Szóval, nem a ma esti barátságos meccs lesz a fénypont az osztrák-magyar találkozók történetében; a két válogatott 136. mérkőzése nagyjából annyira hasonlít a hajdani legendás párharcokra, amennyire a jelenkor MTK- FTC összecsapásai a valamikori örökrangadókra. A házigazdáknak az idén márciusban még Kanada legjobbjaitól is sikerült 2-0-ra kikapniuk Bécsben, miközben az utóbbi három esztendőben csupán ötször nyertek (tizenkilenc találkozón). A legyőzöttek: Wales (kétszer), Észak-Írország, Azerbajdzsán, Luxemburg, azaz korántsem a krém...

Josef Hickersberger szövetségi kapitány ebben az évben még nem vezette diadalra - sőt, döntetlenre sem - együttesét, ám a vendéglátók bíznak, ha másban nem, a helyszínben. Grazban ugyanis tizenhét esztendeje veretlen a (már korántsem Wunder-) Mannschaft, de e honfitársainktól ott nem is kaphatott volna ki, hiszen ez az első grazi osztrák-magyar a sokáig szűnni nem akaró, majd egyre ritkuló páros mérkőzések históriájában.

Egyúttal a második olyan ausztriai találkozó következik, amelyen Bozsik a magyar szakvezető. Harminckét éve, a bécsi Práterban Bozsik József volt (először és utoljára) a szövetségi kapitány, a fia számára tehát mindenképpen különleges esemény a mai mérkőzés. Győzelem esetén kiváltképp az lehetne, de abban a periódusban, amelyben liechtensteiniek, valamint macedónok zúzzák porrá a magyar képviselőket a nemzetközi kupák selejtezőiben, nem könnyű sikerről álmodni, és még nehezebb azt megvalósítani.

Ráadásul fölösleges feltenni a kérdést: na és Kanada? Egyrészt az mégsem Liechtenstein, másrészt az észak-amerikai válogatott éppen harminc hellyel jobb a magyarnál azon a szörnyű képet festő világranglistán...