Főszezon a franciáknál is
Üres irodák, elsötétült számítógépek, letakarított íróasztalok: Franciaország szabadság miatt zárva! - sugallja a tévéhíradó riportja. Kis túlzással valóban ez a helyzet. A franciáknál és a belgáknál is augusztus a szabadságolások főszezonja. Ám ágazatonként eltérő, ki tud elmenni nyaralni.
A francia munkavállalókat havonta két és fél munkanap, azaz évente 30 nap fizetett szabadság illeti meg, márpedig a legtöbb alkalmazott - a dolgozók mintegy fele - augusztusban megy vakációra. A franciáknál a nagy szabadságolások rendszerint a július 14-i, a belgáknál pedig a július 21-i nemzeti ünnep után kezdődnek. Az idén ráadásul ezek a napok péntekre estek, azaz sokan mindjárt hosszú hétvégével indíthatták a nyaralást.
Innen kezdve a vezető hírek közé kerülnek a szombat délelőttönként különösen zsúfolt autópályák forgalmáról és a tenger vízhőmérsékletéről szóló tudósítások, ám az újságok odabiggyesztik: a híreket ideiglenes tudósítók írják... - ilyenkor a tévéhíradó műsorvezető sztárjait is "dublőrök" helyettesítik.
Noha a franciák fele augusztusban nincs a helyén (az autós turisták nagy örömére, hiszen Párizsban ilyenkor sok helyütt ingyenes a parkolás), egyharmaduk - általában anyagi okokból - egyáltalán nem tud elmenni nyaralni. Az ilyenkor is munkára kényszerülők többsége a mezőgazdaságban és a soha le nem álló ipari termelésben dolgozik - az ő szabadságolásuk a városi irodai dolgozókéhoz képest jóval egyenletesebben oszlik el az év egészén. A nyári mezőgazdasági munkák elvégzéséhez idénymunkásokra is szükség van, akiknek természetes, hogy ez az időszak nem a nyaralásról szól.
A leginkább persze az idegenforgalom van elemében: Franciaország a világ első számú turistacélpontja, évi 76 millió látogatóval. Zömük éppen júliusban és augusztusban érkezik, szezonális munkaerő-keresletet teremtve a vendéglátóiparban.
A nyári szabadságolások az idén különösen kellemetlenül érintették a francia egészségügyet. Részben a júliusi hőhullám miatt, amelyben 112-en vesztették életüket, s amely miatt 56 megyében másodfokú készültséget rendeltek el, a kórházak forgalma pedig egyötödével megnőtt. Ezért orvostanhallgatókat és nyugdíjas doktorokat kellett mozgósítani. De erre részben a magánklinikákon elhúzódó orvossztrájk okán is szükség volt. Az egészségügyi minisztérium előzetes becslésénél ugyanis kilencszer több magánklinikát, a kilencszázból mintegy hatszázat érintett a munkabeszüntetés. Ezeken a sebészek, altatóorvosok és szülész-nőgyógyászok közül átlagosan minden negyedik nem vette fel a munkát.
Tiltakozásuk oka a magánegészségügyben túl magasnak tartott biztosítási díj volt.
Ausztria takaréklángon üzemel
Aki nyáron Ausztriában hivatali alkalmazott ismerősét keresi, jobb, ha eleve feladja a reményt, és különleges szerencsének tekinti, ha az illető felveszi munkahelyi telefonját. Az ügyintézésre vágyó tapasztalt ausztriai lakos pontosan tudja, mikor nem érdemes nekivágni. Augusztus közepéig Ausztria zárva - és mindez úgy, hogy itt csak a kicsi családi vállalkozásoknál, egyszemélyes boltoknál szokás egyszerre kiadni a szabadságot, bezárni az üzletet.
A hivatalokban van persze helyettes, aki többnyire mentegetőzve közli, hogy ő csak ideiglenesen vette át a kolléga munkakörét, nem is igen szeretne abba beleavatkozni, legszívesebben azzal az információval szolgál, mikor jön vissza az illető.
Az osztrákok többsége nyáron legalább két hét szabadságot vesz ki egyben, a többit a gyerekesek részben a karácsony körüli szünidőre, illetve a februári síszünetre tartogatják. Ami meg még ezután is marad, azt év közben elosztogatják a munkaszüneti napok és a hétvége közötti úgynevezett "ablaknapokra". Ezek a pénteki napok, avagy - keddi ünnepnap esetén hétfők - alkalmasak a hosszú hétvégék előállítására.
Az állami és vallási ünnepnapok száma meglehetősen nagy, egy évben összesen 13-szor szünetel a munkálkodás azért, mert valamit ünnepelni kell - bár eléggé el nem ítélhető módon ezek némelyike hétvégére esik.
Ausztriában legfeljebb egy-két, karbantartásra szoruló nagyvállalat esetében van kollektív nyári szabadság, a szomszédos Németország és a közeli Hollandia hasonló üzemszüneteinek kezdete és vége erősen érinti az itteni közúti forgalmat, nem beszélve újabban a horvátországi szombati turnusváltásról. Ez valóságos katasztrófa, és nem csak a határállomásokon.
Ausztriában minden munkaviszonyban lévőnek évente maximum 25 nap rendes szabadság jár, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki könnyedén és a neki tetsző időpontban ki is veheti. Ismerőseim között van olyan kis cégnél dolgozó, akinek állásába került a ragaszkodás az őt megillető nyári legalább két héthez. Bár senki nem mondta, hogy ezért a váratlan felmondás, de már csak az időzítésből is sejteni lehetett.
Mások - elsősorban a sikeres nagy konszerneknél, sietősen gyarapodó és terjeszkedő bankoknál dolgozók - már nem is gondolnak a nyári szabadsághoz való jog érvényesítésére. Az ott diktált tempó valószínűleg még a tervezésre se hagy időt. Pedig egyre többet olvasni a teljességgel kifacsart, a betegség határáig kifáradt közép- és felsővezetőkről: mégis, nagyon sok a nemzetközi cégeknél az olyan - szinte mindig egyedülálló - alkalmazott, akinek saját érvényesülése és a cég boldogulása mindennél fontosabb. Ez az odaadás persze a keresetben is érződik, a vagyonosodás is nyilvánvaló, hiszen nincs idő elkölteni a jövedelmet. A minden munkaviszonyban állónak kijáró tizenharmadik és tizennegyedik havi fizetést ők is megkapják persze: a nyárit az emberek általában az üdülésre, a novemberit a karácsonyi ajándékozásra fordítják.
A nyári szabadságok - pontosabban az utolsó ünnepnap, az augusztus 15-i Mária-nap - után azért még két hétig takaréklángon üzemel az ország. A rendes kerékvágás valamikor szeptemberben kezdődik: nehéz hat-hét hét következik: az első ünnepnap október 26-a, a köztársaság napja, s aztán megint ki kell tartani egészen december 8-ig.
