Azt mindenki könnyen el tudja képzelni, mi lenne, ha az oroszok vagy az ukránok decemberben egy hónapra elzárnák a gázcsapot. Nagyon kiskarácsony. Ezt sajnos elfelejtették akkor mérlegelni, amikor az elmúlt évtizedekben lelkesen gázra állították át a magyar lakosság fűtését és az energiatermelő erőművek jelentős részét. Ez a folyamat akkor sem lankadt, sőt még erősödött is, amikor a továrisoknak éppen konyec volt részünkről. Persze a szocialista tábor összeomlásáig könnyű volt behálózni a gázvezetékeket, hiszen a fiktív árú tüzelőanyag olcsón jött, aki csak tudta, bevitette a csonkot az udvarba akkor is, ha két évre elég fa állt a fészer mellett. Annyira senki sem önkínzó, hogy majdnem ugyanannyiért Trabantba üljön a kényelmes Mercedes (no jó, Lada Samara) helyett. Eddig meg is lettünk volna: szeneskályha ki a szemétbe, gázkazán fel a falra, aztán csutkáig feltekerni a termosztátot, hogy gatyára vetkőzve lehessen nézni a tévét.

Gáz van most is elég, csak nem "szocialista áron", illetve már nem egészen azon. Mert a még a szigorítás után is évi százmilliárdba kerülő gázár-kompenzáció nem sokban különbözik a szociban alkalmazott módszertől. A lényege ugyanaz: politikai okból valamit nem annyiért adnak, mint amennyibe kerül. Mert attól félnek, hogy ha holnaptól annyiért adnák, akkor a magyarok (hideg)tűrőképessége ezt már nem viselné el. Így a réteges öltözködés lehetőségeiben bízva fokozatosan, de egyre nagyobb dózisban adagolják a "világpiaci" gázárakat.

Most már hiába pillázik az egyszeri konvektoros a Tüzép felé. Késő bánat. A gázcsőkígyók szorításából nehéz szabadulni. Gázról újra szénre és fára átállni nem egyszerű mulatság. Azok közül, akik ezt egyáltalában megtehetik, sokan azzal szembesülhetnek most, hogy még ugyan egy farönköt sem vetettek a tűzre, de máris el kellene költeniük több százezer forintot. A kiépített gázfűtési rendszerük részbeni vagy teljes átállítása ugyanis sokba kerül. És ha elmennek a Tüzépre, akkor olyan árakkal találkoznak, amelyektől nagyobb hátast dobnak, mint a leendő gázszámlától.

A helyzet megint csak az, hogy a fűtésen az tud spórolni, akinek pénze van. Aki képes megvenni a legkorszerűbb berendezéseket, alkalmazni a leghatékonyabb fűtési módokat. A szegényebbek számára könnyebben elérhető kiadáscsökkentési lehetőséget az ablakok, ajtók cseréje, a fal- és tetőszigetelés nyújtaná, ezeket inkább érdemes lenne támogatnia az államnak, mint a gázárakat, mégis röhejesen csekély segítséget nyújt ebben. Holott az energiatakarékossági pályázatokra szánt morzsák pillanatok alatt elfogynak. Ez pedig ablakon "bedobott" pénz, hiszen az így megspórolt gáz árát jövőre már nem kellene kiegészíteni. Az energiatakarékosság támogatásáról mégis csak szóvirágokat köt a kormány, miközben az apparátus évek óta az ártámogatási rendszer átalakításán izzad. Emiatt pedig biztos, hogy még sokáig kemény telünk lesz.