A kaliforniai San Marcos állami egyetem tengerbiológusa, Victoria Fabry kutatási eredményei szerint a vízben jelen levő szénsavra bizonyos tengeri élőlények rendkívül érzékenyen reagálnak. A szénsavat tartalmazó víz egyszerűen feloldja a számos, mészvázat építő tengeri faj testét védő "házat", és ezzel az állatok tömeges pusztulását okozza. Ilyenek az Északi- és Déli-sark- közeli vizekben hatalmas rajokban lebegő apró, aragonitvázú csigák is.

A franciaországi Klíma és Környezet Laboratórium kutatóinak számítógépes modelljei szerint a Déli- és az Északi-sark-közeli vizekben 2050-re már nem lesz elegendő aragonit. Az egyik kísérlet során bebizonyosodott, hogy a 2100-ra prognosztizált tengervíz-összetétel alapján öszszeállított szénsavas kísérleti közegben az apró, lebegő csigák mészváza néhány nap alatt megpuhul, majd feloldódik, és az állatok rövidesen elpusztulnak.

Megfogyatkozásuk befolyásolja az ipari méretekben halászott makréla és tőkehal állományát is. A tenger "pillangóinak" pusztulása nemcsak egy szépséges tengeri élőlény kihalását jelentené, hanem veszélybe sodorhat egy egész ökoszisztémát is.