhoz, hogy elkészítse. Az igazság azonban az, hogy két hét alatt írtam meg, mert az idők során a sok hasonló témájú megrendelés miatt autodidakta módon kitanultam az üzleti szakmát.

Előfordult olyan is, hogy forrásértékűnek tartották Márti munkáját, pusztán a megrendelő lelkiismeretén múlott, hogy végül nem adták ki könyvben. Az is megtörtént, hogy egy másik megrendelőnek állást ajánlottak, annyira tetszett a konzulensnek és az opponensnek a munka.

- Nem bánja, hogy nem saját maga aratja le a babért? - kérdezem Mártit. Néhány másodperces csend következik, végül azt mondja mosolyogva: - Jólesik, ha megdicsérnek.

Ami a lebukást illeti, ma már könnyedén elkerülhető, mondják a szakdolgozatírók. - A kezdet kezdetén történt: az egyik megrendelő nem tudta megvédeni azt a szakdolgozatot, amit mi írtunk neki. Azért, hogy ezt a későbbiekben elkerüljük, ma már a védésre is felkészítjük a megrendelőinket - árulja el a sikeres vállalkozás titkát Márti. Persze ennek is ára van.

Elsősorban a másoddiplomás, fizetős képzésben részt vevők fordulnak a szakdolgozatírókhoz, néha akadnak nappali tagozatos hallgatók is. Ők azért vannak kevesebben, mert nem tudják megfizetni a dolgozat árát. A másoddiplomás képzésben részt vevők közül sokan nem önszántukból ülnek újra iskolapadba, hanem a munkahelyük, a szakmájuk követeli meg. A legtöbb megrendelő családos, és arra hivatkoznak, hogy a munka, a családi kötelezettségeik, az iskolába járás miatt nincs idejük dolgozatírásra. Az egyik azt mondja, egyedül neveli a kisfiát. Amikor az első diplomáját szerezte, esze ágába se jutott mással íratni a dolgozatát. Most azonban a gyereke ellátása mellett kizárólag akkor tudná megírni a dolgozatát, ha több hétre kivonná magát a munkából. Mivel teljesítmény után kapja a fizetését, ezt nem teheti meg. Inkább megkeresi a szakdolgozat árát.

Az egyik kommunikáció szakos hallgató így beszél ugyanerről: - Nem készülök újságírónak, de kénytelen voltam felvenni ezt a szakot is a választott mellé, egyébként be se iratkozhattam volna a suliba. Amikor megkaptam a szemináriumi dolgozati feladatot, a lélegzetem is elakadt: a felét se hallottam azoknak a kifejezéseknek, amelyek a követelmények között szerepeltek. Vajon a munkám mellett mikor lett volna időm utánajárni mindannak, amit meg sem tanítottak? - teszi fel a költőinek hangzó kérdést. Aztán bevallja, annyira nem is érdekli a tantárgy.

- Ám ha újságírói anekdotákat kellett volna beadni, abban mind felkészültek lettünk volna - a tanár ugyanis rendszerint sztorizgatott az órákon - folytatja. A rendelésre készült dolgozatra egyébként ötöst kapott. Arra a kérdésre, hogy nincs-e lelkiismeret-furdalása azért, mert más munkáját adja be a saját nevében, kérdéssel válaszol:

- A tanárt, aki nem tartja meg tisztességesen az óráit, vajon gyötrik-e álmatlan éjszakák, miközben százezreket fizetünk az oktatásért?

- Azért nőtt ki az iparág, mert hiányos és felhígult a felsőoktatás - mondják egybehangzóan a szakdolgozatírók. A konzulensek túlterheltek, van, akinek egyszerre több tucat, de olyan is, akinek 90 hallgatója ír szakdolgozatot. Ennyit lehetetlen kézben tartani. Márti azt is az oktatási rendszer hibájának rója fel, hogy nem készítik fel a hallgatókat arra, hogyan kell olyan kitartó, alapos és megszerve zett munkát végezni, mint amit a szakdolgozat elkészítése megkövetel.

- Akik a segítségünket kérik, nem tudnak jegyzetelni, sem kutatni, nem ismerik az időmenedzsmentet, nem tudják a projektet kezelni. Pedig ezek képességek, és fejleszthetők. Amerikában például már a kisiskolásoknak tanítják ezt. Itthon is volna rá mód, létezik a szakdolgozati konzultáció tantárgy - mondja Márti a megrendelőivel folytatott beszélgetésekre hivatkozva.

Azt, hogy sok szakdolgozatíró szakad egy konzulens nyakába, nem feltétlen a tanár hibája. De az már igen, hogy sokan jóformán csak számlát adni járnak a munkahelyükre. Megtörtént, hogy valaki olyan szakdolgozatot adott le, amelynek a második oldalán nagy betűkkel egysornyi BLA, BLA, BLA, BLA is szerepelt. A szerző az oda nem illő kifejezést szándékosan rejtette a szövegbe. A konzulens észre sem vette, hibátlannak minősítette az írást.

- Mindig megkérdezzük megrendelőinket, hogyan értékelték a dolgozatot. Azt reméljük, a visszajelzésekből sokat tanulunk. De sokszor csalódunk: a tanárok olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekre a válasz a dolgozatban van. Ebből arra következtetünk, hogy el sem olvassák azokat - mondja az egyik szakdolgozatíró.

Szerettem volna egyetemi, főiskolai tanárokat is megkérdezni arról, mit szólnak ahhoz a vádakhoz, ahhoz, hogy olykor nem a hallgatóik dolgozatát osztályozzák. Arra is kíváncsi lettem volna, hogy észreveszik-e, ha valaki nem saját szerzeményét adja le. A legtöbben csupán annyit mondtak, tudják, hogy sokan mással írtatják a dolgozatot, de nem tudnak a helyzettel mit kezdeni. Hogyan is bizonyíthatnák be, hogy más írta?

Mások viszont sokat profitálnak abból, hogy vannak lusták és olyanok, akik behunyják a szemüket.

- Ma már nem csak a pénzért írunk szakdolgozatokat - mondják a hivatásosok. Egyikük azt meséli: - Eleinte a végzettségemnek és a munkámnak megfelelő feladatokat vállaltam. Idővel meguntam ezeket, azóta gazdasági témájú dolgozatokat írok. Amikor ezzel kezdtem foglalkozni, sokat jártam könyvtárba, fel kellett kutatnom a szakirodalmat, a gazdasági szaklapokat, meg kellett találnom a megfelelő forrásokat. Most úgy érzem magam, mintha elvégeztem volna a közgazdasági egyetemet. Akár két nap alatt megírok egy-egy üzleti tematikájú szakdolgozatot. Az is lehet, hogy publikálni fogok.

Márti másféle üzleti fantáziát lát a szakdolgozatírásban: kézikönyvet ír. A címe az lesz: Hogyan írjunk szakdolgozatot?