Kissé erőltetett hasonlattal élve úgy járhat az egyszeri adófizető a házipénztáradóval, mint a király, akinek vitt is ajándékot a lánya meg nem is. Az új, ráadásul sokak szerint alkotmányos szempontból aggályos adónem természetesen nem ajándék, a hozzácsatolt amnesztiarendelkezés viszont akár annak is felfogható. A jogalkotó szándéka szerint a 2007. január elsején hatályba lépő adó a cégek (az egyéni és evás vállalkozásokra nem vonatkozik) felhalmozott, illetve halmozódó házipénztár-állományának az indokolt szintet meghaladó részét terhelné, mégpedig 20 százalékkal - mondván, a gazdasági tevékenységhez ésszerűen társítható készpénzállomány feletti rész a cégtulajdonosok vagyonát képezi (esetleg személyes célú felhasználása már meg is történt). Azok számára, akik túlzottan nagy házipénztár-állománnyal rendelkeznek, 2006. augusztus 31-i hatállyal kedvező lehetőséget biztosít az adózás rendjéről szóló törvény a felhalmozott (esetleg már csak papíron meglévő) összeg csökkentésére: a summa egy részét a magánszemély - a cégben való részesedésének arányában - osztalékként felveheti, amely után mindössze 10 százalékos adót kell fizetnie.

Az akár ajándéknak is beillő 10 százalékos osztalékadó viszont valóban csak azoknak szól, akik már régóta, de legalább az év elejétől magas házipénztár-állománnyal rendelkeznek. Az így kivonható öszszeget ugyanis a következőképp kell kiszámolni: meg kell állapítani a pénztár átlagos napi záróegyenlegét, valamint az átlagos napi forgalmát (pozitív előjellel számolva a kimenő és bejövő tételeket egyaránt), és az előbbit az utóbbi kétszeresével kell csökkenteni. A 10 százalékos osztalékadókulcsot csak az így fennmaradó öszszegnek azon részére lehet alkalmazni, amit az eredménytartalék terhére fizetnek ki. Vagyis azt nem lehet, illetve nem érdemes megjátszani, hogy a most vállalkozói számlán fekvő összegeket a házipénztárba emelve, majd onnan osztalékként kivéve, mindöszsze 10 százalékkal adózzák le a gazdálkodók, mivel a most beforgatható összeg az átlagforgalomban is megjelenik. Még sokmilliós tételeknél is csak 10-20 ezer forint spórolható meg - idézett egy számítást Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke.

Az új adónemmel kapcsolatos fricskák sora azonban nem ér véget itt. Az eredeti javaslat szerint ugyanilyen módon kellene kiszámítani a normál adóalapot 2008 májusára, amikor a 2007-es pénztári állomány után adóznának a cégek. Egy költségvetési bizottsági módosító javaslatnak köszönhetően - amely egyébként az adóterhet kívánta mérsékelni - a napi záróegyenlegből az éves árbevétel 0,8 százalékát, de legalább 300 ezer forintot kell levonni, s az így adódó összeg képezné az adóalapot. Az ugyanakkor valószínű, hogy a csekély menynyiségű forgalmi nappal, ám nagy összegű pénzmozgással rendelkező vállalkozásokban az eredeti számítás szerint (vagyis, ha a napi átlagos pénzforgalom kétszeresével csökkentik az átlagos záróegyenleget) kisebb befizetendő adó maradna - jegyezte meg Zara.

Az persze még korántsem biztos, hogy bármennyit is fizetni kell majd 2008 májusában (a társasági adóval együtt kell elvileg bevallani és megfizetni a házipénztáradót). Több civil szervezet fordult ugyanis az Alkotmánybírósághoz a törvény megsemmisítéséért. Az Adótanácsadó Egyesülete arra hivatkozva tette ezt, hogy az adónem sok esetben nem a vállalkozások vagyonát és le nem adózott jövedelmét vonná a közteherviselés alá, viszont ronthatná az érintett cégek likviditását. Szakmai körökben sokan könnyen elképzelhetőnek tartják, hogy az AB elejét veszi majd a házipénztárak megadóztatásának - a döntésre mindenesetre több mint másfél éve van a testületnek. Az osztalékamnesztiát viszont semmiképp sem érinti a majdani AB-döntés, minthogy azt egy másik jogszabály rendezi. A szaktárca így nem kockáztat nagyobb bevételt. A már évek óta bennragadt házipénztár-állományt ugyanis mindenképpen érdemes 10 százalékos adó mellett kivenni, főleg a későbbi, 20 százalékos adókulcs árnyékában. Az ajándékot így a Pénzügyminisztérium is elkönyvelheti, még ha el is száll a jogszabály.

A már évek óta bennragadt házipénztár-állományt mindenképpen érdemes
10 százalékos adó mellett kivenni.