Kincses azt követően nyilatkozott, hogy Marosvásárhelyen sajtótájékoztatón jelentette be szándékát. Kifejtette: a család felkérésére nyújtja be pénteken a kolozsvári törvényszék mellett működő ügyészségre a semmisítő per indítására vonatkozó kérelmet. Ezt olyan három új dokumentummal támasztja alá, amelyek nem álltak rendelkezésére az író fölött 1946-ban gyilkosságra való felbujtás vádja miatt ítélkező kolozsvári népbíróságnak. Az egyik - Kincses szerint - azt bizonyítja, hogy 1940-ben a Kolozs megyei Vasasszentgothárdon (román neve: Sucutard) a magyar hadsereg által elkövetett gyilkosságok esetében a felbujtó nem az író, hanem az édesapja, Wass Endre volt.

Kincses emlékeztetett, hogy a trianoni szerződést követő földreform után Wass Endre birtokának jelentős részét a falu román parasztjai között osztották szét, ezért a gróf feszült viszonyban volt a helyi románokkal. A pitesti-i katonai levéltárból előkerült dokumentum szerint Wass Endre a később meggyilkolt románok letartóztatásakor Vasasszentgothárdra utazott, de fia nem tartott vele. A vádirat viszont éppen Wass Albert odautazását tekintette terhelő bizonyítéknak az író halálra ítélésében.

Kincses korábban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)   Maros megyei szervezetének elnöke és az országos tanács tagja volt. 2003-ban ő volt Tőkés László ügyvédje abban a perben, amelyet a református püpök az RMDSz ellen indított egy bukaresti bíróságon. Az ügyvéd kitért a szintén 1940-ben történt ombozteleki (Muresenii de Campie) atrocitásokra is, ahol egy ortodox papot és még tizenegy románt gyilkolt meg a magyar hadsereg. Az ítélet szerint a felbujtó Wass Albert volt, aki perben állt az ortodox pappal egy vadászterület miatt. Kincses szerint a második dokumentumból kiderül, hogy a telek tulajdonosa az író apja volt, ezért Wass Albert nem állhatott perben a meggyilkolt pappal.

Az 1946-os népbírósági per vádirata e jogi eljárás kapcsán Körösi József polgármestert említi, aki előzetes letartóztatottként a bíróság rendelkezésére állt. Őt végül felmentették azzal a magyarázattal, hogy csak tolmács volt, és -Kincses szerint - Wassékra kenték a gyilkosságokat. Az ügyvéd úgy véli, hogy a kommunista népbíróságok igyekeztek emberségesen eljárni, és ebben a perben 20 jelen nem lévő személyre mondtak ki halálos ítéletet, a bíróság előtt megjelenteket pedig mind felmentették.

A pitesti-i katonai levéltár két dokumentuma mellett a román külügyminisztérium irattárából is előkerült egy papír, amely szerint 1944 májusában a román szervek a brassói német katonai bizottsághoz fordultak, hogy Wass Albert zászlóst, akit összekötőnek neveztek ki magyar részről, fosszák meg ettől a funkciójától románellenessége miatt. Ezt a vádat - fogalmazott Kincses - az irodalmi  műveiből vett idézetekkel, tehát "fikcióval" támasztották alá. Az ügyvéd szerint, ha az atrocitások után négy évvel ilyen gyenge bizonyítékokkal álltak elő a román szervek, azt jelenti, pontosan tudták, hogy Wass Albertnek semmi köze nincs az ombozteleki és a vasasszentgothárdi gyilkosságokhoz.

Nem először kérelmezik Wass Albert jogi rehabilitációját Romániában. Korábban Frunda György jogász, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szenátora és Vekov Károly történész, az RMDSZ volt képviselője tett erre kísérletet, de kezdeményezésük meghiúsult, mivel a román főügyészség elutasította kérelmüket. (MTI)