l A városi bringásoknak matricákról ismerős lámpakampány, a KRESZ-totó és a többi biztonságpárti dolog azonban csak másodlagos a számukra: a sátrat működtető Bringaút Egyesület - a név után nem túl meglepő módon - alapvetően a kerékpárutakkal foglalkozik. A Critical Mass-tüntetéshez és más bringás megmoccanásokhoz hasonlóan ők is jórészt az interneten találtak egymásra: a fanatikus kerékpárral közlekedők először csak egy weboldalra gyűjtötték a rettenetes állapotú bringautak képeit, aztán hirtelen tenni akarásba fordult át a szégyenfal-üzemeltetés. Nekiálltak letisztogatni a környezetükben levő, homokkal, földdel beszórt, fűvel benőtt bringautakat, vagy éppen befoltozni a kisebb kátyúkat, emellett igyekeztek utánanézni, egy-egy hibás út kihez tartozik, és azóta levelekkel bombázzák a fenntartót, hogy tegyen valamit. "Arra próbáljuk rábírni az utak fenntartóit, hogy tartsák rendben a bringautakat, azaz csinálják meg, ami egyébként is a dolguk volna" - mondja Dániel, az egyik alapító. Ő korrektorként dolgozik, de a maroknyi tag között akad diák vagy éppen ügyvezető is.

l Szintén a sátorban dolgozó lány valamivel később verődött a társasághoz: akkor botlott beléjük, amikor a budapesti kátyúrekordnál, a Szépvölgyi úton tátongó, nyolc méter hosszú és méteres mélységű ároknál ünnepelték az egyik egyesületi tag szülinapját. A hónapok óta a gödröt kerülgető Fruzsi beszállt a kátyúbeli sörözésbe, aztán ott is ragadt a többiekkel. "Addig én is csak szívtam a fogamat, pedig sokkal több értelme van tenni is valamit, mint magadban hőbörögni. Amikor láttam, hogy ott van tizen-egynéhány ember, akinek belefér a pénzébe és a szabadidejébe, hogy bringautakat takarítson, úgy éreztem, talán nekem is menni fog" - mondja. A lány ráadásul nemcsak az egyesülethez került nagyon közel: időközben, az alelnök Agával is egymásra találtak.