Egymillió kóbor négylábú
Magam neveztem el Loncsosnak. A szürke, loncsos bundájú kupac akkor már második napja feküdt a 10-es út mellett. Fejét magasan tartotta, minden arra járó autót alaposan szemügyre vett, de nem mozdult. Szinte ugyanabban a pózban találtam munkába menet és útban hazafelé is. A harmadik napon reggel már egyáltalán nem mozdult. Valaki áthajtott rajta, miközben várta az autót, amelyikből ott, azon a helyen kitették.
A történet nem példátlan, hiszen szántóföldeken, erdőszéli utak mentén sokszor láthatóak falkákba verődött gazdátlan állatok. Horváth Bora, a biatorbágyi állatvédő egyesület elnöke úgy becsüli, körülbelül egymillió kutya és macska kóborol Magyarországon, annak ellenére, hogy mentésükért kétségbeesett küzdelmet folytatnak a civil szervezetek. Egyetlen megmentett, ismét gazdához segített állat helyébe azonnal öt újabb kerül. Az állatmenhelyek zsúfoltak, az országszerte működő hatezer férőhelyen legalább tízezer állatot gondoznak. Sterk Éva állatvédő szerint egyetlen szuka kutya és annak leszármazottai hat év alatt - évi két elléssel és három utóddal számolva - valóságos kutyafalkát hoznak világra.
Állami támogatáshoz csak a sintértelepek jutnak, a menhelyeket a civil társadalom adományaiból tartják fenn. A statisztikai adatok szerint évente egy-egy menhelyre egy-másfél millió forint jut az állampolgárok egyszázalékos felajánlásaiból, miközben egyetlen kutya ivartalanítása, gazdához juttatása 100 ezer forint körüli összegbe kerül. A különbözetet szó szerint összekoldulják.
Horváth Bora szerint hiába van állatvédelmi törvény, ha senki nem ellenőrzi, hogyan viselkedünk állatainkkal, hogyan tartjuk őket, s ha nem kap büntetést az, aki a kutyáját láncon tartja, az oltásokat elmulasztja, s a korábban kedvencként tartott állatot utcára teszi.
Az állatvédők kötelező csipes regisztrációt vezetnének be, hogy megelőzzék a kóbor állatok szaporodását, emellett ivartalaníttatnák a meglévő keverék és tenyésztésre nem alkalmas állományt, központi nyilvántartást működtetnének, és állatrendőrséget vetnének be az állataikkal méltatlanul bánókkal szemben. Mindezt az ebadóból és az állattartás "kellékeinek" - az eledel, a játékok, a gondozási eszközök - forgalmi adójának öt százalékából valósítanák meg.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az állatvédőkkel szemben nem látja szükségét újabb szabályozásnak. Az állatkínzás ellen van jogi eszköz a jelenlegi állatvédelmi törvényben is, az más kérdés - mondta lapunknak Bognár Lajos, a szaktárca főosztályvezető-helyettese -, hogy az emberek jogkövető magatartással sokat tehetnének az állatok elkóborlása ellen. Bognár szerint felelősebb magatartásra kell "nevelni" az állattartókat, hiszen például - noha a köztudat elfogadja - a kutya láncon tartása is állatkínzásnak számít. Az ivartalanítást azonban nem lehet a joggal kikényszeríteni - vélekedett.