Csütörtök este tíz hír közül hét arról tudósít, hogy míg a gépek a kifutók közelében vesztegelnek, a tőzsdén zuhanórepülésbe mentek a légitársaságok, a repülőtereket üzemeltető cégek és a nagy utaztató irodák részvényei. Ezzel a mozgással mindenütt nemzeti vagyon értékelődik le. Jól emlékszünk 2oo1. szeptember 11-ének "másnapjára". Az embereknek hosszú időre elment a kedvük a repüléstől és a nagyobb kirándulásoktól. Nem akartak meghalni - végtére is akkor egyáltalán nem lehetett tudni, nem ismétlődnek-e a terrortámadások. Nem ismétlődtek, mert a terrorszervezeteknek össze kellett szedniük magukat az új biztonsági rendszabályokkal szemben. Gyanítható, hogy ez sikerült. "Újhullámos" terroristák léptek a színre; kiérleltek új technikákat. Ami nem új: ők is öngyilkosjelöltek voltak persze. Ami ugyancsak nem új: valamilyen formában az al-Kaidához köthetők. Öt év alatt a légitársaságok is, az utazási irodák is széttolták a New Yorkban keletkezett felhőket; legföljebb a benzinárak grafikonjait szemlélték aggódva. Új terrorra nem gondoltak. Most kezdhetik elölről.

A kártevést könnyebb számokban összegezni, mint megfejteni annak a titkát, hogy pár tucat, útlevelében legalábbis európainak minősülő ember miként szánja el magát önmaga és többezernyi gyanútlan légi utas megsemmisítésére. Kik ezek az emberek? Félek, ugyanarról a fészekaljról valók, ahonnan a londoni metrórobbantók. Az első kommüniké e tekintetben több mint árulkodó: "Nagy-Britanniában születtek." Azok is. Csak épp szüleik jöttek máshonnan.

Akit úgy minősítenek, hogy brit földön látta meg a napvilágot, arról egyben azt is közlik, hogy "nem angol". Ez az Ázsiából, minden valószínűség szerint mozlim országból érkezett bevándorlók népe, amelynek a szocializációja egy ponton kisiklott. Vagy azért, mert túl sok rossz élményt szerzett a kisebbségi sorban (amely persze civilizációs értelemben egybe nem vethető az "anyaországban" élvezett többségi sorssal); vagy azért, mert gyülekezni kezdett az importált papokkal felszerelkezett, az európai és keresztény civilizáció, de leginkább a felvilágosult gondolkodás tagadására berendezkedett mecsetek körül.

Mindenesetre a leleplezett tömeggyilkosjelöltek nem érezték hazájuknak azt az országot, ahol születtek; felelősnek viszont igen (a fehér Amerikával együtt) azokért az állapotokért, amelyek felmenőik eredeti hazájában kialakultak. Az elmaradottságért, a nyomorért, a háborúkért. Ennek a fajta mentalitásnak egyetlen konstruktív eleme volt és van: a pusztítás. Idáig: pszichopatológia. De a következmények világa messze túl van az orvosi szobákon.