- "A Ságvári-dosszié - A Legfelsőbb Bíróság és a jogállam" című kötet megmutatja, hogy mi a történeti valóság a Ságvári-ügyben. Maga a vita azonban valójában nem erről szól - mondta Krausz Tamás történész bevezetőjében. - Kevés embert érdekel, hogy mi történt itt a maga történeti valójában. Az igazi tét: "agyon akarják ütni" azokat a politikai erőket, amelyek még emlékeztetnek valamiféle antikapitalista és antirasszista alternatívára. A politikai ellenfél azt szereti hallani, amikor siránkozunk - folytatta Krausz Tamás, - a sírás azonban nem vezet sehova. Meg kell érteni és le kell leplezni Ságvári Endre, a nemzeti hős kriminalizálásának a mozgatórugóit, és dönteni kell a szükséges ellenlépésekről. Hiszen a Ságvári-vitát összefoglaló kötet kiadása csak egy volt a szükséges lépések közül. A lényeg: Ságvárival szemben azért indult támadás, mert kommunista létére volt antifasiszta. Ez a jelenség azonban már nem magyar ügy csupán - egy nemzetközi folyamat része. Nem véletlen, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete elleni magyar tiltakozáshoz csatlakozó külföldiek kivétel nélkül a fejlett nyugati országokból csatlakoztak. Ott látják, miről van szó. Kelet-Európában - különösen a balti országokban, Lengyelországban, Ukrajnában, Szlovákiában - ezzel szemben nagyon rossz a helyzet. Ehhez képest Magyarország maga a Paradicsom. Nálunk legalább még nem a rasszista tábor van hatalmon - fogalmazott Krausz Tamás. - A Ságvári-vita egyik lényeges tapasztalata: Kelet-Európában a jobboldalnak esze ágában sincs elhatárolódni a szélsőjobbtól, ez a két irányzat összenőtt. A szociálliberális kormányzás által követett gyakorlatnak itt a szélsőjobboldal az igazi alternatívája: ha hatalomra jutnának, nemhogy változást hoznának, de bikacsökkel ütnék a berzenkedőket. Ez semmiképpen sem a neoliberális megszorítások apológiája, csupán a reális helyzet felmérének végkonklúziója! Ábránd, hogy ha ezt a kormányt megdöntenénk, balos alternatíva jöhetne - folytatta a történész. - A kelet-európai folyamatokkal kapcsolatban nyugati értelmiségi körökben tapasztalt lanyha reakciókat az magyarázza, hogy nem értik, mi történik: azt gondolják, hogy amint náluk is, a szélsőséges jelenségek beleférnek a demokráciába. (Pedig náluk éppen az a szélsőséges térnyerés lenne - pillanatnyilag - elképzelhetetlen, ami Keleten a jobboldal segítségével történik.)

Mindezek mögött Krausz Tamás elemzése szerint az áll: a neoliberalizmus áttörése óta nem tudta megmutatni magát a baloldali mozgalmi alternatíva.

- Seattle volt az utolsó reményt keltő epizód, azóta gyengül a mozgalom. Márpedig ha a baloldal gyengül, a neoliberalizmusra adott rossz válaszok jönnek. Amint látjuk is: ma a neoliberalizmus kritikáját a szélsőjobboldal fogalmazza meg a leghangosabban a maga sajátságos, hol terrorisztikus, hol csak kirekesztő módján - mondta Krausz Tamás. - Nem igaz tehát az a gyakran hallott vélekedés, hogy a "szélsőjobboldallal riogatás" csak egy liberális trükk lenne a neoliberális kormányzás bajainak elfedése érdekében. A szélsőjobbal nem kell "riogatni": az itt van. Aki nem látja, az vakságban szenved, bent van a parlamentben, bent van az ellenzéki pártokban, bent van a stadionokban stb. Hol kellene még legyen? - tette fel a kérdést.

A történész felhívta a figyelmet: a neoliberalizmusra mindenütt a nacionalista vagy a vallási fundamentalizmus a válasz.

- Bush vagy Ahmadinezsad: a mai kapitalistavilágrendszerben ez a két rossz véglet, amelyben mozog a politika. Választ kell adni erre a két borzalomra. A Ságvári-kötet azoknak szól, akik meg akarják vívni ezt a harcot - fogalmazott Krausz Tamás. - Vannak olyan liberálisok is, akik a közelmúltban beterjesztett törvényjavaslatot, amely minden antifasisztát egyesítő emléknappá kívánta nyílvánítani , május 9-ét mint nemzeti ünnepet, elutasították. De olyan balliberális is van az aláírók között, aki azért csatlakozott a Ságvári-ügyen kibontakozott mozgalomhoz, mert határozott véleménye, hogy az a szélsőjobboldali térnyerés, ami Magyarországon látható, az már a polgári demokrácia kereteit is fenyegeti. Ez a lényeg - mondta Krausz Tamás.

A vitában, amelyet Rozsnyai Ervin filozófus, a Marx Károly Társaság elnöke vezetett, a Ságvári-ügy szakértője, Svéd László történész is felszólalt.

Svéd László felvetette: amíg a magyar szélsőjobboldaliakat nem nevezzük annak, ami: vagyis újfasisztáknak, nem lehet ellenük hatékonyan harcolni. Nem véletlen, hogy "nemzetiradikálisnak" nevezik magukat, mert így nem kell küzdeniük a fasizmus történelmi árnyékával, és könnyebben juthatnak újabb lehetőségekhez. Céljuk azonban Szálasi óta nem változott: be kell hatolni mindenfajta "nemzeti szervezetbe", minél közelebb kell jutni a hatalomhoz. Nem elsősorban hatalomra kerülni akarnak, hanem azt akarják elérni, hogy minden regnáló kormány csinálja azt, amit ők akarnak - fejtegette Svéd László.

Az újfasiszták erősödése várható - folytatta a történész, kifejtve, hogy a szélsőségesek behatoltak a Fideszbe is (míg az MDF szépen kitessékelte őket), kihasználva, hogy a Fidesz "középerői" szorgalmazzák a "nemzetiradikálisokkal" való összefogást. Mindezt jelentősen megnehezíthetné, ha egyértelművé válna, hogy itt az újfasisztákkal való összefogásukról van szó - mondta Svéd László.

A vitában felmerült egy antifasiszta liga megalakításának gondolata is, amely a lehető legszélesebb összefogást szorgalmazná a szélsőjobboldal ellen.

(NOL)

Ságvári Endre