Én ezúttal csak Fábri úr néhány tárgyi tévedését szeretném korrigálni, mivel úgy tűnik, hogy írásom lényege (vagyis hogy a magyar tudománypolitikában gyökeres változtatások szükségesek, amelyek az MTA belső reformjától nem várhatók, s hogy az MTA számára kiutalt állami forrásokból, jobb felhasználás mellett, sokkal magasabb szintű teljesítményt is ki lehetne hozni) nem jutott el az illetékes fülekhez.

Fábri úr szokás szerint, összekeveri a tudomány alkotmányos szabadságát az MTA autonómiájával, az MTA intézményét a magyar tudósokkal, s az akadémikusok körét (az MTA rendes és levelező tagjait, akik a döntéseket hozzák) az MTA köztestületével (melynek mindenki tagja lehet, akinek tudományos fokozata van, de nemigen szólhat bele a dolgokba).

Fábri úr szerint nem igaz, hogy az MTA személyi kiadásai tekintetében a fiatal kutatók háttérbe szorulnak. Nos, Kroó főtitkár úr 2006. május 9-i akadémiai beszámolójának 60. diája magáért beszél: a 2007. évi költségvetésben az MTA 4,56 milliárd forint többletforrást kívánna elkülöníteni kutatóintézeti alapellátásra, egymilliárdot kutatási infrastruktúra javítására, 300 milliót tiszteletdíjakra, 200 milliót könyv- és folyóirat-kiadásra, 210 milliót a következő World Science Forum megrendezésére, 180 milliót a következő akadémikusi tagválasztásra, és csupán 136 millió forintot fiatal kutatók új álláshelyeire.

Fábri úr szerint az MTA nagy súlyt helyez kutatásai alkalmazására, és azt állítja, hogy "az akadémiai kutatóintézeti tevékenységek e tárgyú részletes összefoglalását bárki megismerheti az MTA honlapján." Újra megnéztem a honlapot, és továbbra sem látok világszínvonalú szabadalmakat, royaltybevételeket, működő technológia-transzfer irodákat, tömeges és sikeres ipari-akadémiai együttműködéseket. A nem szabadalmaztató MTA-intézetek teszik ki az intézethálózat zömét.

Fábri úr szerint "nem igaz, hogy az MTA intézetei csupán egymilliárd forint külföldi forrást és 300 millió forint vállalkozói megrendelést kaptak, a valós adatok: 2,5 milliárd forint külföldi pályázati nyeremény, kétmilliárd forint gazdasági megrendelés." Csakhogy én nem külföldi, hanem európai uniós forrásról írtam. Ez az MTA honlapja szerint 951 millió forint. Nem vállalkozói megrendelésről írtam, hanem eredményről. (Remélem, Fábri úr is tudja, mi a különbség a kettő között). Az MTA honlapja szerint az MTA elmúlt évi, gazdasági tevékenységből realizált vállalkozási eredménye 315,8 milló forint volt.

Egyetlen helyen kell egyetértenem Fábri úr korrekciójával: tavaly nem hárommilliárd, hanem "csupán" 600 millió forint elnöki keretet osztottak szét az MTA belső kutatócsoportjai között: ezért a hibáért elnézést kérek. (Más kérdés, hogy 600 millió is elég sok.) Fábri úr szerint a kutatásfinanszírozás teljesítményorientált matching fund formájában történt, ami nem vág össze az MTA honlapján található információval. A Matching fund azt jelentené, hogy az kap pénzt, aki külső kutatási támogatást hozott be, és annyit, amennyi az elnyert támogatás volt.

Az akadémikusok számával és életkorával kapcsolatos szabályokkal kapcsolatban idéznék az Akadémia honlapjáról: "Az akadémikusok körét rendes és levelező, valamint külső, illetőleg tiszteleti tagok alkotják. A hazai akadémikusok az Akadémia levelező és rendes tagjai. A 70 évesnél fiatalabb hazai akadémikusok száma a 200 főt nem haladhatja meg." A 2005. beszámoló szerint az MTA önként korlátozta az MTA-tagok összlétszámát 365 főre. Minthogy az MTA összlétszáma adott, ebből mindenki kiszámolhatja, hogy hány 70 év alatti és feletti akadémikus lehet.

Fábri úr cáfolja, hogy az akadémiai tagválasztás 180 millió forintba kerül: szerinte az erre fordított külön kiadások pontos összege nulla forint. Cikkemben arról volt szó, hogy az MTA a jövő évre ennyi többletforrást szeretne igényelni erre a célra, az elnöki beszámoló diái alapján (lásd fent). Azt, hogy menynyit kapott meg ebből, a nyilvánosan rendelkezésre álló információkból nem lehet kideríteni. Nem tudtam kideríteni semmi továbbit a főtitkári diákon szereplő akadémikusi nyugdíjasházzal kapcsolatosan sem.

Fábri úr szerint az akadémiai autószolgálat az "akadémikusok tudományos és közfeladatai ellátását segíti". Az MTA költségvetési beszámolója szerint a szolgálat az "akadémikusok és a Titkárság hivatalos, és egyéb célú utazásait biztosítja" (kiemelés tőlem).

