Ördög a részletekben
- Nagyot nem, nekem is úgy tűnik, hogy rendezettebb a táj, mint volt, legalábbis messziről. Az emlékeimben egy Moszkva tér vagy Köki-szerű horrorként él, de azoknál most lényegesen jobb benyomást kelt. Persze az ördög a részletekben rejlik. Itt van például tőlünk jobbra ez a hatalmas military-zöld ház, most éppen irodaépület, na ez változatlanul elég dermesztő.
- Kétségtelen, hogy leginkább egy bolygódugattyúgyárra hasonlít, de modern felfogású, vagyis tetszenie kell neked. Oszt mégse.
- Nem, ez annyira rossz, hogy még nekem se, pedig én igazán szeretem a rondát.
- És az Árkádot hol helyeznéd el korunk budapesti plázaépítészetében?
- Sehol. Ugyanis semmilyen. A kereskedelemtechnológiai rendszere állítólag az egyik legjobb, de építészeti szempontból nulla. Viszont maga a metróvégállomás kezd megnemesülni, ez jó pont. És az is, hogy - nézz csak körül - alig van szemét. Sehol egy csikk, csak két-három darab, az is az aluljáró korlátjánál unottan cigarettázó rendőrök lába körül.
- Figyelemre méltó az a műgond, ahogy valaki annak a villanyoszlopnak a lábát körülbástyázta egy törött műkőlappal. Tán hogy ne tudják körülpisálni az értékes alumíniumot. De íme, itt vagyunk abban az aluljáróban, amelyben a legnagyobb az egy járókelőre eső szórólap-osztogatók aránya. Jeles hely.
- Egészen kulturált. Rend van, szemét, graffiti alig. Csak az a mocsok maradt a földön, ami már felszedhetetlen. Van a kiköpött és széttiport rágógumiknak egy szép ornamentikája: sok kis fekete, felvakarhatatlan folt, ügyesen elrendezve. Na ez az, ami miatt Szingapúrban 10 ezer dollárba kerül egy rágó kiköpése. De ki is értünk. Előttünk balra a széjjelkapott Sugár, nagy erőkkel építik újjá éppen, jobbra meg a pavilonsor, amelynek első darabja egészen meghökkentő: mintha valami kortárs szobor lenne, ahogy összevissza vannak kuszálva a fémrészei. Egy kis Pompidou-központ. És persze megint mindenhol ezek a rémisztően igénytelen feliratok. Annyit szidtuk már a feliratokat, annyit harcoltunk a kulturált betűkért, mívesen megcsinált cégérekért, és lám, semmi. Úgy tűnik, hogy ez a fajta primitívség Budapesten megúszhatatlan.
- Hát az meg mi ott a tetőn? Mintha valaki belehányt volna egy dunyhába.
- Hatalmas, amerikai mintájú plasztikgyros. Gyönyörű. Mellette egy hasonló kivitelű hamburgerszelvény, amelynek szőrös a teteje. Persze valójában nem szőr, amit látunk, hanem sok kis acéltüske, hogy a galambok ne szálljanak rá az installációra.
- Mit mondjak, összefutott a számban a nyál. Ölni tudnék egy hamburgerért. Vagy egy gyrosért. De mondjuk, hogy ennyit a bazársorról, nézzük, mi van középen.
- Nézzük.
- Először is, ugye egy gigantikus Ikea áruház. Nagy vihart kavart, amikor épült, sok lakó tiltakozott ellene, különböző okokra hivatkozva, egyebek mellett hogy ettől a kék színtől tisztára megőrül az ember, ha sokat látja. Nos, nem mondom, hogy az objektum egy kimondott fenyőerdő dürrögő fajdkakassal, de az sem volt lágy föveny szomorúfűzzel, amire rátették. Egy ronda parkoló volt a helyén, meg lepusztult bódék. Most meg részben park.
- Azt gondolnám, hogy megint a homo kádáricusszal van dolgunk, azzal az embertípussal, aki ha megorrontja, hogy valami jobb lesz, akkor azonnal hőbörögni kezd. Gondolom, ez a parkosítás is egyfajta porhintés a szemükben. Pedig ez még a jobbik fajta megoldás, mert van az, hogy megalázom és az arcába is mondom, meg az, hogy megalázom, de közben normális életkörülményeket teremtek. Itt az utóbbi történt: van persze a nagy fémdoboz, amin nincs mit szeretni, de mellette csináltak valamit, ami eddig még senkinek sem sikerült ezen az Örs vezér terének nevezett lapályon: kialakítottak egy teret, igazi városi térarányokkal, fákkal, ápolt gyeppel, díszbokrokkal, akadálymentes sétautakkal. Nem dőlök hanyatt tőle, körülbelül mondjuk Ploiesti főtere, de ha legalább ilyen szellemben fejlesztenék az Örs vezér tere nevű lapály többi részét is, az már jó volna.
- Tényleg, most, hogy mondod, itt valahogy nem is hat olyan végtelenül idegenül a svéd zászló. Feltéve persze, hogy az ember se balra, se jobbra nem mozgatja a szemét.
- Hát igen. Bár az a zászló kicsit olyan, mint amikor leigázzák a barbárokat, aztán a kedvenc dombjuk tetejére kitűzik a győzelmi lobogót.
- Nézzük meg a túloldalt is, ahol mit látunk?
- Az ötvenes évek elején épült, igazi szocreál negyedet, amely szintén megnemesült, nagyon klassz. Azzal, hogy a háromemeletesek köré felnőttek a fák, nagyon jó hangulatú hellyé vált ez itt. A házaknak gazdag a részletképzésük, plasztikai díszeik vannak, szobrok a beugrókban. A házak előtt pedig egész jó kis liget, vörös mészkő szegélyű szökőkúttal és kétszer annyi szemeteskukával, mint amennyi szemét itt egyáltalán keletkezhet, de egyébként nem keletkezett. És nagy erőkkel dolgoznak derék munkások, hogy még szebb legyen a táj. Egészen lenyűgöző ez a rend és tisztaság. Itt valami nem stimmel. Meg vagyok döbbenve. Te, ezek tudták, hogy jövünk, és fikázni akarunk.
- Nem hiszem. Nekem más jutott az eszembe.
- Mi?
- Az, hogy nálunk mikor szoktak a legnagyobb vehemenciával sikamikálni, növényt ültetni, burkolni, meg ilyesmi.
- Csak nem?
- Nem tudom. Csak úgy eszembe jutott. Lehet, hogy itt mindig ez megy.
- Lehet.
Aki kérdezett és közbevetett: Bárkay Tamás
Aki válaszolt és értékelt:
