Az 1993-ban kétmilliárdos állami támogatással, Pungor Ernő bábáskodásával létrehozott Bay Zoltán Közalapítvány jelenleg Csipkerózsika-álmot alszik: a három kutatóintézetből álló, tavaly 1,17 milliárdnyi állami támogatást felhasználó intézményrendszer a lapunk birtokába került adatok szerint 1994 óta összesen 15 szabadalmat produkált az alapítvány műhelyeinek révén. Ezt a teljesítményt jó néhány, sokkal kevesebb pénzzel gazdálkodó egyetemi tanszék is elérte.

A Bay intézetekkel komoly terve volt az NKTH 2004-ben hivatalba lépett új vezetésének: nagy nemzetközi kutatási projektek résztvevőjeként kívánták a hazai alkalmazott kutatás vezérhajójává tenni az alapítványt. E törekvés nem járt sikerrel. Boda Miklós, a hivatal elnöke már 2004-ben együttműködési tárgyalásokat kezdett a nagy hírű német Fraunhofer Társasággal, a cél az első külföldi Fraunhofer kutatóintézet megalapítása lett volna Budapesten a mesterséges intelligencia alkalmazásainak fejlesztésére. Németország egymillió euró közvetlen támogatással, az intézet megalapításával és később kutatási megbízásokkal járult volna hozzá a projekthez, míg Magyarország az intézet tényleges kialakítását vállalta a Műegyetem területén. Az együttműködés azonban megrekedt ezen az elvi szinten, egyértelműen a magyar fél hibájából. Az NKTH hónapokon át nem reagált a Fraunhofer Alapítvány leveleire, nem volt egyeztetés a létrehozás feltételeiről, a hivatal elnöke nem fogadta az alapítvány hazánkban járt elnökhelyettesét.

Tartalmi, azaz kutatási együttműködés ennek ellenére valamilyen formában létrejött (ennek nyomán hamarosan egy szabadalmat is bejelentenek a közlekedést és a szállítást optimalizáló optikai megfigyelőrendszerek területén), s ennek keretében néhány német kutató jelenleg is itt dolgozik.

Hajtó János, a Bay közalapítvány főigazgatója szerint a kooperációt leginkább az akadályozta, hogy a német alapítvány normatív állami támogatást is kap, a magyar viszont csak pályázati pénzekből él, és emiatt a kétféle finanszírozást nehéz volt összehangolni. Az ügy azonban még azelőtt megrekedt, mielőtt a pénzügyi részletek problémát okozhattak volna.

Ennél is szerényebb hozadéka volt a másik két, kormányközi szerződésen alapuló nemzetközi projektnek. A Nano elnevezésű program keretében egy nanotechnológiai kutatóbázist kellett volna kialakítani az alapítvány miskolci intézete mellett. Erről hosszas előkészítés után az idén februárban írtak alá magyar-orosz szándéknyilatkozatot. Közben az NKTH már pályázatot hirdetett 1,8 milliárd forint értékben az itt folyó kutatásokra: július elsején kinevezték a kulcsembereket, augusztusban pedig állítólag az az 50-50 százalékos magyar-orosz tulajdoni arányú cég is megalakul, amelynek a feladata a várható kutatási eredmények ipari hasznosítása lesz. De egyelőre csak a szervezési munkák folydogálnak, és a szükséges pénz hiányában is kérdéses, mikorra kezdődhet meg az építkezés.

A harmadik projekt magyar-francia hátterű, és bár ez még csak a kezdet kezdetén tart, talán ennek van a legnagyobb esélye arra, hogy egyszer kézzelfogható eredményeket is produkál. A Bio elnevezésű programban az alapítvány szegedi telephelyén épülne föl egy kutatóintézet, amelynek a növényi alapú energia- és vegyipar lenne a profilja. Az 1,4 milliárdos kutatási támogatást már meghirdették, de a nyertesek még ismeretlenek, és egyelőre infrastruktúra sincs.

A Bay Alapítvány NKTH-hoz kötése viszont már megtörtént: az intézetek gyakorlatilag a hivatal pályázataitól függnek, az egykor független közalapítvány felügyelőbizottságába pedig nemrég beültették Boda Miklós helyettesét. Közben maga az NKTH is bizonytalan helyzetbe került. A kormányváltáskor felügyelő minisztériumot váltott (s jelenleg a gazdasági tárcához tartozó) hivatal vezetőjét sok támadás éri a hiányzó közigazgatási szakvizsga és PhD-fokozat (mindkettő követelmény volt a hajdani kiválasztásnál), a kutatástámogatási pénzek erőteljes csökkentése és az intézmény továbbra is áttekinthetetlen pályázatelbírálási és pénzelosztási gyakorlata miatt, de a munkatársait is sokszor nehéz helyzetbe hozó vezetői stílus kapcsán is, amit egyelőre az eredmények sem tesznek védhetővé. Ez utóbbira jellemző példa, hogy a külképviseleteken működő tudományos és technológiai attasék tavaly egy ideig nem kaptak fizetést, mert a hivatal vezetője úgy döntött, hogy az állami központi keretből e célra a külügytől kapott pénzt inkább becsatornázza a kutatási pályázatok támogatására szolgáló keretbe.