(A Népszabadság valóban csak egy rövid ismertetést közölt a cikkről, a Népszabadság Online-on azonban – szerzői jogi okokból nem fordításban, hanem az írás teljes körű ismertetése formájában – lényegében Schöpflin György teljes okfejtése megjelent. Mivel Szent-Iványi István reagálását a nyomtatott lap nem, csak a NOL hozta  jelen viszontválaszt is csak az e-Népszabadság publikálja teljes terjedelmében – a NOL szerk. megj.)

1. Szent-Iványi így írja le Izraelt: "Abban egyetértek Schöpflin Györggyel, hogy Izrael jelenleg a régió egyetlen működő szekuláris, liberális demokráciája", de Izrael arab nemzetiségű állampolgárainak másodrendű statusáról ő már nem tesz említést. Továbbá: "A zsidó állam...", de Izrael nem lehet egyszerre szekuláris és "zsidó állam", arról nem is szólva, hogy Izrael lakosságának legalább húsz százaléka Iszlám-vallású, keresztény és drúz.

2. Szent-Iványi: "A Hezbollah egy iráni támogatást élvező, önálló irányítás alatt álló iszlamista, azon belül siíta katonai szervezet". Igen, de a Hezbollah nem csak katonai szervezet, hanem egyben egy politikai párt, egy szociális, civil társadalmi és államhatalmi entitás is, például az Izraeli hadsereg (IDF) által elpusztított Dél-Libanont a Hezbollah hozza rendbe. Katonai egységek nem így szoktak cselekedni.

3. Szent-Iványi: "Hezbollah ... elsődleges célkitűzése Izrael megsemmisítése". Ez az állítás vitatható. Szerintem retorikai szinten Izrael megsemmisítése valóban szerepel a Hezbollah célkitűzései között, de ugyanakkor a dél-libanoni siíták és az ott élő keresztények képviselője is.

4. Szent-Iványi: "Az izraeli katonai lépéseket megelőzően a Hezbollah által többször megkísérelt és egyszer sikeresen végrehajtott fegyveres behatolás és a két katona elrablása azt jelezte, hogy a szervezet immár elég erősnek érezte magát a zsidó állam nyílt provokálására..." Szerintem itt nem annyira provokálásról volt szó, mint inkább fogolycseréről, amennyiben már korábban is voltak ilyen fogolycserék, ti. Izrael több tucat libanonit tart börtöneiben. Ezt a Hezbollah rosszul kalkulálta, mert az IDF már legalább egy éve készülődött csapást mérni a Hezbollahra - a Washingtonból származó információk ezt az állítást alátámasztják.

5. Szent-Iványi: "Izrael cselekedeteit nem a modernitással kapcsolatos elvont fejtegetések, hanem a nemzetbiztonság nagyon is konkrét érdekei diktálták." Egyetértek, de csak ameddig az elsődleges szintről van szó. Amikor már egy mélyebb elemzést célzunk meg (ezek lennének Szent-Iványi "elvont fejtegetései"), amelyekkel a motivációk sokrétegűségét akarjuk megérteni, akkor Izrael és az arab világ modernsége nagyon is fontos megvilágítást kap.

6. Szent-Iványi: "Az izraeli válaszlépések célja a Hezbollah meggyengítése illetve kiűzése ..." Ha Szent-Iványi ezt komolyan gondolja, akkor itt elsősorban etnikai tisztogatás volt "az izraeli válaszlépések célja", minthogy a Hezbollah a dél-libanoni lakosságnak egyben a képviselője és annak támogatását élvezi, tehát logikailag, ha Izrael a Hezbollahot akarta megsemmisíteni, akkor a térség lakossága is célpontja kellett hogy legyen az IDF akciójának, ahogyan ez meg is történt. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Izrael 1982-es libanoni katonai beavatkozása és a dél-libanoni terület 18 évig tartó megszállása volt a Hezbollah létrejöttének melegágya.

7. Szent-Iványi: "Nagyon nehéz bármilyen kapcsolatot találni a Hezbollah és a modernitás között azon kívül, hogy az modern fegyvereket és harcmodort alkalmaz. Nincsen kétségem afelől, hogy a Hezbollah nem egy modern Libanonért harcol, és meggyőződésem, hogy alkalmatlan arra, hogy bármilyen modern államszervezetbe betagozódjon". Itt teljes a köztünk lévő vélemény-különbség: én másképpen látom Libanont és a Hezbollahot. Libanon egy több rítusközösségből álló állam, amelyben ezeknek a közösségek politikai egyenrangúságának az elismerése a stabilitás egyetlen lehetséges alapja. Amennyiben a siítákat nem integrálják ebbe a rendszerbe, addig a libanoni állam nem lehet sem stabil, sem közmegegyezéses és még kevésbé lehet demokratikus. Nagy leegyszerűsítéssel, az 1975-ben kirobbant polgárháború is alapvetően erről szólt.

