A veseháború tétje

A mostani botrány úgy kezdődött: a Semmelweis Egyetem transzplantációs klinikájának vezetője májusban vizsgálatot kezdeményezett amiatt, hogy külföldi orvosok az agyhalál állapotában lévő magyar betegekből szerveket operálnak ki Magyarországon. Nem tudni, a külföldi orvosoknak volt-e erre engedélyük, még azt sem, hogy kellett volna-e nekik bármilyen engedély. A hazai transzplantációt végzőket mindenesetre zavarta ez a dolog, ezért mentek neki a külföldiek szervkivételeinek. A Nemzeti Nyomozó Iroda nyomoz, ám azóta sem derült ki, hogy valójában mi történt.

Az ellencsapás nem sokat váratott magára. A Friderikusz-show-ban elhangzott egy nyilatkozat, amely szerint, miközben magyar betegek meghalnak, a szegedi klinikán például horvát állampolgárok kaptak új vesét. A kommunikációs háború célpontjai ettől kezdve a transzplantációt végző hazai kórházak lettek. A hol kimondott, hol csak sugallt, de sehol be nem bizonyított üzenet pedig az, hogy korrupt orvosok pénzért ültetnek be vesét.

Annyi már biztosan kiderült, hogy a transzplantációs listák rosszak, nem naprakészek. Ám ez nem bizonyítja a végső, konkrét döntést meghozó orvosok bűnösségét. A listák összeállításában ugyanis nem nekik volt kulcsszerepük, inkább a mindeddig háttérben maradó szereplőknek: a veseátültetések esetében a külföldi magántulajdonban lévő dialíziscégeknek. Utóbbiaknak érdekükben állhat, hogy minél többet dializáljanak - ezért fordulhat elő, hogy számos fiatal vesebeteg jó ideig nem kerül fel az átültetésre várók listájára, amelyen viszont nagy számban vannak társbetegségekkel küzdő, a kockázatok miatt műtétre alkalmatlan, de reménykedő betegek.

Menet közben az is kiderült, hogy a botránytól függetlenül már csaknem készen van a listaállítás új rendszere. A csatazaj elfedi a küzdelem tétjét: ki döntse el, kinek jusson a kevés donorszerv, s vele a jobb minőségű élet esélye? Az egyik érdekcsoport korrupciót kiáltva kivenné a döntés jogát a hazai orvosok kezéből, és arra hivatkozva, hogy nagyobb integrációban kevesebb szerv vész kárba, egy nemzetközi rendszerbe vinné be az átültetéseket. A másik érdekcsoport, a hazai transzplantáció szakmai szervezete azt mondja erre: Magyarországon jelenleg minden donorvesét fel tudnak használni, nincs értelme az Eurotransplant szervezetébe való teljes körű belépésnek. Szerintük több szervet vinnének ki, mint amennyit a magyar betegek külföldről kaphatnának. A laikus csak kapkodja a fejét, hogy kinek adjon igazat, vagy ha beteg, kitől féljen jobban. Az az érzésem, hogy valakiknek valamiért nagyon fontos, hogy a magyar donorszervek bekerüljenek a nemzetközi rendszerbe. A szakma hazai képviselőivel azonban nem tárgyalnak, inkább a médián keresztül korrupciós hírbe hozzák őket.

Nálunk mindig úgy akarnak változtatni, hogy földig rombolják azt, ami addig volt - mostanában például az orvosi hivatás iránti bizalmat. De minél több tárul föl egy rendszerből, annál kevésbé lehet racionálisan dönteni. Ha beteg lennék, én is elsősorban azon tépelődnék: távoli személytelen rendszerekben bízom-e jobban, vagy egy mégoly gyarló embernek a tudásában és tisztességében?

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.