A kormányok az elmúlt tizenhat évben meglehetősen mostohán bántak a közpénzek felhasználásának jogszerűségét és hatékonyságát ellenőrző ÁSZ megállapításaival. Bár azok megalapozottságát, igazságtartalmát szinte sosem vitatták, a százszámra készült javaslatok hatására a legritkább esetben változott bármi is az állam működésében.

Úgy tűnik, most megérett a helyzet a fordulatra, a Gyurcsány-kormány a költségvetés állapota miatt ugyanis rákényszerül a közszolgáltatások ésszerűsítésére, amihez jól jönnek a számvevőszék korábbi észrevételei és az ottani apparátus jártassága. A számvevők szerepe kettős a reformok előkészítésében: egyrészt véleményezik a Draskovics Tibor irányításával kidolgozott terveket, másrészt tematikusan összerendezik eddigi jelentéseiket egy kormányzati "kérdéslista" alapján, ami azon területeket sorolja fel, ahol a kabinet változást tart szükségesnek. A dolog szépséghibája, hogy jelenleg még e tematika sem készült el (mint ahogy maga az államreform-bizottság sem állt fel mind a mai napig), ami a szóban forgó törvényjavaslatok előkészítetlenségére utal.

Kovács Árpád ÁSZ-elnök megkeresésünkre elmondta: az eddig nyilvánosságra került kormányzati szándékok és törvényjavaslatok között számos olyan akad, amely a számvevőszék korábbi kritikáira válaszol. Példaként említette a minisztériumi háttérintézmények és közhasznú társaságok felszámolására és a térségi rendszer kialakítására irányuló kísérleteket. Az együttműködés szorosabbra fűzésével kapcsolatban úgy fogalmazott: az ÁSZ "módszertani segítséget" nyújt a reformok előkészítéséhez, amiben a számvevőszék mögött működő kutatóintézet is szerepet vállal.

Kovács Árpád úgy látja, hogy valóban új fejezetre van szükség az állam működésében, mert a pénz és vagyon is elfogyott, tehát tovább már nem folytatható az a hiánygazdálkodás, hogy a közvagyon privatizálásából finanszírozzák az állami túlköltekezést. Kérdésünkre, hogy mely területekhez kellene a legsürgősebben hozzányúlni, az ÁSZ elnöke azt válaszolta, a közgazdasági prioritásokat könnyű felállítani - a fekvőbeteg- és gyógyszerellátást említette az első helyen -, de "a politika sorrendje eltérhet ezektől".

A konkrét törvénykezési fontossági sorrendről azonban hiába érdeklődtünk Draskovics Tibornál, részleteket még nem tudott mondani. Sem a lista elkészültének idejéről, sem arról, hogy hány tétel szerepel majd rajta - szerinte ezek nem lényegi kérdések. (Noha nagyban segíthetnének abban, hogy tartalommal töltődjék föl a kormány reformretorikája; kiderülne például, hogy mely tárgyköröket és milyen menetrend szerint szabályoznának újra.) Csupán két példát említett, a gyógyszer-támogatási rendszert és az önkormányzati finanszírozást, ezek tehát már biztosan olyan területek, ahol változás várható. Arra a felvetésre, ha még a tematika sem készült el, akkor nem lehet túlságosan előrehaladott fázisban a reformtörvények szövegezése, a politikus azt felelte, "alaptalan várakozás" volt azt gondolni, hogy már kész, a pártok által kidolgozott törvényekkel indul a kormányzás. Hozzátette: "Ez két össze nem tartozó ügy; az MSZP-n belül sok programszerű elgondolás létezik, de nem a párt dolga a törvény-előkészítés, hanem a hivatalnokoké." A közeljövőben fölálló államreform-bizottság összetételéről sem árult el többet. Mint mondta, a kormányfő augusztus végéig jelenti be, hogy kik alkotják e grémiumot.

Draskovics határozottan visszautasította azt a felvetést, hogy a számvevőkkel való együttműködés szorosabbra fűzését a program hiánya indokolta volna. "Szeretnénk hasznosítani a közpénzek elköltésével foglalkozó ÁSZ tapasztalatait, ezért kezdeményeztem, hogy az államháztartási rendszerek ellentmondásait jól ismerő szervezet intézményesen is becsatornázódjon a munkába" - magyarázta a politikus, aki szerint igazából nem is az ÁSZ-hoz, hanem a problémához való viszony változott. Mint mondta, a halogatás helyett most a megoldások következnek.

A WSJE szerint a legfontosabb: marad-e Draskovics?