A láthatatlan házi ápolók
Az osztrák pénzügyminiszter nyomozói lázadoznak: nem hajlandók a feljelentések nyomán idős, magatehetetlen emberek otthonába behatolni, hogy tetten érjék az illegálisan foglalkoztatott ápolókat, és pénzbírsággal sújtsák a munkáltató öregeket, illetve eljárást indítsanak és kitoloncolják a vétkes munkavállalókat. Márpedig ez a feladat: a minap megkezdődtek az eljárások, a feljelentéseken alapuló intézkedések. Pontosabban kirobbant a vita az otthoni ápolás helyzetéről és a megoldás lehetőségeiről.
Ausztriában negyvenezerre becsülik a házi ápolásban munkavállalási, sőt tartózkodási engedély nélkül folyamatosan dolgozó külföldi - elsősorban szlovák és cseh - lányok, asszonyok számát. Sajátos módon a vitában nem az ő felelősségre vonásukról van elsősorban szó: az adócsalást, az idegenrendészeti és a társadalombiztosítási törvény megsértését elsősorban alkalmazóik követik el, rájuk vethető ki az alkalmanként ezer eurót is elérő bírság. Szakértők 480 millió euróra becsülik az ápolási feketepiac volumenét, ennyi adótól esik el az állam, míg a társadalombiztosítás vesztesége meghaladja az évi 215 milliót.
Az ellenőrök nehéz helyzetben vannak: az intézkedést az ápolásra szorulókkal szemben embertelennek tartják. Pedig az utóbbi hetekben csak Alsó-Ausztriában 45 feljelentés érkezett, elsősorban házi ápolást közvetítő osztrák szervezetektől.
Az illegális segítők magas színvonalon gondozzák a rájuk bízott személyeket, ellátják a háztartást, és mindezt sok szívvel, szeretettel. A másik bökkenő: nincs olyan és annyi osztrák ápoló, aki ezt a munkát ugyanilyen színvonalon képes lenne ellátni, ráadásul ők a külföldiek bérének többszöröséért vállalnák a feladatot. Már az illetékes szakszervezeti szövetség is megszólalt, élesen elítélve a "rabszolgamunkát", a külföldiek kizsákmányolását. Csakhogy utóbbiak köszönik, jól vannak: a napi 50 euró, amit az idős emberek még meg tudnak fizetni, nekik valóságos kis vagyon. Milenák és Janák elégedetten mosolyognak az osztrák televízió különböző riportműsoraiban, miközben láthatóan meghitt kapcsolatban tüsténkednek gondozottjaik körül.
A szakemberek azt is kiszámolták, hogy az illegális ápolók nélkül a ma mintegy 450 ezer állandó gondozásra szoruló ember többségét otthonokban kellene elhelyezni, de a férőhelyek megteremtéséhez 14 milliárd euróra lenne szükség, a személyzet évi bére pedig egymilliárd euró körül lenne.
Az egyre szélesedő vitában megszólaltak az orvosok is: ők az illegális gondozókat a házi ápolás megmentőinek tekintik, és követelik a kormánytól, hogy legalizálja tevékenységüket. Nélkülük az egészségügyi rendszer összeomlana - vélekednek.
A legalizálási kísérleteket más, otthoni kisegítő munkák esetében eddig kevés siker koronázta. A vitában egy pillanatra felvetődött, hogy a gyermekfelvigyázókra 2001-ben életbe léptetett törvényt kellene alkalmazni. A külföldi, 18 és 28 közötti au pairek ügynökségek közvetítésével maximum egy évre engedélyt kapnak arra, hogy egy család gyermekeire - csekély zsebpénz, koszt és kvártély fejében - vigyázzanak. Szerződésük kiköti, hogy a család köteles nyelvtanfolyamra küldeni őket, és minimális tb-járulékot fizetni utánuk. Egy év leteltével el kell hagyniuk az országot és a családot, és öt évig nincs módjuk a visszatérésre. Mármint legálisan. A modell valószínűleg házi ápolásnál nem alkalmazható - a képzett ápolókar nem elsősorban a nyelvtanulás célja vezérli. A háztartási alkalmazottakra kitalált úgynevezett háztartási csekk se igen dívik: a trafikban vásárolható csekk tartalmazza a baleset-biztosítást, s emiatt tényleges áránál csekély öszszeggel kevesebbet ér. Az alkalmazott, akinek órabérét (jelenleg 8-10 euró) a munkáltató elvben így fizetné, a csekk beváltásakor lerója a járulékkötelezettséget is, ami ily módon nem az ő bérét sújtja. A baj csak az, hogy a bevezetés óta eltelt több mint fél évben mindössze ezer csekk kelt el - holott a háztartások kb. 150 ezer takarítót alkalmaznak.
Az őszi parlamenti választás kampányában minden politikai párt lecsapott a témára. Megszólalt Schüssel kancellár is: elsősorban cáfolja, hogy válság lenne, s óv a pánikkeltéstől. Van már bizottság, amelyik a megoldással foglalkozik. Az első javaslatok utópisztikusnak tűnnek: a lakosság egészségügyi állapotának javítását, a megelőzést, az egészségesebb időskor megvalósítását tűzi ki célul, de arról nincs szó, hogy mi lesz addig.
És fogalmazódik egy nagyon bátortalan követelés a szomszédos országokkal szembeni munkaerő-korlátozás felfüggesztésére is: mert aki dolgozhat legálisan, nyilván ezt a lehetőséget választja. Másrészt lassan az engedély nélküliek is elmaradnak Ausztriából - hiszen ma már sok vonzó országba mehetnek engedéllyel. Egész Európában hiány van ápolóból: Anglia, Svédország, Írország célzottan toboroz Kelet-Európában, s az állást vállalók számára korlátozás nélküli feltételeket biztosít.
