JÚNIUS

Június 12.
Nagy N. Péter: Szorító érzés

Gyurcsány Ferencnek nincs igaza: ez fájni fog. Az Új egyensúly megteremtése előtt felborulni látszik majd a világ. Ha például valaki otthon a mosogatóbojler őrlángjáról gyújt rá, kétfelől jöhet rá a frász. Drágább lesz a gáz és a cigaretta is. Viszont eleve kevesebb a pénze. Így kezdődik a ciklus. Ne tételezzük fel politikusokról, hogy örömüket lelik a helyi érzéstelenítéssel végzett kisebb csonkolásokban. Máshol keressük az okokat.
...A racionalizálás az intézmény lelkét is sebezheti. Egy cégnél ez hiba, egy államnak a lényegét érintheti.
A Gyurcsány-program legígéretesebb eleme, hogy ezzel a mozzanattal számot vet. Miközben megkíméli a nyugdíjasokat és a családtámogatásokat, a vállalkozások elvárt adójától a vagyonvizsgálaton át a házi pénztárak megcélzásáig egy sor módon kéri el a közösségnek, ami jár. Cserébe ügyfeleinek kiszolgálása szerint minősítené a köz minden alkalmazottját. És ezen az alapon tartaná meg vagy küldené el őket. Értékarányosítást ígér. Az intézmények rendszerváltozása után az egymáshoz való viszony polgári átalakulását gerjesztené.
Részletek>>

Június 12.
Várkonyi Iván: Balhorog

Azért örömkönnyeket megint ne tessék várni - a makroközgazdász-gyűléseken sem a nyugdíjasok gázszámlájának növekedése és a közalkalmazottak elbocsátási papírjai jelentik a legfőbb élvezkedés tárgyát. Annyi persze van, hogy most legalább nem kell lefordítani, mit is jelent, ha állami túlköltekezésről beszélnek. Ezt a csomagot - csak épp az ellenkező oldalról. Az elmúlt négy-hat év túlzott jólétét, amiből most vissza kell venni. És tényleg: ez a gyógyszer is csak azért tűnik oly borzalmasan keserűnek, mert eddig a cukorkát szopogattuk. A megszorítás csak a felét-harmadát veszi el annak, amit eddig kaptunk. Persze nem öröm visszaadni, jobb lett volna meg se kapni. De ez van. Rosszabbul fogunk élni, mint most, de nem rosszabbul, mint négy éve.
Részletek>>

Június 19.
Megint felemelt fejjel járhatok, mint liberális közgazdász – fogalmazott Bauer Tamás a NOL fórumán

...szerintem a csomag hozzáigazítja a magyar életszínvonal mai szintjét és jövőbeli növekedését az ország tényleges gazdasági teljesítményéhez, és ebben az értelemben visszavezet bennünket arra a növekedési pályára, amelyről a Fidesz-kormány idején letértünk és a Medgyessy-kormány idején sem tértünk vissza. A csomag - bérmilyen közhelyszerűen hangzik is - a szebb jövő ára.
Részletek>>

Június 24.
Tamás Gáspár Miklós: Reformválság

A Gyurcsány-féle reformok (kétséges) sorsa mintha azt bizonyítaná, hogy van - hol tragikus, hol tragikomikus - szociáldemokrata végzet.
Mint minden szociáldemokrata, Gyurcsány is satuba került a népi elégedetlenség és a tőke igényei között. Megpróbálta - a számomra a maguk egészében elfogadhatatlan takarékossági intézkedések keretében - az ún. "terheket" a szokásosnál valamivel egyenlőbben szétosztani a társadalmi osztályok között. Evvel inkább kihívta maga ellen a tőkének és a tőke hivatásos híveinek a támadását, mint ha nem csinált volna semmit, folytatta volna "a száz lépés" barkácsolását, és nem csapta volna be - bár olykor kétértelműen kacsingatva rájuk - választóit a polgári rend érdekében. "A hitelminősítő intézetek", "a londoni piaci elemzők" közvetítették a nemzetközi (no jó, legyen globális) tőke nyomását, itthon pedig a "nemzeti" nagytőke közölte brutális nyíltsággal: ha hozzányúlnak a kiváltságaihoz, távozik. "Mehetnek Szlovákiába" - mondta érthető dühvel Gyurcsány; ez a mondás egy napig volt érvényes, mert Szlovákiában a tőkének kedves neokonzervatív gazdaságpolitikát éppen megbuktatta a szlovákiai nép (hogy hány hétre, azt még nem tudjuk). A "mérvadó sajtó" eddigi kritikája jobbról bírálta Gyurcsányt.
Részletek>>