Fábri úr szerint sértő hazugság annak sugalmazása, hogy az MTA meghamisítaná honlapjának információs bázisát. Fábri úr a Nature hasábjain és az MTA honlapján továbbra is kitart amellett, hogy az Akadémia nem diszkriminál a külföldön végzett tudományos teljesítmény ellen. Nos, elég összevetni az MTA jelenlegi honlapját a honlap korábbi, a Google "cached", vagyis archivált listáján megőrzött verziójával. Az Akadémia orvosi osztályának honlapján, a doktori fokozattal kapcsolatosan pár hónapja még az alábbi információ szerepelt: "a) Magyarországon dolgozó pályázó esetében hazai kutatóhely által nem jegyzett közlemények abban az esetben számíthatók be az impakt faktor összegbe, ha a pályázó e közlemények első vagy utolsó szerzője. Az impakt faktor összeg felét azonban hazai kutatóhely által (is) jegyzett közleményekből származó impakt faktorral kell elérni. b) A fejlett ipari országokban végzett tudományos munka eredményeinek értékelésekor a tartósan (>= 5 éve) külföldön élő és közlő kutató esetében (akinek impakt faktorral rendelkező közleményeinek több, mint 2/3-a nem hazai kutatóhelyről jelent meg) az általa választott eljárásként vagy csak a magyar kutatóhelyről közölt közlemények impakt faktor összegét veszik figyelembe a küszöb vizsgálatánál, vagy a szakterületre megadott impakt faktor öszszeg és idézettségi összeg kétszerese a minimális követelmény, úgy, hogy ebbe az értékbe csak az első vagy utolsó szerzőként jegyzett közlemények számíthatók be." Most ez a "lightosabb", de még mindig diszkrimináló verzió szerepel a honlapon: "A fejlett ipari országokban végzett tudományos munka eredményeinek értékelésekor a közlemények csak abban az esetben számíthatók be teljes értékben az impakt faktor összegbe, ha a pályázó e közlemények első vagy utolsó szerzője. A többi közlemény tudománymetriai értékeit (impakt faktor, idézettség) 25 százalékban lehet beszámítani."

A fizikai osztály honlapján is szerepelnek diszkrimináló kitételek: "A pályázónak irányadóan rendelkeznie kell 200 független hivatkozással, hacsak más dokumentumokra alapozva, a tudományos bizottság indokolt ajánlására, az osztály a disszertáció tárgyára való tekintettel ez alól felmentést nem ad. A fentieknél lényegesen magasabb követelményt kell teljesíteni azoknak, akik eredményeiket külföldön érték el és hazai tudományos kapcsolataik nem dokumentáltak, továbbá azoknak, akik nem voltak témavezetők legalább egy PhD ill. kandidátusi fokozat elnyerésében."

Fábri úr szerint az, hogy az ország kiemelkedő publikációinak csupán a fele származik MTA-intézetekből, az MTA jó munkáját minősíti, mivel szerinte a magyar tudományos kapacitás egyhatodát teszi ki az akadémiai kutatóhálózat. Ha azonban az eredményt nem a dolgozók számához, hanem az MTA és intézethálózata által felhasznált anyagi forrásokhoz viszonyítjuk (amely jóval több, mint az ország összes alapkutatásra fordított pénzének a fele), és ezt összehasonlítjuk az egyetemeken rendelkezésre álló pénzzel és az abból kihozott produkcióval, akkor bizony azt kell mondanunk, hogy az MTA elég gyengén muzsikál.

Fábri úr úgy érzi, egy olyan "önmenedzselő, fiatal, szépreményű kutató" "kioktatására kényszerül", aki "biztosan csak azért jött haza, mert külföldön nem tudott érvényesülni". Ezeket a kitételeket nemzetközileg magasan jegyzett tudományos teljesítményemre, 1999 óta meglevő amerikai egyetemi tanári címemre és a kutatás-hasznosításban elért sikereimre tekintettel talán nem kell minősítenem. Azt viszont határozottan visszautasítom, hogy engem bárki "beszéltetne". Jogom van a véleményem kimondásához, akár tetszik ez az MTA hatalmasságainak, akár nem. Amit kicsit sajnálok viszont, hogy - privát telefonokon, köszönő és biztató e-maileken túl - a magyar tudományos élet fiataljai nem foglalnak nyíltan állást a változásokért. Talán féltik az állásukat? (Ezt a velem történtek után nem csodálnám.) Netán kivárják, hogy ezt a csörtét más vívja meg értük? Sajnos lehet, hogy néhány fecske nem fog nyarat csinálni.

Fábri úr költői kérdést tesz fel: "Trendi lesz-e Magyarországon tudománnyal foglalkozni a jövőben? A tudósok és az Akadémia kiemelkedő társadalmi tekintélye megtelik-e az innovatív, kíváncsi, újat akaró, kreatív és öntudatos személyiségek példaadó tartalmával?" Úgy emlékszem, volt mostanában egy ilyen ember. Kreatív volt, öntudatos, újat akart. A következő recepttel szembesült: sajnáljuk le mint kritikust, nevezzük hazugnak, demagógnak, mások által irányítottnak. Csináljunk a nevéből kisbetűs szitokszót. Üldözzük el külföldre őt is, meg bárki mást, akinek nem tetszik ez a mostani felállás. Vegyük el a kedvét mindazoknak, akik esetleg a hazajövésen gondolkodnának. Tagadjunk le tényeket, értelmezzünk félre számokat, csúsztassunk, ahol csak lehet. Esetleg - szigorúan belsőleg - csináljunk pár látszatreformot, és reménykedjünk, hogy - mint eddig mindig - majd csak átvészeljük ezt a balhét is.

dr. Szabó Csaba
kutatóorvos