Sanyi bácsival mi van?
- Hogy vannak?
- Ha a régi viccet akarnám idézni, azt mondanám, rosszul, bővebben pedig: nagyon roszszul.
- És még bővebben?
- Bár akadtak, akik azonnal nekünk rontottak, Dani példás higgadtsággal kezelte a helyzetet. Beszélgettünk, és arra jutottunk: szörnyű ugyan, hogy éppen Budapesten, hazai közönség előtt nem került döntőbe, időeredménye - noha elmaradt a márciusban elérttől - két másodperccel még mindig jobb volt, mint egy évvel ezelőtt. Ezzel együtt szeretném megismételni, amit közvetlenül a célba érkezése után mondtam: a történtek miatt egy személyben engem terhel a felelősség; nyilvánvalóan én rontottam el valamit.
- Tudja már, mi volt a baj?
- A mellúszásban gyakoriak a rapszodikus teljesítmények, ezt a régi nagyok megerősíthetik. Ha visszagondolok a felkészülés finisére, előkerülnek olyan emlékképek, amelyek alapján bizakodó lehettem, ugyanakkor olyanok is, amelyek azt sejtették, hogy nincs minden rendben. Állóképességi paraméterei például optimizmusra adhattak okot, a sebessége viszont elgondolkodtathatott. Összességében úgy látom: az alap megvolt, az utolsó néhány simítás, a fényezés viszont nem sikerült.
- Kettő a kritikai megjegyzések közül: túlterhelte versenyzőjét, illetve ugyanolyan módszerrel készítette fel, mint két éve, pedig azóta alaposan megváltozott az izomzata. Jogosak az észrevételek?
- Nem. Aki ismer, tudja, hogy nevetséges éppen engem vádolni azzal, hogy panelek alapján dolgozom. Én azt hangoztatom mindig: kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. S még ha igazuk lenne is a bírálóknak, kérdem én: Dani nem ugyanezzel a testtel úszott márciusban világklasszis szinten, és lett európai ranglistavezető?
- Ennél fontosabb, hogy lesz-e még valaha?
- Erről annyit: azt mondtam neki, hogy a decemberi rövid pályás Eb-ről hozunk egy aranyérmet, és akkor mindenki megnyugszik. A dac nagy hajtóerő, nem ellenkezett.
- Ezek szerint együtt maradnak?
- Ha rajta, a szülein és rajtam múlik, akkor igen. Egyszer, a tavalyi kínok után már kimásztunk közösen a gödörből. Mi megegyeztünk...
- Ez elég sejtelmesen hangzik, nyitva hagyta a mondatot.
- Még egyszer mondom: mi megegyeztünk.
- Jövő tavasszal világbajnokság lesz Melbourne-ben. Egy ottani bukás már aligha férne bele.
- Higgye el, azon vagyunk, hogy ne bukás legyen a vége.
- Hanem?
- Remélem, érem.
- És két év múlva, a pekingi olimpián?
- Minden lehet.
- Tehát töretlen a bizalom egymás iránt?
- Nézze, amikor Dani kikászálódott a medencéből, az első kérdése az volt a többiekhez: a Sanyi bácsival mi van? Ehhez nem szeretnék semmit hozzáfűzni.