8. Itt merül fel a legfontosabb és a legvitatottabb pont: mi más-másképpen látjuk a modernséget. Szerintem a politikai modernség elsősorban az uralkodó és a társadalom közötti konszenzusos hatalomgyakorlásból áll, amelyben központi szerepet játszik az önkorlátozás. Az elmúlt másfél év során, tehát az ún. "cédrus forradalom" óta, egy ilyesfajta rendszer volt kialakulóban Libanonban és ez a rendszer nem egy homogenizált francia típusú államra hasonlított, hanem inkább a szaknyelv szerint "konszociációsnak" nevezett rendszerre, olyanra mint pl. Belgiumé, ahol a különféle, az adott államban élő közösségek elismerik egymás létjogosultságát és egyenlő hatalomgyakorlását, egy messzemenő autonómia keretében. Ez pedig elkerülhetetlenül a Hezbollah és a siíták egyenrangúságának az elfogadását jelenti. Ezért írtam, hogy a Libanonban észlelhető lépések a demokrácia irányába akadozóak ("fitful movement towards democracy" az eredetiben - a "fitful" szó fordítása kimaradt a Népszabadságban leközölt változatból. A NOL-on ez kezdeti lépésekként fogalmazódott meg – a szerk.) Tehát amennyiben a Hezbollah megsemmisítése lett volna Izrael célkitűzése, akkor az logikailag a kialakuló libanoni demokratikus fejlődést is célba vette. Szintén idetartozik Dan Galuc tábornok, az IDF vezérkari főnökének az a kijelentése, hogy ez a támadás Libanont húsz évvel visszaveti.

9. Azzal, hogy Izrael légitámadásai nemcsak a Hezbollah dél-libanoni területét érték, hanem az ország csaknem minden részét célozták meg, minőségileg aláásták Libanon állam hatékonyságát és legitimitását: ezzel egyrészt a Hezbollah tekintélyét erősítették meg, másrészt a Hezbollah szíriai és iráni patrónusait helyezték az arab és iszlám világ előterébe. Szerintem ez egy komoly vereséget jelent Izrael és támogatói számára. Ebből kiindulva, a nyugati világ nagyon is érdekelt abban, hogy az Hezbollahot nem mint terror-szervezetet kezelje, hanem mint a libanoni siíták legitim képviselőjeként és mindent megtegyen annak érdekében, hogy a siíták további radikalizálódását megakadályozza és hogy libanoni állam, a Hezbollahhal együtt, sikeresen elérje demokratizálódásának korábbi szintjét. Ez nem lesz könnyű: Libanon lakosságának körülbelül egynegyede kényszerült lakóhelyéről elmenekülni, az ország infrastruktúrájának jó része romokban hever és nem teljesen jogtalanul ezért a libanoni közvélemény Izrael után a Nyugatot, elsősorban az USA-t, tartja felelősnek.

10. Végső soron az alapvető nézet- és elemzéskülönbség köztem és Szent-Iványi képviselőtársam között két egymástól eltérő előfeltételezési rendszerből fakad. Ő elsősorban Izrael szemszögéből értékeli a közel-keleti helyzetet; én pedig Izrael és az arab világ összefüggéseit, egymásra hatásait próbáltam megragadni, beleértve a cselekvés nem szándékolt következményeit. Ezek a különbségek pedig elkerülhetetlenül nehéz módszertani és episztemológiai problémákat vetnek fel.

11. Egy utolsó megjegyzés: a Népszabadság cikkírója, L.P., illetve az újság szerkesztői "Egy markáns >magánvélemény<" szalagcímmel látták el írásom általuk átvett változatát. Erre való jogukat egy pillanatra sem szeretném elvitatni, de azért szeretném hozzátenni, hogy az én ún. magánvéleményem az európai közvélemény többségének hozzáállását tükrözi, és nem valami csodabogár különcködés. Aki ezt nem hiszi, járjon utána, és olvassa el az angol, francia és német lapokat, folyóiratokat, ill. hírportálokat.

Schöpflin György

(A 11. ponthoz: valójában a NOL-on megjelent ismertetés alcímében olvasható a „magánvélemény” kifejezés, azon egyszerű oknál fogva, hogy az eredeti írás „használati utasításaként” az OpenDemocracy.net szerkesztői felhívták a figyelmet: a szerző a Fidesz EP-képviselője, a portálon megjelent írását viszont nem e minőségében, hanem tisztán magánemberként (in a purely personal capacity) jegyzi. Ami az ún. európai közvélemény többségének hozzáállását illeti, Schöpflin György nyilván birtokában van a nevezett közeg kvantifikálása eszközeinek, amivel mi sajnos nem rendelkezünk. Az angol, francia és német lapokat, folyóiratokat, ill. hírportálokat olvasva ugyanakkor mi is látjuk, hogy Schöpflin Györgynek akadnak bőven eszmetársai az nemzetközi közvéleményben - L. P., a NOL felelős szerkesztője.)

Schöpflin György