Ráadásul a ma megivott pálinka következményeként a májzsugor még sokára jön, nem úgy, mint a jövedéki adó, amely azonnal gyógyító hatást gyakorol a költségvetésre.

Olvasom, hogy a magyar hatóságok az alkoholizmust is adóemeléssel akarják gyógyítani. Tapasztalataim szerint ez a dohányzás ellen sem használt. Valahányszor kimegyek Szegeden a Mars téri piacra, olcsó - nyilván adómentes - cigarettát kínáló árusok sorfalán kell átverekedni magamat, hogy a dinnyehegyekig elérjek. A társadalom egészségre nevelése amúgy is tele van abszurd elemekkel. A dohányzás és az ivás az egyén számára rövid távon stresszoldó megoldás a nagyon stresszes világban. A feszültség csillapítására való tömegigényt kiküszöbölni csak nyugisabb életmóddal lehetne, amire ma nemigen van lehetőség. A szeszt meg a nikotint lehet ugyan helyettesíteni könnyebb-nehezebb drogokkal vagy gyógyszerekkel, de a függővé válás, vele a hosszú távú egészségkárosítás veszélye akkor is fennáll.

No, de miért lett olyan fontos hirtelen, hogy egészséges legyen az ember? Hát, hogy jobban és tovább bírjon dolgozni; ne sokat kelljen költeni rá, ha a lehetségesnél hamarabb elhasználja magát. Igen ám, de ha 90 évig él, makkegészséges, akkor vagy 80 éves koráig kell dolgoztatni, és a fiatalabb nemzedékek megőszülnek, mire bejutnak a munkaerőpiacra, vagy nyugdíjat kell neki fizetni, aminek nincs elég fedezete a nyugdíjkasszában. A szakértők azon pánikolnak: mi lesz, ha sokáig élnek az öregek? Az volna a legjobb, ha addig dolgoznának makkegészségesen, míg a foglalkoztatási hivatalok azt nem mondják, elég volt; akkor aztán csöndben, illedelmesen lefordulnának a székről, és nem lenne több gond velük.

A dohányzás és az alkoholfogyasztás bizonyos fokig személyiségi jogi probléma is. Drogügyben ezt civil mozgalmak képviselik, nyilván azért, mert egyes pszichotróp anyagok fogyasztását törvény igyekszik korlátozni. A drogfüggőket ugyanolyan sokba kerül gyógyítani, mint a krónikus bronchitiszeseket vagy a májbetegeket. Ha törvény tiltaná az ivást és a dohányzást, ez utóbbiak is mondhatnák, hogy az önpusztításhoz való individuális joguk gyakorlásában semmiféle közösség nem korlátozhatja őket. Ez persze megint ingoványos terep: nem nagyon divatos ma az ilyen összehasonlítás, de föl lehet vetni, hogy a munkához, lakáshoz, szociális biztonsághoz való joghoz képest mégiscsak kevésbé lenne fontos a füvezési, cigizési és pálinkázási jog.

Mielőtt tömegesen kivernék az emberek kezéből a csikket és a poharat, nem árt emlékeztetni a kérdés egy, nálunk némiképp feledésbe merült vonatkozására: a tudatmódosító szerek a társadalmi béke oszlopai. Amíg kitart a tablettás bor, nem lázadnak föl a hajléktalanok. A szomszédos Szerbia legválságosabb éveiben például tudta a hatalom, hogy minek az árát kell alacsonyan tartani: a tejét, a kenyérét, a cigarettáét és a pálinkáét. Elkövetkezhetnek olyan idők, amikor ez az aspektus az összes többinél fontosabb lehet.