Borosüveg matyó pizsamában
Az öt éve működő Hagyományok Háza által szakáganként felállított bizottságok sorra járják a mesterségek ünnepének standjait a hétvégén, hogy szemrevételezzék, megfelelnek-e a portékák minőségi elvárásaiknak. Ha úgy találják, egy tárgy nem ér el egy bizonyos színvonalat, megtiltják az árusítását.
- Hagyományőrző és harmonikus legyen! - foglalja össze
a legfőbb kritériumokat Csu-por István néprajzkutató, aki egyébként felesége fazekasmunkáit és lánya mézeskalácsait árulja az ünnepen. Még hozzáteszi, a funkcionalitás is legalább ennyire fontos. Ha nem is az eredeti funkciót kell megőrizni, de mindenképpen kell találni a tárgyak a mai kultúránkba beilleszthető "hivatását". Csupor István szerint a villanyborotva-korszakban múzeumba való a pásztorok által fából faragott, hosszú borotvatok, és legalább ennyire felesleges ma mosósulykot vagy földpadló portalanítására használt egykori padlólocsoló vázát készíteni. A tejescsuprot viszont érdemes volna megmenteni, hiszen bebizonyosodott: a tejnek ma sincs jobb tárolási módja.
A forma, a díszítmény és a funkció összhangjáról beszél Beszprémy Katalin, a Hagyományok Házának tárvezetője is. Az intézmény a 2004-es kormányrendelet értelmében kizárólagos jogkörrel bír: egyedül az ő munkatársai zsűrizhetik a magyar kézműves népi iparművészeti termékeket. És hogy ne érje meglepetés azt, aki munkáját beviszi hozzájuk elbírálásra, egy évvel ezelőtt külön szempontrendszert állított össze a ház, amelyet minden alkotóegyesület megkapott. Az ebben található követelményeknek nem felelt meg például az idei ünnepen a népi hímzéssel díszített tojás és az agyagrózsa. Előfordul ugyanis, hogy az árusok mást visznek zsűrizésre és mást a vásárba - így igazodva a kereslethez és a közízléshez.
- A budai Vár, a pesti Duna-korzó vagy a Váci utca ízléstelen, elfogadhatatlan minőségű népi borzadályainak árusítását nem tudjuk befolyásolni - mondja Beszprémy. - De januárban a Népművészeti Egyesületek Szövetsége létrehozta a Corvin téri Mester Portát, ahol valóban míves mestermunkák kaphatók. Most azon fáradoznak, hogy a megyei bolthálózatot is kiépítsék a Turizmus Rt. közreműködésével.
Amíg a hálózat kiépül, addig a színvonalas darabokat készítő kézműveseknek, népi iparművészeknek árusítási lehetőségként - a valamikori hetivásárok helyett - az évente megrendezett mesterségek ünnepe, a Vörösmarty téri húsvéti és karácsonyi vásár, illetve az Országos Táncház találkozó marad. Ez az a pár alkalom, amikor "ki kell termelni" a megélhetés mellett az egymillió forintra rúgó műhelyengedélyezési díjat, a műhely felállításának négy-ötmillió forintos öszszegét. És a hagyományőrzésből eredő veszteséget. Mert például egy népi kézműves bögre készítője a ráfordított pluszmunkaórák ellenére nem kérhet többet portékájáért egy egyszerű kerámiabögre áránál.
Akad még más probléma is bőven. A külföldön árult magyar népművészeti tárgyak ázsiai hamisítványok, nehezen alakul a céhes rendszer mintájára eltervezett, műhelyekbe települő tanulási szisztéma. Emellett Csupor szerint ma szinte lehetetlenség minden előírásnak megfelelő hagyományőrző műhelyt létrehozni az irreális európai uniós elvárások miatt.
A szakemberek mégis azon fáradoznak, hogy a népi, kézművesszakmákat hungarikummá minősíttessék. Remélik, így legalább a képzési nehézségek megoldódnának.
