A kedvezőtlen tendencia rövid távon aligha fordul meg, hiszen a szülők általában a többségi iskolákba íratják gyermekeiket, sőt egyre nő a magyarországi közép- és felsőfokú képzésben részt vevő szlovákiai, romániai és szerbiai magyar diákok száma is. S aki az anyaországban tanult, az rendszerint ott is marad. Az asszimilációt segíti, hogy a környező országokban ismét növekszik a vegyes házasságok aránya.

Szlovákia: csökkenő népszaporulat, növekvő asszimiláció

A legutóbbi, fél évtizeddel ezelőtt megtartott népszámlálás eredményei alapján 1991 és 2001 között 47 ezerrel csökkent a szlovákiai magyarok száma. 1991-ben még 567 296 polgár vallotta magát magyarnak Szlovákiában, tíz évvel később viszont már csak 520 528. Ezzel már tíz alá, pontosan 9,7 százalékra csökkent az itteni magyarság országos arányszáma.

Gyurgyík László szociológusnak, a pozsonyi Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport tagjának és a budapesti Teleki László Intézet munkatársának véleménye szerint ez a sorvadás nem érte váratlanul a szakembereket, mivel már 1994-től magasabb volt a magyar halálozások száma, mint a születéseké. - Meglepő és váratlan volt a fogyatkozás mértéke. A drámai eredmény okait elsősorban a természetes szaporulat csökkenésében, a demográfiai szerkezet megváltozásában, a lakosság elöregedésében, másfelől viszont egy erőteljes nacionalizálás következtében felgyorsult asszimilációban látom - közölte. Így folytatta: - 1991-ben a magyar nyelvterület községeinek 83 százalékában (432 település), 2001-ben már csak 78 százalékában (410 település) haladta meg a magyar népesség aránya az 50 százalékot. Még jobban csökkent a minősített magyar többségű községek aránya. 1991-ben a nyelvterület községeinek 52 százalékában (272 település), 2001-ben pedig már csak 41 százalékában (216 település) haladta meg arányuk a 80 százalékot. Ezzel szemben a magyar kisebbségű (40 százaléknál kevesebb) falvak és kisvárosok aránya 17-ről (91 település) 22 százalékra (116 település) emelkedett. Lényegesen kevesebb személy vallotta magát magyarnak Pozsonyban és Kassán.

A nyugtalanító jelenség tovább folytatódhat, jelenleg ugyanis a magyar nemzetiségű általános iskolások több mint egyharmadát a szüleik szlovák tannyelvű intézményekbe íratják. Ez a folyamat a Rákóczi Szövetség és több civil szerveződés erőfeszítéseinek köszönhetően lelassult, de a legtöbb településen még nem állt meg - tudtuk meg a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének révkomáromi irodájában. A szlovák-magyar határ átjárhatósága és az uniós oktatási feltételek érvényesítése óta évről évre növekszik a Magyarországon tanuló felvidéki középiskolások száma is. Közülük sokan ugyancsak ottani egyetemeken szeretnék folytatni a tanulmányaikat, s ott szeretnének letelepedni is. Emiatt még tovább csökkenhet a szlovákiai magyarok lélekszáma.

Szilvássy József
Pozsony

Románia: veszélyben a szórványban élők

Romániában legutóbb 2002-ben rendeztek népszámlálást. Az eredmény: az ország 21,7 milliós népességéből 1,435 millió személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A magyarok aránya tehát Romániában 6,6 százaléknyi volt. A magyarok jelentős része Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban élt, összesen 1,429 millió személy, akik az ezen a területen élő 7,23 milliós népesség 19,77 százalékát adták.

A tíz évvel azelőtt, 1992-ben lebonyolított népszámláláskor az országban még 22,81 millió személy élt, a magyar nemzetiségűek száma pedig 1,625 millió volt, és az összlakosság 7,1 százalékát tette ki. Ezek közül 1,599 millió magyar az erdélyi, partiumi és bánsági megyékben élt, ahol a magyarok részaránya 20,7 százalékos volt. Korábban csak 1977-ben volt Romániában népszámlálás, amikor is az ország 21,56 milliós lakosából 1,714 ezer, azaz 7,9 százaléknyi volt a magyar.

Az ország jelenlegi területére visszaszámolva 1930-ban a 14,28 milliós Romániában 1,423 millió magyar - a lakosság 10,88 százaléka - élt. Abszolút értékben tehát 1930 és 1977 között a magyarok lélekszáma Romániában 291 ezerrel nőtt, ám 1977-től 1992-ig 89 ezerrel, majd 1992-től 2002-ig 190 ezerrel csökkent. Eközben, a román népesség erőteljesebb szaporulata nyomán a romániai magyarok aránya az 1930-as 10,88 százalékról 2002-re 6,6 százalékra zsugorodott.

Politikusok és demográfusok egyetértenek abban, hogy a csökkenésnek három fő oka van: a negatív népszaporulat (csökken a születések és nő az elhalálozások száma), a kitelepülés és az asszimiláció.

Az első ok visszafogására a magyar lakosság elöregedése, a lakossági korfa kedvezőtlen formája miatt kevés az esély. A folyamatos kivándorlás is elsősorban a fiatalokat érinti, ami a népszaporulati kilátást tovább rontja. A tömeges kitelepülés már 1989 előtt megindult, s 1990 után folytatódott. A magyar hatóságok adatai szerint az 1990-2000-es időszakban csaknem 60 ezer román állampolgár kért végleges letelepedési engedélyt Magyarországon. Az illetékesek a benyújtott kérelmek mintegy 90 százalékát jóváhagyták.

Az asszimiláció számadatokban nehezen mutatható ki - de kétségtelen, hogy létezik. Főképp a szórványvidékeket sújtja, ahol a magyarok sem iskolával, sem kulturális szervezetekkel nem rendelkeznek, de sok esetben még a templomban sem anyanyelvükön szólnak hozzájuk. Az asszimiláció főleg a vegyes házasságok révén történik, ami Erdélyben nem új jelenség. Már a XX. század elején tíz százalék fölötti volt azon magyar fiatalok száma, akik más nemzetiségűvel kötöttek házasságot. S bár a század később bőven kínált okot a nemzetiségi ellentétekre, a vegyes házasságok száma csak válságos időszakokban stagnált. Ilyen időszak legutóbb az 1990-es évek elején volt, közvetlenül a marosvásárhelyi véres magyarellenes események után.

A kilencvenes évek végére azonban a magyar-román ellentétek újra oldódni látszottak, és azóta a vegyes házasságok iránti kedv ismét növekedési kurzust vett fel. Statisztikailag kimutatott, hogy a magyar-nem magyar vegyes házasságokból született gyermekek jelentős többsége a nem magyar szülő etnikai és nyelvi identitását követi.

Tibori Szabó Zoltán
Kolozsvár

Bugár Béla a szlovákiai választások idején az MKP érsekújvári hívei között