Az óbudai Hajógyári-sziget természeti értékeinek feltérképezését a környezetvédelmi tárcánál kezdtük, de hamar kiábrándítottak: mivel a terület nem védett (pedig lehetne), az élővilágát hivatalból nem kutatják. Nem sokkal lettünk okosabbak azoknál a zöldszervezeteknél járva sem, amelyek a várható szigeti beruházásokat ellenezve sokat hivatkoznak a természetvédelmi szempontokra. Aztán váratlanul felcsillant a fény az alagútban: kiderült, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), 15 éve rendszeresen vizsgálja a szigeti állat- és növényvilágot, így kellőképpen részletes adatállománnyal rendelkezik.

- Nem csak a madarakat, hanem az emlősöket, az ízeltlábúakat és a növényeket is figyeljük, de összességében a terület madártani értéke a legkiemelkedőbb - állítja Bajor Zoltán, az MME budapesti csoportvezetője. Szerinte ennek az a fő oka, hogy a Duna áramlása a sziget északi részénél lelassul, az ott lerakódó hordalék (illetve az abból élő vándorkagyló-telep) bőséges táplálékot biztosít a vízi szárnyasoknak. Ez a hideg időszakban az egyik legjelentősebb telelő- és pihenőhely a főváros térségében, ahol egyszerre akár 1000-1500 példány is tartózkodik (köztük olyan, minden évben előforduló európai ritkaságok, mint az északi és a sarki búvár, a fekete, a füstös, a jeges és a pehelyréce.

- Tapasztalataink szerint mintegy 150 madárfaj fordul elő a szigeten, nagy részük azonban csak a vonulás és a telelés időszakában bukkan fel - állítja a madártani szakember. A fajgazdagság a fészkelési periódusra kevésbé jellemző, amit egyértelműen a rendszeres zavarásnak, és a város közelségének tulajdonítanak. A sziget öreg fáin sejthetően költ a fekete harkály (Európa legnagyobb harkályfaja), és ezt leszámítva is jelentős a harkályállomány, bizonyíthatóan fészkel a területen a nagy fakopáncs és a zöld küllő is. Öt-hat pár sárgarigó, nagyjából ugyanennyi fülemüle, sok kék- és széncinke, erdei pinty, zöldike, tengelic, ökörszem, vörösbegy alkotja a helyi madárpopuláció gerincét. Ami az emlősöket illeti, mókus nincs (ami ahhoz képest meglepő, hogy a közeli Margit-szigeten van), állandó lakó viszont a sün, a nyest, a Duna mentén mindenütt előforduló patkány, és néhány kisebb testű rágcsáló. A megfigyelők időnként nyulat is látnak (valószínű, hogy az áradás hozza-viszi őket alkalmi fatutajokon), és időnként bejár egy róka is, valahonnan az óbudai partról. Az ízeltlábúak közül a fényben különlegesen csillogó szárnyú kis színjátszólepke, a pézsmacincér, valamint a többek közt kardos és fecskefarkú lepkékből, nappali pávaszemekből álló nappalilepke-állomány érdemel figyelmet. A szigeti növényvilágban van két igazi ritkaság, a kora tavasszal nyíló dunavölgyi csillagvirág, és a szintén védett ligeti szőlő. A növénytársulások közül a budai oldal öreg nyárfákat és kidőlt törzseket is élőhelyül kínáló, majdnem érintetlen galériaerdeje mellett a mostanában felújuló part menti füzesek a legértékesebbek, de a parkosított rész változatos faállománya nélkül magevő madárból is sokkal kevesebb lenne a szigeten.

- Az állandó városi zajból eredő zavarás csaknem elenyésző mondjuk a Margit-szigethez képest, bár a honos fajok számát érezhetően korlátozza. A Sziget fesztivál más kategória: a zenés napok alatt csak a "belvárosi" állatok maradnak, például a dolmányos varjú, a házi veréb vagy a balkáni gerle, azok már hozzászoktak a csörömpöléshez. Egyébként viszont drasztikusan lecsökken a faj- és egyedszám, de csak átmenetileg. A kiszorított madarak a partvidéket, illetve a közeli Palotai-szigetet foglalják el. Szerencsére jókor van a rendezvény, a szaporodási időszak után, különben sokkal nagyobb zavart okozna - állítja a budapesti madarász.

A terület madártani értéke a legkiemelkedõbb