Hat éve alanyi jogon jutottak hozzá a háziorvosok praxisuk működtetésének jogához, de hogy pontosan mennyit ér a nemzeti ajándékként kapott tulajdon, az csak az eladásakor derül ki. A Mediconsul egészségügyi tanácsadó cég adatai szerint az orvosi szaklapok tele vannak hirdetésekkel, és a bankok is kedvező, 13-15 százalékos hitelt adnának a vásárláshoz, üzlet mégis alig-alig köttetik.

A praxis eladhatóságát erősen befolyásolja, hogy hol, melyik településen kínálják a körzetet. A fővárosban, a Balaton-parton néhány hónap alatt elkelnek, míg a Tiszántúlon szinte eladhatatlanok. A Magyar Orvosi Kamara körülbelül 200 olyan praxisról tud, amelyben évek vagy hosszú hónapok óta nincs orvos - ezek ingyen sem kellenek senkinek. Tavaly mintegy 100 millió forintos alapot hozott létre a kormány az Országos Alapellátási Intézeten keresztül az üres praxisok feltöltésére, ám a pénzből csak néhány település jutott orvoshoz, a többibe laszszóval sem sikerült doktort fogni.

Az eladók zöme nyugdíjazás előtt álló, lakóhelyet változtató orvos, de gyakran külföldi munkavállalás miatt akarnak túladni a praxison. Helyükbe csak nagyon ritkán jönnek fiatalok, a vásárlók leggyakrabban negyven körüli, harmaduk ötven feletti szakorvos, holott a háziorvosok tíz százaléka már amúgy is elérte a nyugdíjkorhatárt, s vannak olyan orvosok is, akik 80 éves koruk ellenére is dolgoznak, mert nincs kinek továbbadni a stafétabotot.

2003-ban 30, tavaly 14, az év első felében pedig hat praxis cserélt gazdát. Erdélyi István, a Mediconsul vezetője egy átlagos praxis piaci értékét 6-7 millió forintra becsüli, a MOK adatai szerint azonban csak a legritkábban lehet ezen az áron eladni. Gyenes Géza főtitkár tudomása szerint gyakran 3-4 millió forintnál sem kapnak többet az orvosok. Szerinte az elértéktelenedés egyik oka a jogbizonytalanság. A praxist vásárló orvost tulajdonosként nem védi törvény az önkormányzati vétóval szemben.

Gyenes Géza sok olyan esetre emlékszik, amikor az új tulajdonost néhány hónapos együttműködés után a helyhatóság "kiszekálta" a körzetből. Vagy ha szerencsével mégis talált vevőt a kényszerből távozó, az önkormányzat nem köt szerződést az általa választott utóddal. Így gyakran az orvos anélkül kénytelen továbbállni, hogy a praxisáért járó pénzt visszakapná. Ráadásul a helyettesítéssel ellátott körzetekből a betegek rövid idő alatt elvándorolnak, s így néhány hónap múlva már nincs is mit eladni.

A kamara főtitkára szerint a praxiscserét segíthetné, ha egyértelműbben szabályoznák a törvényhozók a vonatkozó jogszabályt, és ezzel egyidejűleg mérsékelnék az orvosok kiszolgáltatottságát az önkormányzatokkal szemben. Lapunknak ugyanakkor a szaktárca munkatársa azt mondta: egyelőre nincs konkrét terv a jogszabály módosítására. Azonban azokon a helyeken, ahol nincs háziorvos, kistérségi integrált rendszerben gondoskodnának az ellátásról. E terv részletei azonban egyelőre kiforratlanok.

Gyenes Géza állítja: a kórházak számának csökkentésével van ugyan esély arra, hogy szakellátók érdeklődnek majd az alapellátói munka iránt, ám legalább fél év kell ahhoz, hogy a kórházi doktorok háziorvosként munkát vállalhassanak a körzetekben. Ehhez a munkához ugyanis újabb szakvizsgára van szükség. A frissen végzett orvosnál ennek megszerzése 22-27 hónap is lehet.

Nehezen mérhetõ érték - praxis a fõvárosi Váradi úton