Az évforduló közeledtével több közvélemény-kutatást is elvégeztek. A Levada közvélemény-kutató központ felméréséből kiderült, hogy az oroszok relatív többsége (39 százalék) a felső vezetésben kitört hatalmi harc megnyilvánulásának tekinti a puccsot. A megkérdezettek 36 százaléka tragikus, a nép számára végzetes következményekkel járó napoknak tartja az 1991. augusztus 19-21. közötti időszakot, és mindössze 12 százalékuk értékeli a demokratikus forradalomban aratott győzelemnek az akkori eseményeket.

Az Oroszországi Közvélemény-kutatási Intézet (VCIOM) felmérése szerint az oroszok 66 százaléka sajnálja, hogy szétesett a Szovjetunió, sőt a megkérdezettek 74 százaléka véli úgy, hogy 1991 decemberében egy "nagy államot" zúztak szét. A válaszadók 57 százaléka azt gondolja, hogy igenis elkerülhető lett volna a Szovjetunió felbomlása.

A Regnum közvélemény-kutató adataiból kitűnik, hogy az oroszok 49 százaléka nagyon szívére vette az eseményeket, 21 százalék viszont közömbösen viszonyult hozzájuk. A megkérdezettek 24 százaléka azt mondta, hogy 1991-ben még túl fiatal volt. A Közvélemény (FOM) intézet felmérése szerint az oroszok 46 százaléka nem tudja meghatározni álláspontját a puccsal kapcsolatban, míg 41 százalék történelmi fordulópontnak tartja az eseményeket, bár abban már egyáltalán nem biztos, hogy az ország a helyes úton haladt tovább.

Érdekes jelenség, hogy az emberek tudatában már összekeveredik 1991 augusztusa és 1993 októbere. 1993 októberében Borisz Jelcin elnök bevetette a hadsereget, hogy leszámoljon az általa feloszlatott orosz parlament vezetőivel, Ruszlan Haszbullatovval és Alekszandr Ruckojjal, illetve híveikkel. A megkérdezettek inkább 1993-as eseményeket emlegették, az osztankinói televíziótoronynál és a Krasznopresznyenszkaja rakparton álló fehér háznál (itt ülésezett az orosz parlament) történt lövöldözés jutott az eszükbe.

A megkérdezettek közel kétharmada (63 százalék) pedig azt állítja, hogy emlékszik arra, hol volt és mit csinált 1991 augusztusában. Szociológusok szerint ez azonban inkább a nemzeti tudat által a 90-es évek elején átélt megrázkódtatás szintjéről, a stressz nagyságáról tanúskodik, s nem annyira az oroszok kristálytiszta történelmi emlékezetéről, hiszen amikor a puccs konkrét eseményeire kérdeztek rá, a megkérdezettek 55 százaléka nem is reagált.

A megkérdezettek 8 százaléka beszélt emberek haláláról és a halottak temetéséről (1991 augusztusában a három nap alatt összesen hárman haltak). Néhányan (4 százalék) megemlítették Borisz Jelcin elnöknek a fehér háznál egy tankon augusztus 19-én elmondott beszédét, Mihail Gorbacsov szovjet elnök krími dácsáján való kényszerű fogságát és visszatérését Moszkvába, valamint a Hattyúk tavát, amelyet augusztus 19-én órákon át folyamatosan sugároztak a televízióban. Ugyanakkor a válaszadók 12 százaléka valójában az 1993. október 3-4-i eseményekre emlékezett vissza, amikor olyan válaszokat adott, hogy "tankokkal lőtték a fehér házat", "égett a fehér ház", "kiégett néhány emelet", "lövöldözés volt Osztankinónál".

Elemzők felhívták a figyelmet arra, hogy a Szovjetunióról való leszakadás, eltávolodás nem fejeződött be. Az emberek továbbra is azzal hasonlítják össze jelenlegi életüket, hogy a Szovjetunió idején mindez hogy is volt, ráadásul ezt mind gyakrabban, negatívan értékelve a jelenlegi helyzetet.

Mihail Gorbacsovot, a Szovjetunió első és egyben utolsó elnökét soha nem értette meg az orosz nép, és máig sem bocsátott meg neki. A FOM felmérése szerint az oroszok 46 százaléka úgy gondolja, hogy Leonyid Brezsnyev idejében jobban éltek az egyszerű emberek. Brezsnyevet Jurij Andropov követi 8 százalékkal, majd Sztálin és II. Miklós cár jön 6-6 százalékkal, a listát 2 százalékkal záró Gorbacsovnál még Borisz Jelcin és Lenin is előbbre került. Ugyanakkor a válaszadók 12 százaléka valóban emlékezett az 1993. október 3-4-i eseményekre, arra, hogy harckocsik lőtték a moszkvai fehér házat.

(MTI)