Oroszország felemelkedőben van
A legelőrelátóbb kommunista vezetők - a gorbacsovi reformok támogatói és ellenzői egyaránt - megértették, vagy legalábbis sejtették, hogy ha a kommunizmus teljes épületébe belepiszkálnak, akkor az egész öszszeomolhat. Ahogy valóban meg is történt.
Gorbacsovnak, ahogy ő emlékezik vissza, egyszerű mondandója volt a kelet-európai pártvezetők számára. "Azt mondtam nekik, Önök mostantól független országok vezetői. Néztem őket, némelyek elfordították a tekintetüket, némelyek nyilván azt gondolták, más főtitkároktól is hallottunk már ilyet". Lévén, hogy Gorbacsov elképzelései összhangban álltak a magyarországi liberalizációval különösen figyelemre méltónak találta Kádár János reagálását. Gorbacsov így emlékszik: "Kádár azt mondta nekem: ,Miért nem jött tíz évvel hamarabb?' Jóban voltunk, Kádár bölcs ember volt, értelmes és ravasz."
Ám amíg Magyarország élen járt gazdasági, politikai reformjaival és felhasználta Gorbacsov lendületét saját liberalizációja erősítésére, addig mások egyre gondterheltebbek lettek. Leginkább a román diktátor, Nicolae Ceausescu - idézi fel Gorbacsov -, különösen, amikor Magyarország 1989 nyarán megnyitotta határát Ausztria felé. A kelet-német exodus az egész kommunista blokk stabilitását fenyegette, de Gorbacsov azt mondja, ő nem ellenezte a döntést. "1989-ben tudtuk, mi történik a magyar határon, és nem elleneztük. A Varsói Szerződés országai közül Magyarország volt gazdaságilag a legfejlettebb, így amikor mi hozzáfogtunk a politikai és a gazdasági reformokhoz, a magyarok ezt kihasználták, és nagyon jól felkészültek arra, hogy elindítsák a változásokat országukban. Ceausescu viszont azt mondta nekem, hogy meg kell mentenünk a szocializmust. Azt válaszoltam neki: "Nicolae, azért csinálunk peresztrojkát, mert meg akarjuk menteni a szocializmust, mert ez az egyetlen módja a szocializmus megmentésének". Megkérdeztem tőle: "Nicolae, azt akarod, hogy megismételjük, amit 1968-ban Csehszlovákiában tettünk? Te akkor ellenezted, amit tettünk, most miért kéred, hogy megtegyük?"
Mihail Gorbacsov mosolyogva emlékezik. Az ember, aki mindenki másnál többet segített elhozni a szabadságot Kelet-Európának, joviális mesélő. Valószínűtlen, hogy a most 75 éves Gorbacsov viszszatérjen a pártpolitikához, viszont mélyen belemerül a civil társadalom és a környezetvédelem ügyeibe. Gorbacsov, akit 1990-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki, megalapította a Világpolitikai Fórumot (WPF) és a Nemzetközi Zöldkereszt nevű környezetvédő szervezetet. Június végén Velencében találkoztunk, a WPF konferenciáján, amelyet A média a polgárok és a hatalom között címmel tartottak. A volt szovjet vezető továbbra is befolyásos alakja a nemzetközi diplomácia világának és a moszkvai politikai elitnek, gyakran találkozik Putyin elnökkel. Még sok az elvégzendő munka, mondja. Az 1989-es remények nem mind váltak valóra.
"Amit akartam, és még mindig akarok, amiért dolgozom az, hogy legyen egy közös európai ház Európában, amely a nagy és a kis országok érdekeinek egyaránt megfelel. Egy ház, amelyben megértjük, hogy az együttműködés és a kölcsönhatások idejét éljük. A Szovjetunió széthullása azonban szabad kezet adott azoknak, akik nem állták ki a peresztrojka próbáját. Geopolitikai sakkjátszmák és küzdelmek indultak érdekszférákért, egyeseket kiszorítottak, másokat előretoltak, megint másokat kiátkoztak - ez egyértelműen nem az, amit én akartam. Úgy gondolom, ez hiba volt.
