A változás szüksége nyilvánvaló, a szándék a kormányfőnél világos - valahogy mégsem állt össze sem a reformtábor, sem a reformhangulat.

Pedig augusztus huszadika alapvetően nemzeti reformünnepnek is fölfogható, akár Szent István-i, akár későbbi csomópontokhoz kötjük. Ilyen vagy olyan állammodernizációs elszánásainknak ez a nap lehet a leginkább hagyományjelzője, így alakult. Alakulhatna így holnap is. Aminek most neki kell veselkedni, nem pusztán nehéz lesz - ez már biztos -, hanem sok szempontból annyira új, hogy bizonytalan. Bizonytalan volna akkor is, ha kiérlelt koncepciók volnának egy dinamikus, ám józan kiegyezésekre kész politikai elit kezében. Hát még így, hogy a kormánynak szinte leszegett fejjel kell előretolakodnia az ellendrukkerek és az óvatos kivárók tömegében. Persze még egy választás hátravan, addig nehéz minden, ami előre van. Még másfél hónapig inkább voksokat és posztokat kalkulálnak odafenn, pedig gazdaság és társadalom, bel- és külpolitika ritkán számít jobban változásokra, mint manapság.

Alighanem bármilyen ünnepi vagy hétköznapi beszéd kevés volna a reformkedvcsináláshoz, a soványabb pénztárca úgyis túlkiabálja. Ráadásul kurucos vagy kossuthos hevületünket a legtöbben alighanem unalmas osztrák jólétre cserélnénk, s ez nem labanc vágy, nem is baj, sőt: nem is reménytelen. Csak éppen ebben a történelmet idéző hangulatban valóban múlt időbe kellene tenni a múltat. Legyen végre az örökség építkezési alap, ne pedig a régóta elkerülhetetlen újítások elfojtásának indoka. Istvánt, a szent újítót aligha méltó "ezeréves" megrögzöttségek jelképének láttatni.

Állama biztonságban van, a magyar nyelv és kultúra virágzik, és amit szinte nem is reméltünk: európai keretben a nemzet is összenőhet ismét. Volna mit ünnepelni, és tenni is. Nem biztos, hogy a következő száz évben lesz még egy ilyen alkalom, de ha netán lesz is: ezt a mostanit már csak a következő ezer év miatt sem szabad elszalasztani. Legyen drágább a kenyér, de akkor azt, ne pedig a szót szegjük meg. Kedvünket se szegje hatalmi tettszegés - ebből már volt több, mint elég. Ha viszont világos és követhető a cél, akkor kedves elit: megértjük mi a szavakat, még ha változnak is az idővel. Politika. Nemzet. Euró. Család. Isten.

Haza.