Június 28.
Egyensúly, növekedés és reform (I.) A kiigazítás programja - Kornai János közgazdászprofesszor cikke

Elszomorító, hogy ugyanaz a nemzedék másodszor él meg egy megrázkódtatással és szenvedésekkel járó kiigazítást. De ismét kijelenthetem: a program alapgondolataival egyetértek, és - az ország érdekében - szükségesnek tartom a megvalósításukat.
Független kutató vagyok; nem a kormány vagy a koalíciós pártok nevében beszélek, hanem kizárólag azt mondom el: a magam szemléletében hogyan értelmezem a programot, szerintem mi késztette a kormányt a program kidolgozására és megvalósításának kezdeményezésére, milyen hatások várhatók, és milyen problémák vetődnek majd fel.
Hazánkban 2000 óta gyorsabban nőtt az aggregált kereslet, mint a termelés. Gyorsabban nőtt az egy főre jutó fogyasztás, mint az egy főre jutó termelés. Lényegesen gyorsabban nőttek a reálbérek, mint a munka termelékenysége. A megtakarítások egyenletében nőttön-nőtt az államháztartás negatív megtakarítása (azaz a költségvetés hiánya), s ez sajnálatos módon egybeesett a háztartási szektor nettó megtakarításainak drámai mértékű csökkenésével, a lakáshitelek, autóvásárlási és más fogyasztási hitelek stb. meredek felfutásával. (A vállalati szektor rendszerint nettó hitelfelvevő, mert csak így tudja finanszírozni a beruházásait, ez tehát nem befolyásolta negatívan az összképet.) Ennek elkerülhetetlen következménye volt az, hogy megugrott a külső finanszírozás, amit elsősorban a folyó fizetési mérleg megnövekedett deficitje fejez ki.
A 2006-os kiigazítás alapvető célja visszaterelni a magyar gazdaságot az egyensúlyi pályára. Ehhez az szükséges, hogy a gazdaságpolitika megpróbálja megváltoztatni a helytelen irányba mutató trendeket.
A magyar gazdaság állapotát gondosan mérgelve az a meggyőződésem, hogy a kiigazítás programja makrogazdasági szempontból helyes irányba mutat. Benyomásom szerint a problémákat ismerő és tárgyilagosan átgondoló makroközgazdászok nagy része osztja ezt az állásfoglalást, vagy ha még ma nem is látja így, előbb-utóbb erre a következtetésre fog jutni. A magam részéről ezt - a kiigazítások irányát - tekintem kulcskérdésnek.
Részletek>>

Június 29.
Egyensúly, növekedés és reform (II.) A társadalom átalakításáról - Kornai János közgazdászprofesszor cikke

Aki a társadalmat át akarja alakítani, annak éberen figyelnie kell, hol születnek életrevaló új formák. Ha fejlődésük eredményekkel biztat, akkor az állam első dolga az legyen, hogy a bürokratikus akadályokat eltakarítsa az útból. Alakítson ki olyan jogi és intézményi kereteket, amelyek a jó kezdeményezések működését elősegítik. Többnyire szükség van alkalmas állami felügyelet kiépítésére is.
Nem kell azonnal egyöntetű, végleges, "kőbe vésett" megoldást kidolgozni, amely univerzálisan alkalmazható az ország minden részében, és amelybe be kell sorolni az ország minden állampolgárát. Nagyon találó az angol kifejezés: "trial and error" (kísérlet és tévedés). Újra és újra próbálkozni kell, és meg kell engedni, természetesnek kell tekinteni a tévedést. Ki kell javítani a hibát és újra hozzá kell látni a próbálkozáshoz.
Ne zárkózzunk el persze attól, hogy bizonyos változtatások felülről induljanak el. Az is járhat szerencsével, de ne legyen a központi akaratnak kezdeményezési monopóliuma. A központi reformakciókban is alkalmazni kell a "kísérlet és tévedés" módszerét. Nem jó minden esetben az átfogó és univerzális reform. Központi kezdeményezésre is lehet kísérletezni, a megvalósulást figyelni, a kezdő lépéseket korrigálni.
Részletek>>