"A hidegháborút követő tíz év a fokozódó globalizáció évtizede volt, amikor feledésbe merült az új Európa terve. Ebben az időszakban fogadták el azokat az új biztonsági doktrínákat, amelyek megengedik a nukleáris megelőző csapást. Az új helyzetet nem új világ építésére használták ki, hanem arra, hogy néhány ország rátegye a kezét más régiókra, hogy geopolitikai és katonai előnyhöz jusson. Azt hiszem, az egyoldalú cselekvésre irányuló kísérletek, a katonai kényszer alkalmazása másokkal szemben, mások megfélemlítése nem igazán működött. Valamennyire megértették még az Egyesült Államokban is, amely szorgalmazta ezt, és azokban az országokban, amelyek követték az Egyesült Államokat, még jobban megértették, hogy tévedés volt."
Noha Gorbacsovot különösen foglalkoztatja a civil társadalom fejlődése és a környezetvédelem, nem tartja szükségesnek a nyugat által kijelölt "napirend" teljes körű elfogadását. Mint mondja, Oroszország jó irányban halad, határozottan, és a maga útján. A kritikusok, az emberjogi szervezetek mást mondanak. Kifejezik aggodalmukat a nem kormányzati szervezeteket szigorúan szabályozó, vitatható új törvény bevezetése, a rendőrségen, a bíróságokon és az állami bürokrácián belüli korrupció, az emberi jogok értelmezésének széles körű hiányosságai, az önkényes jogi döntések, a jogi folyamatokba történő politikai beavatkozás, az állandóan fokozódó centralizáció, a katonaságnál rendszeresen elkövetett brutalitás, a hadsereg felperzselt föld taktikája Csecsenföldön, ahol megszokott a kínzás és az emberek eltűnése.
Azonban minden kísérlet, hogy Oroszországra nyomást gyakoroljanak az emberi jogok ügyében, visszafelé sül el - figyelmeztet: "Senkinek sincs fennhatósága Oroszország fölött. Oroszország meg fogja oldani ezeket a problémákat - partnereivel és barátaival közösen. Az elnökök és miniszterelnökök felvethetnek bármit, amit akarnak. De minél nyilvánvalóbb a Nyugat nyomásgyakorlása, Putyin annál erősebb lesz, mert álláspontja lényegében nagyon közel áll a nép törekvéséhez. A Jelcin-éra után sok nehézség halmozódott fel, és Putyin képes volt javítani a helyzeten. Én magam is elmondtam a sajtóban, hogy Putyin követett el hibákat. A demokrácia elvei azonban sajátos körülmények között valósulnak meg, szem előtt kell tartani az orosz társadalmi és történelmi kontextust, valamint a jelenlegi gazdasági és szociális helyzetet."
"Miért kell külföldi szervezeteknek beleavatkozniuk az orosz politika menetébe? Ukrajnában a narancsos forradalom persze túlnyomórészt hazai indíttatású volt, mert az emberek felbolydultak a korrupció miatt, feldühítette őket a Kucsma-rezsim. De van itt más tényező is: az amerikai nagykövetség is keményen beszállt, tevékeny részt vállalt, és persze az Egyesült Államok nagy tapasztalatokkal rendelkezik a más országok ügyeibe való beavatkozás terén. Történt már ilyen Amerika esetében, és meggyőződésem, hogy véget kellene vetniük a külső beavatkozásnak."
Természetesen ez az érv mindkét irányban érv: Putyin elnök nyíltan támogatta Viktor Janukovicsot, ami szintén egyfajta beavatkozás a belügyekbe - mondják Moszkva ténykedésének kritikusai. Gorbacsov azt válaszolja, hogy a Nyugat emberi jogok miatti aggodalma gyakran képmutató. Dick Cheney nemrégiben Litvániában elhangzott beszédét idézi, amelyben az alelnök bírálta az orosz kormányt, amiért "inkorrekt és szemérmetlen módon korlátozta az emberek jogait". Cheney úr akkor az olajban gazdag Kazahsztánba repült, amelynek elnökét, Nurszultan Nazarbajevet előző decemberben választották meg harmadszor, miután szovjet stílusú választási győzelmet aratva a szavazatok 91 százalékát szerezte meg.
