Nem illik ugyan a zöldtárca struktúrájába az űrkutatás, illetve legalább annyira illik, mint több más minisztériuméhoz, de mindegy, megszokjuk. Láttunk már ennél kacifántosabb megoldásokat is.

Az igazi gondom az, hogy ha már Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium az intézmény neve, legyen egy olyan főember - ez volt eddig a környezetvédelmi helyettes államtitkár -, aki átlátja az egész környezetvédelmet, akit a szőnyeg szélére lehet állítani, ha valami hatalmas havária történik a területen. Eddig mindig volt ilyen személy, most azonban nincs. Illetve van, de nem egy, hanem három.

A minisztériumi racionalizálás részeként ugyanis szétdobták a környezetvédelmi területet. Kapott egy kicsit a környezetgazdálkodási szakállamtitkár, a természet- és környezetmegőrzési, és a vízügyi is. A gazdasági törekvéseknek ellenállt a helyettes államtitkár, de a környezetgazdálkodási mit tart majd fontosabbnak: a bevételeket vagy a szemléletformálást? Az elmúlt időszakban gyakorta ütközött egymással a környezetvédelem és a természetvédelem érdeke, ilyenkor a helyettes államtitkárok megvívták a maguk csatáit, és elfogadható kompromisszumra jutottak. Most mi lesz? A szakállamtitkárként tovább élő természetvédelmi helyettes államtitkár egyik nap környezetmegőrző lesz, másnap pedig természetmegőrző?

Az ilyen helyzetekre szokták mondani, hogy sok bába között elvész a gyerek.