Zenekarával, a Tudósokkal nemrég újfent mellbevágó anyaggal lepett meg bennünket. Pedig a felvételi körülmények nem voltak igazán ideálisak: az A38 hajón tavasszal zajló stúdiómunkálatok közben jött meg az árvíz, s mire levonult, már csak nyolc órájuk maradt dolgozni.

Az 1988 végén, az akkoriban zeneileg igen élénk, pezsgő Újvidéken alakult dadaista szabadcsapat legújabb korongjának már a borítója is felér egy provokációval. Öntörvényű szónikus és verbális világuktól teljesen idegen ez a csillogó-villogó tükörgömb, miként a lemez címe is: Best of Disco. Eredetileg Best of Michael Jackson lett volna, de jogász barátaik sürgősen lebeszélték őket erről, pedig biztos néztek – pontosabban füleltek – volna nagyokat a gyanútlan tánczenerajongók, amikor beteszik a lejátszóba a CD-t.

Bár közben talán elbizonytalanodtak volna a korong felső részén lévő kutyaürülék láttán
(copyright by Sex Pistols), igaz, alul rögtön ott virít az ellenpárja, a hófehér zongora. Provokatív, meghökkentő, a többséget talán meg is botránkoztató jelképhasználat ez, de az is biztos, legalább vizuálisan figyelmeztet, hogy nem árt a korongra préselt, kismonológokkal súlyosbított 15 dalhoz a megszokottól eltérő óvatossággal közeledni.

Hogy ezeket a számokat nem fogja egyetlen kereskedelmi adó sem műsorra tűzni, az már a címlistán végigfutva sem lehet kétséges: Köpj a tenyerembe, Orális kommunikáció, Ne vágd le a farkadat – csak hogy ne feltétlen a legdurvább példákat hozzuk. A szövegek, miként azt drMáriástól megszoktattuk, „szigorúak” és szürreálisak, s bár gyakran tartalmaznak a közbeszédben (sőt az elmúlt években a médiában is) megszokott népies kifejezéseket, trágár, de lényegre törő ki- és beszólásokat, a Tudósok univerzumában ezek csak ritkán válnak öncélúvá és pótcselekvéssé, az esetek többségében a gesztus, az attitűd, a provokáció inkább erősíti, semmint gyengíti a mondanivalót.

Ami alapvetően most is ugyanaz, mint a Tudósok korábbi anyagain volt: a világ romlottságát, esendőségét és abszurditását állítják pellengérre, ironikusan, önironikusan, szarkasztikus humorral vastagon fűszerezve.

„Van a világnak egy nagyon negatív, önmagából kifordult oldala, ez a diszkó, amelyik ugyan diszkónak hiszi magát, mégsem az, s mi megmagyarázzuk a fehér zongoránál, hogy igazából mi is a diszkó – nyilatkozta drMáriás a lemezzel kapcsolatban a Rockinformnak. – Annyira elöntötte a világunkat mára a hamis world music, a hamis diszkó és a hamis funk, hogy felháborodásunkban szakmai szempontokat is figyelembe véve kellett megfogalmaznunk azt, hogy ezek az ősi, nagyon fontos értékek és modernitásukban fantasztikusan megjelenő és visszaköszönő dolgok miként kerülhetnek a helyükre.”

Azt azért persze senki ne várja, hogy a Tudósok az ország diszkóiban hétvégenként haknizgató sztárelőadók vagy magukat annak gondolók pozíciójára törnének. Zenei világuk továbbra is az avantgárd rock, a dzsessz és a kísérleti zene között mozog.

Hol energikusan, hol letargikusan. S ezúttal a kelleténél kicsit monotonabban.