Ugyanúgy felüti fejét a Roma sátorban, mint ahogy képes új vértpumpálni a klasszikus műfajokba: rockzenébe, dzsesszbe, de még az amúgyromlatlan népzenét sem hagyja érintetlenül. Mivel az elektronikatúljutott kilencvenes évekbeli virágzásán, a jelenlegi kínálat sokkalinkább hasonlít egy érett nő néhol megkopott és lelakott szépségére,mintsem egy tüzes fiatal menyecske tapasztalatlan lelkesedésére.Kihagyni ugyanakkor ezt sem lehet. A rutin ugyanis néha képes pótolni afeszes idomokat.

A Party Aréna ebben az évben is a klubzene fellegvára, ahol a fősodor képviselői tették és teszik tiszteletüket. Az amerikai Roger Sancheztől a detroiti techno feltámasztásán ügyködő Carl Craigig, a brit tört ritmusok királynőjétől, DJ Stormtól az argentin zseniig, Hernan Cattaneóig mindenki azon ügyködött, hogy biztonságos üzemmódban bulizhasson hajnalig a keveset kockáztató közönség. (Ma egyenesen Ibizáról érkezik a német Tiefschwarz, holnap pedig a skót slágergyáros Mylo izzítja a csak látszólag hűvös levegőt.) Aki viszont szereti, ha időnként legyek vagy egyéb furcsa lények csöppennek a levesébe, annak az Arénával szembeni helyszín,

a Medúza ajánlott. A kezdés előtt a projekt inkább a javában dúló jogi és egyéb hercehurcáról szóló hírek miatt tűnt forrónak. A hazai elektronikus életben márkanévnek számító Cinetrip, illetve annak vezetője, Laki L. László ugyanis beperelte a Sziget szervezőit, mert azok állítólag lenyúlták az általa levédett helyszínnevet. A felvert por azonban sem a vadonatúj, nyolcszögletű építményt, sem annak kínálatát nem lepte el. Hatalmas fehér falaival, átlátszó bejárataival a Sziget egyik legkreatívabb hajtásának bizonyult. Hogy a helyszín mire képes, az leginkább péntek este derült ki, amikor a brit Addictive Tv mutatta be legújabb videoremixeit. Amíg a legtöbb elektronikai banda főként illusztrációként használja a mögöttük villódzó fényeket és képeket, addig a Graham Daniels és Peter Toll páros a zene és vizualitás tökéletes fúzióját hozta létre. Az ismert filmekből (a Michael Caine-nel felálló Olasz meló vagy Kill Bill), videoklipekből (Queen, Sex Pistols) vagy akár az 1966-os focivébé képeiből kikevert és kivetített egyveleg a Sziget eddigi leglátványosabb produkciója. A kölcsönösség lényege, hogy a "vásznon" megjelenő bíró sípjelét vagy a cikázó autók fékcsikorgását, netán a filmek fontosabb párbeszédeit azonnal beemelik a folyamatosan hömpölygő zenébe, és mintegy hangszeren kezdenek el vele vagy rajta játszani. Félelmetes és lenyűgöző látvány. Ma a több magyar művészt megjelentető Pulvar Kiadóé a főszerep: éjféltől a kellemes latin hangzás keveredik élő hangszerekkel house alapon. Előtte (fél tizenegykor) a hazai élet legszellemesebb előadója, az Erik Sumo Band lép fel Kiss Erzsi hathatós támogatásával. Holnap pedig a teljes zenekarral érkező holland banda, a Kraak and Smaak tálalja fel a hét csemegéjét. Az élő zene és elektronika keveredésének legfőbb helyszíne viszont

a Wan 2 sátor. Itt szedte első áldozatát a nemzetközi terrorizmus: az olyannyira várt brit duó, a Coldcut ugyanis a levegőben maradt. Illetve fel sem szállt. Az így főzenekarrá előlépő Yonderboi nyugtathatta le az igencsak felborzolt kedélyeket. A soha még ennyi élő zenésszel nem játszó Fogarasi László és kísérőzenekara, a Kings of Oblivion a dallamos, brit fundamentumon nyugvó popot ötvözte az izgalmas elektronikával. Nem véletlen, hogy az egyik énekes, Szűcs Krisztián egyenesen a Heaven Street Sevenből rándult át ide. A főleg az új albumra támaszkodó műsor hallhatóan felnőtté avatta az eddig csodagyerekként tisztelt Yonderboit: az út valószínűleg egyenesen vezet a Nagyszínpadra. A sátorban ma az egykor még Yonderboijal dolgozó Zagar és a brit elektronikus koronaékszer, a The Orb ad leckét az általuk feltalált műfajból, az ambient house-ból. A lelassított klubzene finom füstfelhői azokat is elgondolkodtathatják, akik a gyomorrezgető ritmusok bűvöletében élnek. A nyugalom és a kísérletező hangzás

a Cökxpon Ambient Sátorkertben tanyázik. A név ne ijesszen meg senkit: Gulácsy Lajos festőművész álomvilágában hívták így a cukrászdát. És mennyi édesség terem itt! A Fekete kefe című film zenéjéért felelős Realistics csütörtökön, a Kimnowakból átránduló baszszusgitáros, Nagy Gergely friss formációja, az eat me! tegnap este ringatta el az érdeklődőket. Ez utóbbit szó szerint: a sátorba ugyanis levetett cipővel lehet bejutni, és a füstölők, a földre tett, pislákoló mécsesek, párnák közé heveredve hamar hatni kezd a zene. A takaréklángon járó chill out műfaját át- meg átszövi az élő zene és az innen-onnan érkező furcsa hangok egyvelege, miközben Gulácsy világát idéző fényekben gyönyörködhetünk. Ma az Irrational Ortodox Noise, holnap a szintén magyar Sublogic mondja el az esti mesét. De hajnali háromtól Palotait is meghallgathatja az, aki eddig valamiért lemaradt a hazai lemezgururól. A world music és a doboló bájtok pásztorórája

a Roma sátorban látható és hallható. Itt mindennap fél egytől a világszerte ismert Putumayo Café kiadó erős feketéit szolgálják fel angol és holland lemezlovasok és videoőrültek segítségével. Az etnozene sokszínű lüktetését népszerűsítő világ körüli utazás igazi bulihangulatot teremt, ahol egyszerre lépkedhetünk az argentin tangó vagy a kannáját ütemesen csapkodó roma zene taktusaira, erőteljes elektronikai alapokkal megtámogatva. A műfaj hazai úttörői, a 2002-ben alakult Balkan Fanatik pedig holnap a Megatánc popszínpadán várja azokat, akik szívesen járnak rámás csizmában bulizni. És hogy

a Nagyszínpad se maradjon ki a forgatagból: ma a hiphop hazai prófétáját, a Sub Bass Monsterként imert meg- és odamondóembert, Máté Szabolcsot látja vendégül. Holnap előbb a némileg átalakult Anima Sound System, majd a kilencvenes évek legnagyobb forradalmárai, a Prodigy tagjai mutathatják meg, hogy pislákol még a revolúció lángja. Vagy ami ugyanaz: van élet a halál után. Sőt, ott van csak igazán.

Bájtos lányok