A menekültek ötöde afgán származású
Bár 1989-től a múlt év végéig több mint 170 ezer külföldi kért védelmet Magyarországon, a menekültként elismertek száma a hatezret sem éri el. Közülük is legfeljebb hét-nyolcszázan élnek nálunk elismert menekültként - derült ki a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal által készített felmérésből. A nyilvántartásokban a hatezerből nem egészen kétezren szerepelnek, mert a többiek időközben magyar állampolgárságot kaptak, illetve néhány tucatnyi esetben - ha például valaki visszatért a hazájába - megvonták a menedékjogát. Bejelentett lakcímmel még kevesebben, mindössze 1249-en rendelkeznek, és a hivatal kérdőíves felmérést végző munkatársai közülük is mindössze 637 embert találtak meg. Garamvölgyi Ágnes menekültügyi igazgató tájékoztatása szerint ehhez is hoszszas "nyomozásra" volt szükség, mert a menekülteknek körülbelül a háromnegyede a népesség-nyilvántartás szerinti lakóhelyéről - újabb cím bejelentése nélkül - elköltözött. Az igazgató úgy becsüli, hogy az érintettek 10-15 százalékát nem sikerült felkutatniuk.
A "hiányzó" 1200-1300 menekült valószínűleg valamelyik nyugat-európai államba költözött, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy részük előbb-utóbb visszatér Magyarországra. Garamvölgyi Ágnes elmondta: a felmérés során találkoztak olyan emberekkel, akik már szerencsét próbáltak másutt, de miután szembesültek azzal, hogy a magyar menekültstátus külföldön nem jogosít semmire, különösen nem a szociális ellátásokra, inkább "hazajöttek". Pedig itt sincsenek könnyű helyzetben, mert a beilleszkedést segítő programok keretében igen korlátozott segítségre, például szerény összegű letelepedési segélyre, illetve lakhatási támogatásra számíthatnak. Ennek ellenére a megkérdezettek kilencven százaléka hoszszabb távon maradni akar.
A menekültek csaknem harmada magyar nemzetiségű, és kivétel nélkül vidéken - főként az ország keleti régióiban - él. Az elmúlt tíz évben a környező államokból elenyésző számban érkeztek, többségük a kilencvenes évek eleje óta él Magyarországon, de valamilyen okból eddig nem kaptak állampolgárságot. (A vizsgálat során felvetődött, hogy ebben segítséget kellene nyújtani nekik.) Ők jellemzően alacsonyabb képzettségűek, a beilleszkedés azonban nem okozott nehézséget nekik, hiszen gyakran még a közvetlen környezetükben sem tudják róluk, hogy nem magyar állampolgárok.
Minden ötödik menekült Afganisztánból jött, s viszonylag sokan vannak a szovjet, illetve a jugoszláv utódállamok polgárai is. A többiek összesen 26 országból érkeztek, néhányan például Kínából, Kubából, illetve Kuvaitból. A nem magyar nemzetiségűek Budapesten, illetve valamelyik nagyvárosban telepedtek le, vélhetően azért, mert könnyebb munkát találni. Vidéken a lakosság külföldiekkel kapcsolatos fenntartásai sem segítik elő az integrációt. Vagyis: kevés a menekült, mégsem mindenütt szeretik őket.
A felmérés szerint azért a beilleszkedés az idegenekkel szembeni fenntartások dacára sem mindenkinek okoz gondot, például a legnépesebb, afgán közösség tagjai nagy és teljes családban, viszonylag jó körülmények között élnek, többségük tűrhetően beszél magyarul, s talált valamilyen munkát. Egyébként általában is igaz, hogy a külföldiek zöme - részben átmentett javaik, részben a nyugat-európai rokonoktól kapott támogatás révén - relatív jómódban él, többen kisvállalkozást működtetnek, esetleg üzletelnek valamivel. Néhány török, perzsa, grúz és örmény család legfontosabb "jövedelme" viszont a gyermekek után járó támogatás. Figyelemre méltó viszont, hogy az újabban érkezettek már szegényebbek.
Az integráció a - különben nem túl népes - fekete-afrikai közösség tagjai számára a legnehezebb: jellemzően egyedülálló férfiakról van szó, akik jól beszélnek angolul, és közvetlen környezetükkel is elboldogulnak ezen a nyelven, így nem tanulnak meg magyarul. Ezen sokszor még az élettársi kapcsolat sem segít, mert otthon ugyancsak az angolt használják. Jellemző, hogy többen hat-nyolc év után is csak néhány szót tudnak magyarul, miközben más, motiváltabb emberek két-három év után jól elboldogulnak a nyelvünkkel.
Egyébként, aki nem beszél valamilyen világnyelvet, gyorsabban tanulja meg a magyart. Nyelvtudásra persze nemcsak a hétköznapi életben, hanem az elhelyezkedéshez is szükség van: a magyarul jól beszélők többségének stabil munkahelye van, míg a nyelvet nem, vagy alig ismerő menekültek nyolcvan százaléka munkanélküli.
