A bíróság szerint ma alig több mint kétszáz forintot ér az egy mázsa elrekvirált búzának az ellenértékeként 1946-ban kibocsátott kötvény, a Pénzügyminisztérium (PM) azonban ezt is sokallja. A tárca ugyanis csak a próbaper tárgyát képező egyetlen papír ellenértékét kívánja kifizetni, míg a felperes birtokában lévő másik kilenc búzakötvényért egyetlen vasat sem ad. A minisztérium közpénzekért fokozott felelősséget érző illetékeseinek akár igazuk is lehet, hiszen a Gál Péter és Kerekes Gábor ügyvédek által kezdeményezett perben - amiről lapunkban korábban hírt adtunk - valóban csak egy értékpapír szerepel. Az ítélet viszont többről szól, hiszen a bíróság jogerősen kimondta: az államnak helyt kell állnia korábban vállalt kötelezettségeiért.

Az egyenként százkilónyi búzát érő papírokat kevéssel a második világháború után bocsátották ki - ezzel "fizettek" a lefoglalt terményekért és állatokért -, az államkötvények pénzbeni ellenértékét pedig hatvan forintban állapították meg. A tervek szerint ezt a pénzt és az évi négyszázalékos kamatot 1948 végéig kellett volna visszafizetni, ám később a törlesztés határidejét 1959-ben határozták meg. A papírok sorsát végül az a törvény pecsételte meg, amely szerint a pénzt a hitelezők többé nem igényelhették vissza.

Gál és Kerekes ügyvédek 2004-ben indítottak próbapert, hogy az államot mégis fizetésre bírják. Első fokon vesztettek, de a Fővárosi Ítélőtábla a követelést megalapozottnak minősítette. A búza árát azonban nem igazította a mai viszonyokhoz, és a késedelmi kamat iránti követelést is elutasította. Így a kötvény jó, ha 250 forintot érhet.

A PM ezt a pénzt hajlandó is kifizetni a kötvényért, a többi kilenc papír ellenértékét viszont nem. A minisztérium sajtóosztálya szerint a tárcának kizárólag a jogerős bírósági ítéletekben foglaltakat kell végrehajtania. Ebből viszont az következik, hogy amennyiben a felperes a további kilenc kötvényéért is pénzt akar, ismét mehet a bíróságra. És bizonyára nyerni fog körülbelül kétezer forintot, az állam pedig viselheti a perköltséget - amit a bíróság 31 ezer forintban állapított meg, de az eljárás ennél jóval többe van. Ráadásul annak idején csak néhány tízezer búzakötvényt bocsátottak ki, így a PM akkor sem kockáztatna sokat, ha önként fizetne.

A tét azonban más lehet, hiszen több hasonló per is folyik: például Gál és Kerekes első fokon nyert az 1929-ben kibocsátott svájcifrank-alapú pénztárjegyek ügyében, s harcolnak a székesfőváros által kibocsátott kötvények kifizetéséért, valamint az 1944-es zsidó kényszerletétek visszaszerzéséért is. A pénzügyi tárca a búzakötvények ügyében vélhetően azért nem járt el nagyvonalúbban, mert azzal precedenst szolgáltatna, és a többi értékpapír esetében már jóval nagyobb öszszeg, akár több milliárd forint is lehet a tét.

Emlék a rekvirálásról