Műgyantába zárt macskajaj
Nyüzsgés hangja hallatszik a fémhulladékfalra drótozott kínai hangszórókból: a Négy Tigris vagy éppen a józsefvárosi kínai piacon rögzített zajok újrakevert változata.
- A Budapesten élő kínaiak életének szabad füllel nem hallható elemeit rögzítettük - magyarázza Szakál Tamás médiaművész, a Hangcellafal felelőse, aki Pierre Földes zeneszerzővel és Kelner Krisztián építésszel hónapokig járta és dokumentálta a kínai piacokat. Felszerelésük egy mikrofon és egy fülhallgató volt. Eközben sinológusok, szociológusok, építészek, képzőművészek, városkutatók közreműködésével tanulmány készült a Magyarországon élő kínaiakról: hogyan látják ők Budapestet, mely városrészekben élnek, milyen hagyományokat, szokásokat tartanak életben, és mennyire hat mindennapjaikra az ideiglenesség.
A Meta-cities témakörben meghirdetett idei velencei építészeti biennálé magyar művészei Kína globális jelentőségét és a helyi kultúrákra gyakorolt hatását vizsgálták ugyanis. A Re:orient, rejtett hálózatok architektúrája című projekt tervezői többkamionnyi kínai giccstárgyat vásároltak össze, minden egyes darabot szétszereltek, majd újfajta, szellemes - ahogy Somlai Fischer Szabolcs, projektvezető fogalmaz - élményelemmé alakították őket. Később aztán ezekből építészeti léptékű felületeket alakítottak ki. Így a Rádió-lugas nevű tér szárítókötelekre aggatott rózsaszín és piros pingvinjeinek gyomrába adóvevőket építettek, amelyek a látogatókat érzékelve sercegnek. A nádtriciklin hajtó, világító szemű macskát - elszakítva eredeti rendeltetésétől - műgyantába öntötték, hogy az így létrejött, úgynevezett macskatéglából a kiállításon magas falat rakhassanak, amely érintésre világít és enyhe nyávogó hangot ad. Az autóvezetőknek szánt, fülre szerelhető, színes elalvásgátlókat pedig fémhuzalokra fűzték: a Csipogó bokrok halkan muzsikálnak majd a szélben.
- Nem túl zajos, de annál intenzívebb lesz a pavilon világa - mondja Somlai -, egy sokezer elemből kialakult egység. Ideérti a mennyezet csirkehálójára lógatott 2500 műanyag forgót és a világító golyókkal bélelt tengernyi medúzát is.
- Az alkotásunk a Csináld magad! kultúra részeként értelmezhető módszertani üzenet - teszi hozzá a másik projektvezető, Szemerey Samu. - A tárgyak elkészítésének leírását feltettük az internetes oldalunkra, hogy otthon bárki magának is elkészíthesse őket. Alternatívát kínálunk a magazinokban megjelenő elit építészeti megoldások mellé. Gondolkodásmódot szeretnénk közvetíteni azzal, ahogy megpróbáljuk kreativitással értékké változtatni a rövid élettartamra tervezett, sokszor ijesztő tömegtermékeket.
Petrányi Zsolt, a projekt nemzeti biztosa szerint azzal, hogy most nem a korábbi találkozók gyakorlatát követték - azaz nem egy-egy hazai építésznek adtak bemutatkozási lehetőséget -, jobban tudtak kapcsolódni a biennálé központi témájához. Így most olyan, Magyarországot reprezentáló csoportos alkotással jelenhetnek meg a kétévente megrendezett, legnagyobb kortárs építészeti találkozón, amelyet könnyen áttekinthet a látogató, és jól illeszkedik a biennálé 2006-os üzenetébe. Ez utóbbi kettőnek nem felelt meg az eredeti két pályázat; ezért az idén nemcsak koncepciójában, de a művészek kiválasztásának mikéntjében is eltértek az előző években megszokottaktól: most Petrányi hívta meg ugyanis az alkotókat a közös gondolkodásra.
És hogy a szeptember 10-én nyíló kiállításon - az egyébként Velencében saját pavilonnal nem rendelkező, ezért saját anyaguknak kényszerből egy szomszédos parkot bérlő - kínaiak is könnyen megtalálják a magyar épületet, a bejáratnál kínai cipőfűzővel "hímzett" kínai üdvözlőfeliratot állítanak fel a re:orientesek.
l A Velencei Nemzetközi Biennálét több mint száz évvel ezelőtt, 1895-ben rendezték meg először, hazai védnöke Munkácsy Mihály volt. A résztvevő országok a kétévente zajló esemény központi helyszínén, a Castello kertjében felépített, állandó nemzeti pavilonokban mutatkoznak be; Magyarország 1909 óta saját, Maróti Géza által tervezett szecessziós épületegyüttesében. A harmincas években film-, tánc-, színház-, és zenei fesztiválokkal bővülő program multikulturális eseménnyé vált, melyhez 1980-ban az építészet is csatlakozott. Ez utóbbit a képzőművészeti biennálékkal felváltva tartják. A Velencei Építészeti Nemzetközi Biennálén Magyarország 2000-ben Új Atlantisz felé című tárlatán a magyar városok fejlődését mutatta be, 2002-ben Ferenczy István, Nagy Tamás és Turányi Gábor alkotásain keresztül pedig a hazai téglaépítészetet.
A legjobbakat minden évben Arany oroszlán díjjal jutalmazzák.
