Gondolják meg: a tizenhat esztendő alatt öt világbajnokság zajlott le... Igaz, Rogerio csak a legutóbbin védett - akkor is csupán tízperces csereként -, mert a nemzeti együttessel valahogyan nem volt szerencséje. Ezt azért azonnal árnyalni kell, mert de sokan lennének boldogok, ha 35-ször - vagy akár csak egyszer is - viríthatnának a brazil válogatott mezében!

Pályafutásának legendája azonban a klubcsapatában született meg, mert eddig nem kevesebb, mint 618 mérkőzésen szerepelt a Sao Paulo FC csapatában. Ez kimagasló rekord a piros-fehér-fekete színösszeállítású együttes több mint hetvenéves történetében (az SPFC-t 1935-ben alapították), és hol van még a karrier vége? Nemrégiben speciel Libertadores Kupa-döntőt vívott - persze Rogerióval a kapuban - a Sao Paulo, mint ahogyan tavaly is. A múlt évben sikerült elhódítani a dél-amerikai Bajnokok Ligája serlegét, az idén nem, ám a trófea Brazíliában maradt, mert - miként egy esztendővel korábban - ezúttal is két brazil csapat lett finalista. (Noha 2005-ig nem fordult elő, hogy azonos országbeli együttesek jutottak volna a Libertadores Kupa döntőjébe).

Hősünket az idei második helyért kárpótolhatja, hogy a Sao Paulo FC jelenleg listavezető a brazil bajnokságban, ráadásul a legutóbbi forduló megint Rogerio Ceniről szólt. A Cruzeiro elleni rangadón (2-2) kivédett egy tizenegyest, és szerzett két gólt... Na igen, a klubhűség mintaképének további különlegessége, hogy ő rúgja csapata tizenegyeseit és szabadrúgásait, meglehetősen hatásosan: immár 64 gólnál jár - ebből 43 szabadrúgás volt! -, azaz megdöntötte a hozzá hasonlóan sokoldalú paraguayi José Luis Chilavert 63-as csúcsát. (Szigorúan tétmérkőzésekről van szó.) S mielőtt azt mondanák, 618 meccsen nem is olyan sok az a 64 dugó, vegyék figyelembe, hogy társai korábban a túlsó büntetőpont vagy tizenhatos közelébe sem engedték a kapust. Amikor a Sao Paulo FC egymás után kétszer elnyerte a Libertadores és a Világ Kupát is - az utóbbi döntőjében 1992-ben a Barcelonát, 1993-ban a Milant felülmúlva -, még olyan játékosok vetélkedtek azon, hogy melyikük lője a szabadrúgást, mint Leonardo, Toninho Cerezo, Rai... (Nem beszélve arról, hogy annak idején Rogerio még csak a második számú kapus volt Zetti mögött.)

De aztán eljött az ő ideje. Pedig a garnitúra most sem kifejezetten gyenge (hm...), elvégre a Sao Paulo FC a Világ Kupát felváltó klubcsapat-világbajnokság címvédője - Rogeriót a Liverpool elleni 1-0-ás döntő után "a meccs emberének" választották -, ám a csapatkapitánynak ma már bérlete van, mármint a másik térfélen is, a szabadrúgásokra meg a büntetőkre. S bármelyiket "bevarrva", nyugodtan odamehetne kárvallott kollégájához: "Ne bánd, pajtás, védhetetlen volt. Én csak tudom..."

Utóirat. Amikor kollégám elolvasta a cikket, azt kérdezte: "Sehol egy akciógól?"

A többiek szambáznak, õ muzsikál