Ilyen és hasonlatos vélekedések hangzanak, ütköznek, kerengenek most az interneten, az utcán, kocsmákban, munkahelyeken.

Megölte az ünnepet a vihar.

Mindenki próbál okosnak lenni. Utólag.

Én voltam egyszer a pesti Duna partján tűzijáték idején, huszonöt éve. Elő nem fordulhatott volna többé, hogy a fővárosban töltsem ezt a jeles estét. Borzalmas volt. Pedig nem történt semmi baj. De egy ekkora tömeg már kezelhetetlen és életveszélyes; aki benne van, az pontosan érzi. Gyerekkel odamerészkedni pedig végképp elképesztő felelőtlenség.

Idén Verőcén néztük a tűzijátékot, amit bölcsen 19-én tartottak itt. De az üvöltő kisgyerekekkel még e békés, falusi tűzijáték alól is ki kellett szaladnunk. A kutyát pedig a hatodik utcából jelentették hajnalban.

Az ilyen tömeges dolgok lelkes állatnak nem valók.

Nem lehet viccelődni; emberek haltak meg a legnagyobb, legbékésebb, legnépibb állami ünnepen. Köztük gyermek is. És bár ez is elviselhetetlenül sok, a beszámolókat hallva, látva, csodának tűnik, hogy az áldozatok száma nem lett nagyságrendekkel nagyobb.

Az augusztus 20-ai pesti tűzijátéknak számos felelőse van. Nincsen tehát egy se. Aki a petárdákat fellövi, az nem felelős az alant hömpölygő publikumért. A rendőrség nem ért a meteorológiához, a katasztrófavédelem pedig álmában sem gondolta volna, hogy ekkora lesz a vihar. Persze, jelezte állítólag a meteorológia, néhány vízi rendőr is résen volt, valami mégsem működött. De félő, hogy ha valamennyi jelzés célba ér, azt sem vette volna komolyan senki. A miskolci skandalum után pedig különösen nem. Gyönyörű idő volt egész nap. Ha pedig esik egy eső, hát istenem, nyár van, ilyenkor van ideje egy üde zivatarnak. Ha fél kilenckor lefújták volna a tűzijátékot, attól a tömeg a helyén marad, egy kicsit szidja a kommunistákat, majd megtörtént volna ugyanaz, ami megtörtént így is, csak petárdafényben.

Akár lesz felelős, akár nem, néhány tanulság adódhat azért.

Például.

Például ne kelljen utólag keresgélni kilőtt, de el nem sült petárdákat.

Például legyen egyértelmű törvény, rendelet, sillabusz teendőről, szolgálati és információs útról miegyébről, amelyet nem lehet utólag magyarázni, félremagyarázni, egymásra mutogatni.

Például utólag ne citáljuk az ide vonatkozó, hirtelenjében megtalált cikkelyeket, útmutatásokat, mert (utólag) azok annyit érnek, mintha nem lennének.

Például legyen ilyenkor valaki, aki felelős egy ekkora rendezvényért, és aki vállalja a döntést ilyenkor.

Például a csónakok, hajók, bárkák naszádok és lélekvesztők tucatjait ne szabadjon a lángoló hegy tövéhez engedni többé.

Például legyen a vízi rendőrségnek olyan járműve, amely állja a vihart.

Például a gyásztól minden politikust el kell zavarni azonnal és maradéktalanul.