Ebből vezették le az autonómiaköveteléseket és a támogatásokat. Az előbbieket nem sikerült elérni, az utóbbiak szétforgácsolódtak - ebből logikusan következik, hogy változtatni kell célon és eszközökön egyaránt. Gyurcsány Ferenc azonban alighanem érzi, hogy ez nem egyszerű logikai gyakorlat, ezért hangsúlyozottan érdemi vitára bocsátotta az új nemzetpolitikai koncepció tervezetét.

Van, ami nehezen vitatható. A magyar-magyar kapcsolatok sokszínűbbé tétele, a pártérdekek helyükre szorítása, az eszköztár modernizálása és a pénzfolyam megtisztítása régóta szükséges. Az is, hogy a kintiek és a bentiek ne szóljanak bele egymás belpolitikájába, személyi ügyeibe, ne akarjanak klientúrát kreálni. Világos, hogy az uniós pénzek megszerzése, felhasználása határokon átívelő nemzeti érdek - tehát a szomszéd államok többségi nemzeteivel együttműködve, csak velük kiegyezve lehet elérni a magyarok által is lakott területek európai fölzárkóztatását.

De nocsak: ha így fejlesztjük a határon túli magyar közösségeket és lakóhelyüket, akkor logikailag vissza is jutunk a szülőföldön maradás ösztönzésének céljához! Sőt csöndben meg is valósítjuk a célt, szemben az eddigiekkel. Maga a kormányfő mondja: lehessen nyugodtan és boldogan magyarnak lenni. Akkor nem egészen világos, miért kellene azt deklarálni, hogy immár nem a szülőföldön maradás támogatása a fő stratégiai cél. Azért, hogy a maradás ne legyen kényszer - rendben. De hiszen már egy ideje nem is az, mutatja az elvándorlás. Inkább távozási kényszer van, akik elmennek, azok a lehetőségek hiánya miatt kelnek útra, és/vagy azért, mert a többségi állam hatóságai titkon vagy nyíltan örülnek is, ha kevesebb magyar marad az egykori magyar területeken.

Itt vagyok hon - és ott vagyok hon? A fő cél megváltoztatásának módosítása nem egészen világos a tervezetben, és ez félre viheti a remélhetően elkezdődő vitát is. Kár lenne, az új koncepció valóban dinamikus modernizációt ígér ugyanis. A magyar kulturális nemzet határok fölötti, sőt globális "összeépítését", a közösség józan tudatát, kiszabadítva sérelmek keserveiből. Az anyanyelvi oktatás támogatása, a nagy kulturális fesztiválok terve, és a nemzetpolitikailag is fontos határon túli intézmények hosszú távú, biztos finanszírozása lelkesen üdvözlendő. De itt is van egy "csak". Ügyelni kell, nehogy kizárólag "népitánc-csoportok szabadsága" maradjon meg a kollektív és egyéni kisebbségi jogokból, ahogy szerb, román vagy szlovák részről sokan évtizedek óta szeretnék!

S ha már itt tartunk, feltűnhet az új nemzetpolitikai tervezetben az, ami nincs benne: az autonómiatörekvések, az anyaország általi külpolitikai jogvédelem és a szomszéd kormányokkal való partnerség új vagy részben új koncepciója. Lehet, hogy ezeket nem is ide kell beleírni - de csinálni biztosan kell. Éppen azért, mert - jó, hogy ezt Gyurcsány egyértelműen kimondta - Trianont nem "begyógyítani" kell, úgysem lehet. Hanem huszonegyedik századi módon újraegyesíteni a magyar nemzetet, átlépve az unióban úgyis elhalványuló országhatárokat. Jó, ne legyünk "helyhez kötve" méltánytalanul. Van erre jó koncepció, Tamási Ároné: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. És ha van otthonunk, vándorolni is merészebbek leszünk.

Füzes Oszkár
fuzeso@nepszabadsag.hu