Szociálisan és politikailagérzékeny családban nevelkedett. Nagyapja pap, nagyanyja pedig egy Nigéria szabadságáértküzdő mozgalom alapítója. Apja, Fela Anikulapo-Kutinemcsak neves zenész, az afropop megteremtője, hanem a nigériai protest mozgalom legendás alakjavolt.

Femi Kuti 1962-benLondonban született, de Lagosban nőtt fel. Gyerekkorát meghatározta apjának egyigazságosabb Nigériáért vívott harca. Családjukat folyamatosan megfigyelés alatttartotta a katonai rezsim, házukat többször is megrohamozta a hadsereg. FemiKuti anyja egy ilyen támadás során hal meg. Holttestét fia karjaiban vitte tiltakozásulaz elnöki palota elé. Az iskolát 16 évesen otthagyta,és apja helyére lépett annak negyven tagú zenekarában (Egypt’80), amikor Fela Kutit koholt vádakalapján bebörtönözték.

1987-ben megalapította sajátzenekarát, a Positive Force-t, amelyben énekel, szaxofonon játszikés dalokat ír. "A zene feladata, hogy reményt adjon és felszabadítson."- szól hitvallása. Dalaiban emberi jogikérdésekkel, az oktatás, a jó kormányzás fontosságával foglalkozik, tiltakozika korrupt vezetők ellen, és hisz abban, hogy a zene társadalmi változásokhoz vezethet.

Amikor apja 1997-ben, 58 éves korában meghalt, Femi Kuti és a család kiállta nyilvánosság elé és bejelentették: Fela Kuti az AIDS áldozata. A halálos kórralkapcsolatban titkolozó közvéleményt sokkolta a hír. Azóta Femi Kuti gyakran beszélkoncertjein is az AIDS-ről, annak megelőzéséről. Bűnnek tartja a titkolózást. "Azinformáció erős eszköz a betegség terjedésének megakadályozásában. Afrikábanazon kevés eszközök egyike, mellyel rendelkezünk. Nem nagyon jól használtukeddig. Az AIDS valóságos és itt van, válogatás nélkül szedi áldozatait azok köréből,akiket ismerünk és szeretünk - testvéreink, apáink és anyáink közül." - írta2000-ben az UNICEF egyik AIDS-szel foglalkozó kiadványában. (Nigériában a felnőtt lakosság 5,4 százaléka HIV fertőzött és csak a fiúk 21, alányok 18 százaléka rendelkezik megbízható ismeretekkel a betegségről.)

Arra a kérdésre, hogy miért vállalta el az UNICEF nagyköveti felkérését, ígyválaszolt: "Mióta megírtam azt a cikket (Progress of Nations, 2000, UNICEF),megtapasztaltam, hogy milyen hatékony lehet az UNICEF-fel való együttműködésem.Hangosan és érthetően figyelmeztetni, ez a legfontosabb, amit azok tehetnek,akik befolyásos pozicióban vannak."

UNICEF nagykövetként 2002-ben Johannesburgban részt vett az afrikai vezetőkértekezletén, mely intézkedéseket fogadott el az AIDS árvák helyzetének sürgősjavítására. 2005-ben a hararei művészeti fesztivál alkalmából sok időt áldozottarra, hogy az AIDS által érintett gyerekekkel találkozzon, különböző UNICEF segítőprogramokat keressen fel.

Egy árvákat támogató oktatási projekt meglátogatásakor pedig azt mondta: "Ők alegvédtelenebbek ezen a kontinensen. De nézzék meg: okosak, iskolába járnak,színházat csinálnak, úgy festenek, mint Picasso és ha törődünk velük,lehetőségeik korlátlanok."

"Van remény, de meg kell keresnetek." - ezt írta búcsúzóul a központ falára.

(unicef)

Femi Kuti