"Nem emlékszem, hogy sok nyugati kormány aggályoskodott volna ebben az ügyben. Ha valaki a »mi kutyánk kölyke«, megbocsátanak neki, de ha valaki független álláspontra helyezkedik, azt nem szeretik. Oroszország azonban nem veszített háborút, Oroszország felemelkedőben van, s még tovább fog erősödni, és lesznek, akik ezt kellemetlennek találják. Magam is nagyra tartom Nurszultan Nazarbajev barátomat, de a mi demokratikus médiánk gyakran bírálja őt önkényes módszerei miatt. Kettős mérce van tehát, sőt, hármas mérce. Az Egyesült Államokban rengeteget hallottunk a terjeszkedésről, az új amerikai birodalom építésének politikájáról. Ez a vonat azonban már elment, vége, ez nem fog működni. Ez az egypólusú megközelítés nem fog működni. Egy sokpólusú világban nehéz rendet tartani és kormányozni, de bármely más megközelítés veszélyes."
Gorbacsov visszautasítja azt a nyugati aggodalmat, miszerint Putyin elnök az energiaellátást politikai fegyverként használná, amit különösen azóta hallani, hogy a Gazprom, az orosz állami gázszolgáltató januárban, egy árvitát követően, több napra leállította a gázszolgáltatást Ukrajnába. "Szó nem lehet ilyesmiről, biztosíthatom Önt, kész vagyok a fejemet tenni rá. A megbízható olaj- és gázkínálatban és -keresletben Oroszország ugyanannyira érdekelt, mint Európa. Oroszországnak finanszíroznia kell saját reorganizációját, és milyen forrásokból teheti? Mindenekelőtt energiahordozóinkból, őrültség lenne ezt romba dönteni. Inkább furcsának tartom azt, hogy a Nyugat szabadpiacot ajánl a földgázunknak, mi beindítjuk, erre a Nyugat tiltakozik, amiért megtettük és felszámítjuk a piaci árakat. Szidnak bennünket, ha megtesszük, és akkor is, ha nem."
Gorbacsov nemrégiben érdekeltséget szerzett egy harcos független újságban, a Novaja Gazetában, amely korrupcióellenes oknyomozásairól híres. A lap többségi tulajdona továbbra is újságírói kezében marad, stílusa továbbra is ugyanolyan agresszív lesz, mint eddig - ígéri. "Nyíltan kell szólni azokról a tévécsatornákról, amelyek erős állami befolyás alatt állnak, ugyanis az e csatornák által közreadott tájékoztatás nem elégséges és nekünk beszélnünk kell erről ma, amikor Oroszország igen bonyolult átalakuláson megy keresztül. Túl sok a szórakoztatás, a show. De van idő mindenre, mi nem a Fehér Ház és nem az Európai Unió által készített naptár szerint dolgozunk."
"Saját munkatervünk van. Mi nem mondjuk a briteknek, hogy önöknek nincs alkotmányuk, kérjük, fogadjanak el egy alkotmányt, világos szabályokkal, és mi majd figyeljük, hogyan működtetik az alkotmányukat. Mondhatnánk, de nem mondjuk, mert bízunk benne, hogy el tudják rendezni saját ügyeiket. Ám valamilyen oknál fogva a nyugatiak azt hiszik, hogy a mi ügyeink az ő ügyeik. Konzultáció, párbeszéd, támogatás, igen, hogy értékeljük az önök tapasztalatait. De ne gondolják, hogy vádlottak vagyunk, és önök bíráskodnak felettünk. Ez arrogáns lenne. Oroszországban az emberek elutasítják az arroganciát."
A vita folytatódik arról, hogy Oroszország az igazi demokrácia felé halad-e vagy visszafordul a tekintélyuralomhoz. De legalább manapság Kelet-Európában a politikát szavazatok és nem golyók döntik el, és ezért még mindig hálával tartozunk Mihail Gorbacsovnak.
Adam LeBor a The Times közép-európai tudósítója
és a The Economist rendszeres szerzője
