Kevesebb szabadság - több biztonság?
Magyarország nem tartozik a nemzetközi terrorizmus kiemelt célországai közé, és ismereteink szerint hazai bázisú terrorszervezet sem működik, bizonyos alapkérdéseket azonban - az utóbbi napok eseményeire is figyelemmel - ennek ellenére érdemes áttekinteni, és azokra választ adni - véli Kondorosi Ferenc, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára. Szerinte az alapvető szabadságjogokat nem adhatjuk fel, mert akkor a terrorakciók elérik céljukat, és a merénylők éppen ezt a reakciót igyekeznek kicsikarni. Ráadásul ebben az esetben kiderülne, hogy a demokrácia jogi és katonai eszközökkel képes önmaga felszámolására. A terrorizmus elleni fellépés esetén tehát morálisan és gyakorlati megfontolásokból is csak azok az intézkedések igazolhatók, amelyek valóban hozzájárulnak a veszély elhárításához, s nem csupán a köznyugalom látszatának megőrzését, esetleg egyes kormányzati szervek saját érdekeit szolgálják.
De hogy mely intézkedések tartoznak az első, s melyek a második csoportba, azt nem könnyű elhatárolni. A terrorcselekmények közvetlenül veszélyeztethetik ugyanis az élethez való alkotmányos alapjogot, míg az ellenlépések óhatatlanul más szabadságjogok érvényesülését gátolják. Ezek az információs önrendelkezési jog megnyirbálásától egészen a mozgásszabadság korlátozásáig terjedhetnek; a légi közlekedéssel kapcsolatos szigorítások éppen ez utóbbira mutatnak példát. Kondorosi hangsúlyozza: az állam cselekvési terének tágítására tett lépések megfelelő korlátok között igazolhatóak, s szigorú felülvizsgálati és jogorvoslati lehetőségek mellett a szabadságjogok korlátozása nem kizárt, de a jogállami garanciák és a magánszféra teljes feladása már elfogadhatatlan.
A magyar alkotmány nem határozza meg általánosan az alapvető jogok korlátozásának elfogadható indokait - állítja az államtitkár -, az AB gyakorlata alapján azonban egyértelmű, hogy az állam mások alapvető jogainak védelmére, intézményes alapjog-biztosítási kötelezettségére, vagy a közérdekre való hivatkozással hozhat ilyen intézkedéseket. Miután az emberi élet védelme minden más szempontot megelőz, a bizonyított terrorfenyegetettség a jogkorlátozásnak elegendő indoka lehet, feltéve, hogy más eszközöktől nem várható hasonló eredmény. Sajátos ugyanakkor az AB viszonya a szólásszabadsághoz, amit a jogok hierarchiájában a második helyre rangsorolt, tehát többre értékelt a szabad helyváltoztatás vagy a tulajdonnal való rendelkezés jogánál is. A véleményszabadság körében kell megítélni adott esetben a terrorcselekmény támogatására vagy elkövetésére való felhívást is, ám az államtitkár úgy gondolja, hogy ennek a jognak a korlátozására csak az alkotmányos értékrendben előbbre sorolt alapjogok védelme érdekében - tehát az élet és az emberi méltóság sérelmének reális veszélye esetén - van lehetőség.
Az viszont egészen biztos, hogy életet az állam sem áldozhat fel mások életéért. Így például a légelhárítás nem semmisíthetne meg olyan légi járművet, amit terroristák kerítettek hatalmukba, ha a fedélzeten akár csak egyetlen polgári utas is tartózkodik - véli Kondorosi. Ebben az esetben szerinte egyértelműen jogellenes lenne a gép megsemmisítése, függetlenül attól, hogy ezzel a radikális beavatkozással hány más életet menthetnének meg. Vagyis: szó sem lehet a potenciális áldozatok száma alapján történő mérlegelésről.
Mindazonáltal a cél csak az lehet, hogy az állam elsődlegesen a szabadságjogok korlátozása nélkül nyújtsa a megfelelő biztonságot - tartja az államtitkár. A kevesebb szabadság szerinte különben sem jelent szükségszerűen több biztonságot.
l "Az emberi jogok érvényesülése olyan kincs, amelyet őriznünk kell. Egy pillanatig sem szabad engednünk ezekből a jogokból. Az emberi jogokat csak akkor szabad korlátozni, ha az állam bebizonyítja, hogy a korlátozás elkerülhetetlen. (...) A terrorizmus ellen védekezni minden ország létérdeke. Ellene fellépni minden ország kötelessége és joga. Ez azonban nem vezethet arra, hogy a szabadságjogokat a szükségesnél nagyobb mértékben korlátozzák. Új egyensúlyt kell teremteni az önvédelem, másrészt pedig a jogok megőrzése között, olyan egyensúlyt, amely nem megy túl a valódi szükségen, és amely valóban alkalmas arra, hogy ellássa a védelemnek a feladatát. Könnyű az emberek biztonságigényére, a bennünk rejlő félelemre alapozva elfogadtatni a szabadságjogok korlátozását. Szomorú tapasztalataink is vannak erről. Én azonban azt mondom, az önbecsüléshez az is hozzá tartozik, hogy kiállunk jogainkért és megvédjük azokat."
(Sólyom László,
2005. augusztus 20.)
