Valamennyi brit országos napilap és a Financial Times is közölt kritikát a Budapesti Fesztiválzenekar múlt heti hangversenyéről. Fischer Iván irányítása alatt a BFZ rendszeres vendégévé vált a világ egyik legnagyobb zenei fesztiváljaként számon tartott Promsnak, melynek keretében július közepe és szeptember közepe között 73 koncertet rendeznek. Öröm volt látni, ahogy több mint egy órával a koncert előtt hosszú sor kígyózott a Royal Albert Hall előtt az arénába szóló, mellesleg a legjobb hangzást biztosító állóhelyekre. A zenekar iránti rajongás jeleként zsúfolásig megtelt a hétezer fős nézőtér, a híresen válogatós és szenvedélyes "prommerek" pedig úgy buzdították az együttest és Fischert, mint a ring mellől szokták a bokszolókat. Ahogy később a karmester meg is jegyezte a Népszabadság tudósítójának érdeklődésére: "Annak ellenére, hogy a Proms kifejezetten népszerű és a tömegek ízlését szolgálja, az igényesség, a színvonal rendkívül magas, nyoma sincs annak, hogy népszerű művekre kellene szorítkozni. Megtalálták azt a koncertformát, amely otthont ad a legfinomabb klasszikus zenének, de kiváló hangulatot is teremt."

A londoni ítészek négy-öt csillaggal ismerték el a teljesítményt. A The Independent szerint a BFZ "hazai termékeivel felvillanyozta az Albert Hall közönségét". A Financial Times már azt is nagyra értékeli, hogy miközben például a New York-i St. Luke's Zenekar a repülési káosz és főleg az értékes hangszereket sújtó kézipoggyász-korlátozások miatt lemondta fellépését, a budapesti zenekar nem hagyta magát eltántorítani. "Az elmúlt években jellegzetes hangzásuk azonnal felismerhetővé vált - lágy, meleg és elég sötét, s mintha kevésbé volna »terjedelmes«, mint más zenekaroké" - írja Richard Fairman. Többek között a The Times kritikusára is revelációként hatott a nyitódarab, Dohnányi Ernő Szimfonikus percei. "Az alig tízperces miniatűrökkel színpompás névjegykártyát tett le a zenekar, a csengő-bongó útleírás alapján a hallgató lelki szemei előtt megjelentek a magyar tájak." Hilary Finch szerint a ritkán játszott Szimfonikus percek "tökéletes előjátéknak" bizonyult, és "hasonlóan szerencsés választás volt" Bartók közvetlenül a halála előtt komponált III. Zongoraversenye, mely hosszú, elmélyült búcsút vesz a szabad természettől. Az Indy kritikusa "sugárzónak" érezte Garrick Ohlsson játékát. A The Daily Telegraph úgy véli, miután Bartók a III. Zongoraversennyel egy új klasszicizmus lehetőségeit tárta fel, helyes döntés volt az elsősorban Chopin- és Beethoven-specialistának tekintett amerikai pianista meghívása. Holnap, az Edinburghi Fesztiválon egyébként a BFZ magyar közönsége számára is jól ismert Richard Goode játssza Bartók megrendítő remekét.

A szünet után Sztravinszkij Tavaszi áldozata csendült fel, amely nélkül nem Proms a Proms. A Fesztiválzenekarnak mégis sikerült újat nyújtania. A Telegraph azt emeli ki, hogy "az előadás ugyan hatásos és energikus volt, arra is emlékeztette a hallgatót, milyen fantasztikusan dallamos ez a mű. A nyitó fagottfutamtól kezdve Fischer szeretettel cirógatta a népzenei ihletésű hangokat." A The Independent ezt "szépségesen kidolgozottnak" hallotta: "Minden a helyén volt, a basszushangok vulkanikus moraja felett öszszecsapó húrok, a szaggató rezes kitörések által megtört hirtelen csendek, az állandó utalás a táncra, melyet eredetileg kísérni volt hivatott. Csodálatos."

A The Guardian egészen odáig elmegy, hogy Fischer és a budapesti muzsikusok együttműködését "a hangszeres zene jelenleg egyik legizgalmasabb partneri viszonyának" nevezi, amely "különösen erősen tört a felszínre a ráadások iránti lelkesedésükben". Fischer közönségszavazásra bocsátotta az első encore-t, és a bekiabálások eredményeként elkerülhetetlenül Brahms egyik Magyar táncát választotta. A második jutalom egészen különleges volt, erdélyi hangszeres zene, tulajdonképpen improvizáció a BFZ három vonós virtuózának előadásában.

A Royal Albert Hall arénájában