Elkötelezett író és közéleti ember, aki folyamatosan számon kérte a politikusoktól, s rajtuk keresztül a (nyugat)német társadalomtól, hogy vajon odaálltak-e a képzeletbeli tükör elé, s valóban mindent megtettek-e a hitleri III. Birodalommal való teljes szembenézésért.

Pár napja megfordult a világ: az SS-múltját több mint hatvan éves késéssel önleleplező Günter Grass könnyű préda mindazok számára, akik korábban sem kedvelték moralizáló, mindenki felett álló stílusát. Mások valamiféle PR-trükköt vélnek felfedezni a 78 éves írófejedelem beismerésében, akinek még azt is odadörgölhetik: a náci múltat talán nem a német újraegyesítéssel szembeni ellenérvként kellett volna felemlegetni.

Grassban biztos sokan csalódtak, mások - saját múltja elhallgatásért - hazug gazfickónak is mondják. Mindez nem változtat azon, amit írt, s amiért elkötelezett közéleti emberként kiállt. A társadalmat folyamatos önvizsgálatra késztető "erkölcsi bunkós botjával" a nemzet lelkiismerete volt. A németeknek pedig kifejezetten szükségük volt egy ilyen figurára, aki megmondta nekik, hogy miként dolgozzák fel és vállalják saját múltjukat. S mivel maga Grass is úgy érezte, hogy a németek - más európai népekkel szemben - igenis megtanultak szembenézni és együtt élni a múlttal, így rá, az erkölcsi tekintélyre sincs többé szükség.

Szolgálati ideje lejárt.

A személye körüli morális emlékművet maga robbanthatja fel. A Bádogdob megmarad.

Grass szülõvárosában Gdanskban, a legendás dobbal