Plakátján egy Dávid-csillagos izraeli rohamsisak két felfordított horogkeresztes sisakon pihen, győzedelmeskedve. Ezeregyszáz pályaművet küldtek be hatvanegy - kétharmad részben nem arab/iszlám - országból. Csak Iránból kétszáznégy karikaturista pályázott. Érkeztek rajzok Európából (köztük két magyarországi pályázótól) és Amerikából is. A teheráni Palesztin Kortárs Művészeti Múzeumban kiállított kétszáz kép alkotói közül a győztes tizenkétezer dollárt, a második nyolcezret, a harmadik ötezret vihet haza. Stimuláló összegek. A megnyitó napján azonban csupán ötven ember volt kíváncsi a tárlatra.

A rendezők, akik a holokauszt-tagadó Mahmúd Ahmadinezsád elnöknek - a pályázat fővédnökének - iránymutatására cselekedtek, a dániai napilapban tavaly szeptemberben közzétett Mohamed-karikatúrákra kívántak reagálni. A nyugati világ XX. századi traumájára, a vészkorszakra és a Nyugat alapértékére, a Mohamed-karikatúrák közzétételét lehetővé tevő sajtószabadságra válaszoltak provokatívan.

A pályázati kiírás szerint: "A Nyugat reakciója a holokausztra súlyos kérdéseket vet fel a világ népeiben, mint például: 1. Miért nem lehetséges a vita a holokausztról, ha az történelmi tény? 2. A holokauszt befejeződött, és semmit nem tehetünk. De nagyobb holokausztok zajlanak Iránban, Palesztinában és Afganisztánban, és megóvhatjuk áldozatait. 3. Miért kell a Lengyelországtól és Németországtól sok száz kilométerre fekvő Palesztinában élő elnyomott és szenvedő népnek megfizetnie a holokauszt árát?"

A beérkezett művek egy része közvetlenül utal a vészkorszakra, mint például az első pályázó, Michael Leunig rajza Ausztráliából. Karikatúrája két részből állt: az első, "Auschwitz 1942" című rajzon egy Dávid-csillagot viselő, batyut cipelő ember látható, amint belép a koncentrációs tábor "A munka szabaddá tesz" feliratú kapuján. A második, "Izrael 2002" című rajzon ugyanő egy puskával a kezében ugyane kapu felé tart, amely egy harcmezőre emlékeztető térre nyílik. A felirat a következő: "A háború elhozza a békét". Másutt otrombán gúnyosan ábrázolt európai zsidó tapos Palesztina stilizált képére, nyakában Holocaust feliratú tábla, kezében szigonyként ábrázolt véres menóra: az egykori szentély kegytárgya és Izrael nemzeti jelképe. A művek egy másik vonulata a holokauszt fogalmát az iszlám világ szenvedéseire alkalmazza, melyet az USA és Izrael okoz. Az olasz Gatto Alessandro művén az izraeli zászlóval asszociálható kék-fehér csíkos lágerkabát mögül, melyet Dávid-csillagos karszalag ékesít, burnuszos arab férfi néz ki, akár egy börtönrácson. Egy másik képen a New York-i Szabadság-szobor elhízott kapitalistaként áll, egy Talmud feliratú kötettel a kezében, mellette a náci gúnyrajzokról ismert, hajlott hátú, véreskezű, horgas orrú zsidó, aki előtt az ENSZ-et szimbolizáló megkötözött törpe gubbaszt, a háttérben elnyomott apró templomok keresztekkel, mecsetek félholdakkal.

A www.irancartoon.com honlapról olykor eltűnnek bizonyos képek, másokról nem tudható egyértelműen, hogy a pályázati anyag részét képezik-e, vagy csak az aktuális zsidógyűlölet dokumentumai. Ilyen a brazíliai Carlos Latuffnak az a műve, melyen két izraeli katona beszélget égő bejrúti házakat szemlélve: "Hallottam, hogy 1942-ben, Lidicében egy német tiszt meggyilkolása miatt civil tömegeket öltek meg." Mire a másik: "Igen, a jó öreg nácik sok mindenre megtanítottak bennünket." Egy másik rajzon ezt a mondatot adja a karikaturista a mosolygó amerikai külügyminiszter, Condoleezza Rice szájába: "Az égő hús szaga oly finom!", e képen bombák zuhognak alá egy izraeli zászlóval ékesített dobozból, melyen a "háborús bűnök" felirat áll.

Mintha a kiállítás ötletadói, rendezői és számos pályázója nem érezné a különbséget egy vallásalapítóval és a vallással szembeni, mégoly rosszízű viccelődés (mely valójában a terror vallási legitimációja ellen irányult) és hatmillió ártatlanul meggyilkolt személy halálán való gúnyolódás között. Szemükben mi, nyugatiak ellenség vagyunk, Izrael előre tolt bástyánk, mely ékként nyomul az arab világba, a nácizmus zsidóüldözése pedig pusztán a zsidó állam létrehozására s az iszlám világ, elsősorban a palesztinok leigázására szolgáló ürügy. A holokausztot - mondja az iráni elnök -, a nyugatiak pusztán azért találták ki, hogy létrehozzák közel-keleti "hadállásukat": Izraelt.

Az iszlám fundamentalizmus szellemében cselekvő iráni elnöknek és híveinek a nyugati világot összekötő trauma: a vészkorszak emberi szenvedései és veszteségei éppúgy nem jelentenek semmit, mint az egyén alapvető szabadságjogainak tisztelete. E világunkra veszedelmes szellemi közegben kettős mércével mérnek: az iszlámmal kapcsolatos irónia nem megengedett, ám a hatmillió zsidó áldozattal kapcsolatos halottgyalázás, vagy az izraeliek és az amerikaiak elleni uszítás igen. Értsünk a gesztusukból: a saját hitükön kívül semmi sem szent nekik, sem élő, sem holt. A hagyományos antiszemitizmus kliséit a kortárs Amerika- és Izrael-ellenességbe oltó nyugati karikaturisták, akik részt vettek a pályázaton, feltehetően nem érzékelik e kontextust.

A pályázatot kiíró iráni fundamentalisták nem fogják fel, vagy elvakult dühvel nézik, hogy a nyugati, szabad világ - mellyel szemben talán irigységet és kisebbségi komplexust is éreznek - strukturált. A nyugati sajtó olykor a zsidó, vagy a keresztény hit jelképeivel is ironizál, mint valóságunk bármely más elemével. A szabadságeszme, melynek centrumában az individuum áll, ezt lehetővé teszi, s noha van, akit ez sért, és szóvá is teszi - mert a szabadság az ellenvélemény kifejtésére is lehetőséget nyújt -, a személyes szabadságot nem korlátozzuk: zsidó-keresztény alapokon álló, modern civilizációnk erre épül. A pályázat kiírói és híveik nemcsak az Egyesült Államok és Izrael, hanem a zsidóság és a nyugati világ egésze ellen uszítanak, abban bízva, hogy sikerül megtagadtatni velünk szabadságeszményeinket és a világnézeti különbségek felett is átívelni képes emberi szolidaritást. Törekvésük minden bizonnyal kudarcra van ítélve. De nem árt résen lennünk.

A szerző író, a Szombat főszerkesztője