A JÚLIUSI HOZZÁSZÓLÁSOK:
Galló Béla - Szalai Erzsébet: Nyolc javaslat tüntetés előtt; Tamás Gáspár Miklós: Isten nem ver bottal; Lipovecz Iván: Áldozat ; Vitányi Iván: A kreativitás pillanata – Válasz Tamás Gáspár Miklósnak; Bauer Tamás: Reformok ideje; Debreczeni József, a Gyurcsány-könyv szerzője a NOL fórumán; „Most Gyurcsány következik” – Szemelvények Debreczeni József „Az új miniszterelnök” című könyvéből; Szalai Erzsébet: Még kér a nép; Csillag István – Mihályi Péter: Fékezni veszélyes; Németh György: Lecsorgáselmélet; Bauer Tamás: Jó reggelt, Fidesz!; Nagy N. Péter: Kudarc – első fe?
Link a júliusi dossziéhoz

VÁLOGATÁS AZ AUGUSZTUSI ÍRÁSOKBÓL:
Dessewffy Tibor: A hamis Messiás igézete – avagy dönthetnénk ezúttal jól is; Tamás Ervin: Ennyi; Szekeres Imre: Most jön a java; Tamás Gáspár Miklós: A baloldali minimum; TGM cikkéhez hozzászólt Kállai R. Gábor: Elméleti minimalizmus; Vajnai Attila: Egyesüljetek!; Schmidt Mária: Déja vu; Hegyi Gyula: A baloldal minimalizálása című írásában, TGM "A kormány ellenzékéből a rendszer ellenzéke" címmel válaszolt.
Várkonyi Iván: eufemizmus.hu; Soós Károly Attila: A hazugság és ami több annál; Aczél Endre: Hihető számok?; Dr. Kincses Gyula: Ami a vizitdíj mögött van; Bauer Tamás: Mikor fizessünk a gyógyításért?; Fekete István: Ne legyünk a potyautasok országa!; Várkonyi Iván: Kormánymozdulat; Solymosi Tamás: A píár és a valóság; Római Róbert: A kívánságműsor ára; Bugyinszki György: Reformvákuum; Ferge Zsuzsa: A fejlesztési terv és a társadalom
Link az augusztusi dossziéhoz

VÁLOGATÁS A SZEPTEMBERI TERMÉSBŐL:
Böröcz Petra: Áldozat; Simonovits András: A Fidesz és a szakértők;
Gyurcsány Ferenc: Haladás vs. maradás; Gyurcsány Ferenc vágatlan beszéde Balatonőszödön, 2006. május 26-án
A hangfelvétel itt tölthető le
Bauer Tamás: Megjegyzések egy újságcikkhez; Blahó Miklós: Tévút és hazugságok
Link a szeptemberi dossziéhozVÁLOGATÁS AZ OKTÓBERI CIKKEKBŐL:
Blahó Miklós: Ördögi körök; Raskó György: A kapitalisták Gyurcsányra szavaztak; Szapáry György: Új kihívások előtt a monetáris politika; Bauer Péter: Nincs válság!; Krómer István: A hazugság stratégiája; Gellért Miklós: Lendületben a rögeszmék; Lakner Zoltán: Lecsúszóban; Dessewffy Tibor: Fuss, amint felkel a nap; Lipovecz Iván: Államrezon; Nagy N. Péter: Bush, mint Molnár Lajos; Tamás Pál: Vészcsengő; Tanács István: A sorrend ; Géczi József Alajos: A vezekléstől a vezeklésig; Veres János: Nem titkoltunk semmit ; Bauer Tamás: A kormány ellen? Az ország ellen! ; Kiss Viktor: A megvalósult rémálom; Zimányi Zoltán: A fenyegetés
Link az októberi dossziéhoz