Forgatókönyv összeomlásra
A döntés heves vitákat váltott ki. Vége szakadt-e a kamatemelési ciklusnak, s ha nem, hány hasonló intézkedés jöhet még? Nem ment-e már így is túl messzire a jegybank, nem okoz-e visszaesést a gazdaságban? Fel tudta-e mérni, hogy a kamatpirulák csak később hatnak, akár másfél év is eltelhet, mire a gazdaság feldolgozza őket? Nos, egyelőre ugyan kisebbségben, de néhányan már azt mondják, hogy az új elnökkel, Ben Bernankéval az élen a Fed bizony túllőtt a célon.
A globalizáció és a pénzügyi újítások hosszú időn keresztül megvédték a háztartásokat és a vállalatokat az emelkedő kamatoktól. A világban megtakarítási bőség alakult ki, s Kínával az élen vezető jegybankok sora finanszírozta az USA-t, ahol előbb részvény-, aztán ingatlanpiaci boom segítette a fogyasztás fenntartását magas szinten. Ennek a korszaknak nagyjából vége. Ám az amerikaiakat eközben új pénzügyi hitelkonstrukciók is bátorították, amelyek révén figyelmen kívül lehetett hagyni az egyre magasabb, egyről 5,25 százalékra felkúszó kamatot. Mostanáig.
Egymástól függetlenül három vezető közgazdász, Wolfgang Munchau, a Financial Times szakírója, Nouriel Roubini, a New York-i Egyetem professzora és Stephen Roach, a Morgan Stanley vezető elemzője fejtette ki a napokban az említett lap hasábjain kísértetiesen egybecsengő nézetét a közelgő amerikai recesszióról s annak világgazdasági következményeiről. Tizenöt éve ugyanis először fordult elő az Egyesült Államokban, hogy a lakásépítés és -vásárlás, a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet és a vállalatok beruházási igénye együtt csökkent.
Roubini úgy véli, hogy az ingatlanárak zuhanása, az olajárak emelkedése és a növekvő kamatok sokkal súlyosabb hanyatlást készítenek elő, mint a technológiai cégek részvényárfolyamának a süllyedése 2001-ben. Az amerikai jegybank már az ősszel elkezdi nyesegetni a kamatot, de ugyanúgy nem tudja megelőzni a válságot, mint ahogy 2000-ben sem tudta megakadályozni a 2001-es összeomlást. Európa és Ázsia nem menekülhet, ám a drága olaj inflációs hatásai miatt kevésbé viszik lejjebb a kamatot az ottani jegybankok, miközben költségvetési lazításra sincs lehetőség, hiszen a hét legfejlettebb ipari állam többsége a túlzott deficittől szenved már most is. A részvénypiacok globális méretekben könyvelnek majd el nagy veszteségeket, s ennek hatására a feltörekvő piacok valutái tovább gyengülnek, állampapírjaik árfolyamával együtt. A tetemes hiányokkal küzdő országokra leselkedik a legnagyobb veszély. Tegyük gyorsan hozzá Roubinihez: a második negyedévi rossz magyar GDPadat csupán bevezetője annak, mi várható 2007-ben, ha a megszorító csomag e globális folyamatok közben fejti ki hatását. Ám a deficit mérséklésére éppen a közelgő veszedelem miatt van óriási szükség.
Roach és Munchau is a világgazdasági összefonódást hangsúlyozza, vagyis nem lehet kitérni az amerikai receszszió elől. Hiába derűlátó a Nemzetközi Valutaalap a globális növekedést illetően, hiába volt az utóbbi négy esztendő a legjobb a hetvenes esztendők eleje óta, a felívelésnek vége. Az amerikai fogyasztó elfáradt, eladósodott, több a hitele, mint a megtakarítása, sem részvényben, sem ingatlanban nincs már akkora vagyona, hogy életben tartsa a világgazdaságot, kénytelen lesz munkából szerzett jövedelmére hagyatkozni. Ha kevesebbet vásárol, azzal nehéz helyzetbe hozza mindazon gazdaságokat és cégeket, amelyek az Egyesült Államokba exportálnak. Vagyis Európát, amelynek öt éve várt fellendülése rövid életű lesz, és persze Ázsiát. E térségek nem léphetnek az Egyesült Államok helyébe. Ahogy a túlfűtött Kína s a gyorsan fejlődő, de még elhanyagolható méretű indiai gazdaság sem. Az átrendeződés ugyanakkor hozzájárul majd a globális egyensúlytalanság, vagyis a hatalmas pénzügyi, kereskedelmi hiányok és többletek mérséklődéséhez. Igaz, ennek része lehet a dollár további látványos értékvesztése.
A világgazdaság fellendülése Roach megközelítésében buborékokból táplálkozott. A művi vagyonteremtésre épült, az amerikai fogyasztóra támaszkodott, ezért sohasem volt fenntartható. Most visszatér a világgazdaság az alapokhoz: a keresletet a munkajövedelmeknek a tőzsdei és ingatlanspekulációhoz képest szerény ütemű emelkedése támogatja majd. Magyarul: meg kell dolgozni a javakért. Szép új világ vár ránk.
