Nem kell úgynevezett biztonságpolitikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy feltegyünk néhány kézenfekvő kérdést. Mi lehetett a háborúzók saját stratégiai célkitűzése? A Hezbollahról önálló politikai-katonai célt nehéz feltételezni. Meg sem próbálták visszafoglalni a maguknak tulajdonított Shebaa-tanyákat. Feltehetően a feladatuk inkább egy belső iszlám és belső hazai előny megszerzése volt. Végül az importált orosz rakétákat ügyesen kezelő síita harcosok megerősítették a párt politikai állásait odahaza, és szponzoraiknak is jól jött ez a kis háborúzás. És mit hozott nekik a gyakorlatban ez a rokonszenv időleges fellángolása mellett? Keveset. Végül kiszorultak a határ menti övezetből, oda 38 év után bevonul a hadsereg, Libanon végre saját területéért felelős állam lehet. Ráadásul az eddigi teszetosza ENSZ-katonákhoz talán akciókészebb erők csatlakozhatnak. Mindehhez jön a kiprovokált háború okozta iszonyú anyagi és emberi veszteség. El tudnak-e ezzel számolni népük előtt?

Ilyen gondja lesz az izraeli vezetésnek is. Kiderült, hogy a hírszerzők és a katonák felkészületlenek voltak a libanoni akcióra. A felrakétázott gerillák elleni műveletekre nem képezték ki őket. Miközben kímélni akarták a polgári lakosságot, az áldozatok nagyobb része libanoni civil volt. Izrael vesztett az imázsháborúban. A liberális világsajtó, ha nem is szurkolt Naszrallah sejknek, de az izraeli pusztítást elítélte. És ebben a médiahangulatban csak elszórva szóltak az egymillió izraelit, köztük sok arabot, drúzt fenyegető veszélyekről. A PR-veszteség mellett katonai és politikai pofonok is csattantak. Ugyan nem volt cél a terület tartós megszállása, de az észak-izraeli térség biztonságát nem garantálták. Az utakat bombázva sem akadályozták meg a fegyverimportot Dél-Libanonba. Nem szigetelték el a Hezbollahot, nem kényszerítették ki a szervezet lefegyverzését, feloszlatását.

A korábbi katonai stratégiák kudarcot vallottak. És a politikai is: a háború nem erősítette meg Olmert miniszterelnök és Perec hadügyminiszter helyzetét. Vizsgálat következik, és minden bizonnyal fejek fognak hullani - vélem - a katonai vezetésben. Izraelt tehát nem verték meg, de aránytalanul nagy erőfeszítéssel sem tudott győzni, és jó néhány pofontól szenved most. Izraelben az emberi életet magasabbra értékelik, mint ahol az öngyilkos terrort dicsőítik. Ezért a Hezbollah nem veszthetett, sőt a maga szempontjából jogos a győzelmi fanfár. Libanonra azonban Naszrallah jelentős csapást mért. A világnak persze az érdeke az, hogy kikényszerítse a békét, az izraelieket kivezesse Libanonból, és elszigetelje a háborús uszítókat.

Egyébként az örökös kérdésre: van-e ebből a helyzetből kiút, csak a Szentföldön otthonos próféták tudnak válaszolni.